Parti Andris naplója: A világbajnoki szereplésről

Sziasztok.
Diavetítéshez kattints a képreMegvolt a Világbajnokság is! Idén Olaszországban, Comenzadurában úgy 900 kólóméterre Budapesttől.
Az ódaút során némi probléma akadt a csapatbuszunkkal, mivel az utastérben lévő aksi elkezdett melegedni, majd igen durva gázokkal látott el minket. Megpróbáltunk valamit csinálni vele, de nem igazán sikerült, ezért lehúzott ablakokkal mentünk az autópályán, pedig nem volt túl meleg. Időnként meg is kellett állni, hűteni a gépet, szóval kicsit hosszúra sikerült az utunk (egyébként versenyzőként Szlobodnyik Zsolti és Kusz Matyi utazott még velem hogy U23-ban képviseljék az országot). Elvileg reggel kilenckor indultunk, de csak kb. éjfélre értünk oda.
A második probléma a szálással volt, mivel nekünk azt mondták, hogy apartman, ehhez képest semmi konyha vagy főzési lehetőség nincsen, és a házi néni sem túl kompromisszum kész. Mi pedig így készültünk. Így a reggelit például mindig a földön ülve, zacskókból nyomtuk tányér híján. Na mindegy!

A szállás helye volt a másik igen nagy gond, mivel 35 kilométerre van a versenytől, ami még nem is lenne túl nagy távolság, de 1000 méter szint van benne, így még autóval is csaknem egy óra. Szóval nem volt egyszerű megszervezni, hogy minden rendben menjen, és így napi 2 óra, nem túl pihentető autókázás várt ránk.
A pálya legalább jó volt! Igazi technikás OX pálya! Elég izgalmas, mivel az erdőben nedves a talaj, és van pár durvább köves, gyökeres szekció, a felfelék is kemények, nyomatósak.

Diavetítéshez kattints a képreSzerdán pont a junior lányok versenyének végére értünk ki, amikor hallottuk az óriási hírt: Benkó Barbi világbajnoki ezüstérmes lett a junior nőknél!!! De a junior fiúk is jól mentek. Itt Juhász Zsolti volt a legjobb, ő 20-ik lett ebben az elég durva mezőnyben. Ezúton is óriás gratula nekik!
A pálya napról napra száradt, de így is igen technikás maradt, mivel teljesen szét lett járva. Az idő is napról napra javult, a verseny napjára, túl meleg is lett, kb. 35 fok.

A starthoz 61-iknek szólítottak a 105 fős mezőnybe, pont néhány ismerős arc állt körülöttem, hát lepacsiztunk, majd rajt! Aránylag jól kaptam el a rajtot, kicsivel talán előrébb voltam már a startpozíciómnál, de elkezdett kioldani a pedálom. Többször kiléptem, mire sikerült átlépnem a másik oldalra (a végén kiderült hogy kilazult a rugót tartó csavar), így egyoldalas lett a patentpedálom. Sebaj azért nyomtam mint állat, fokozatosan javítva a pozíciómon, bár a második-harmadik kör körül, volt egy mélypontom a nagy meleg miatt, kicsit rosszul is éreztem magam, páran megelőztek. De úgy tűnt, sokaknál volt ilyen. Utána azért összekaptam magam és feltekertem úgy az 51-54. hely köré, szintén volt néhány igen nagy név körülöttem, nagyjából itt is haladtam az utolsó előtti körig. Ekkor éreztem, hogy van még azért bennem egy kis kraft. Hát nyomás! Utolértem egy 4-5 fős bolyt, majd le is raktam őket, azonban a cél előtt kiszólítottak a 80%-os szabály értelmében. Pont én voltam az első, akit kiszedtek, pedig az utolsó körre már simán kiengedhettek volna, mivel még eltelt pár perc mire jött az első befutóra, szóval senkit nem zavartam volna. Ilyenkor pedig még ki szoktak engedni, de itt a szervezők nagyon szigorúak voltak. Ennek nem igazán örültem, mivel úgy gondoltam, végig tudok menni már, és még éreztem, hogy van bennem elég egy jó utolsó körre.
Diavetítéshez kattints a képreEz végül a 46-ik helyre volt elég, ami mondjuk helyezésileg maximálisasan kielégíti a magammal szembeni elvárásaimat, és ha jól tudom, ez az eddigi legjobb Magyar VB. helyezés a felnőttek között. Ráadásul ez egész sok pontot is jelent. De úgy érzem talán ennél kicsit több is volt bennem, de azt hiszem, azért kihoztuk a lehetőségekből a maxot.
A verseny maga, hihetetlen hangulatú volt, az olaszok teljesen meg voltak őrülve, olyan őrjöngés volt a felfélékben, mintha legalább a Tour hegyi szakaszán lennénk.


Most már biztos vagyok benne, hogy a tavalyi évemhez képest sikerült egy elég nagyot előre lépnem, már egész más emberekkel vagyok meccsben, mint eddig bármikor.
Nagy-nagy köszönettel tartozom még, Fehér Csabinak, illetve Roninak a sofőrkötésért, illetve hogy mindenben segítettek, kintlétünk alatt.
A verseny után még egy éjszakát töltöttünk Olaszban majd hétfőn, szintén kicsit hosszúra nyúlt út után értünk haza.
Most a legközelebbi biztos versenyem, a Duna Maraton lesz, de még ha jól érzem magam, lehet kilátogatok a következő hétvégén Szlovákiába, egy Class 1-es versenyre.

Üdv: Andris