Országútis hírek külföldről: jön a Milánó-Sanremo, avagy ki nyer ma?

Háromszáz kilométernyi kín

Diavetítéshez kattints a képre

Március 18-án, szombaton immáron a 114. Milánó-Sanremo kerül megrendezésre. Akárhogy is alakul a táv – ami a leghosszabb a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) WorldTour naptárában -, a maga 294 kilométerével szedni fogja az áldozatait. A mezőny, ahogy kiér Milánó vonzáskörzetéből különösebb emelkedők nélkül kanyaroghat a Passo del Turchino lábáig. A legbátrabbak és az igazán elszántak természetesen már itt is szökésben lesznek, de egy ilyen hosszú és rangos versenyen a korai elmenés rendkívül kiszolgáltatja magát az időjárási tényezőknek, és a mezőny kollektív erejének. A Milánó-Sanremo idei legmagasabb pontja után még mindig több mint 100 kilométer van hátra a versenyből. Olyannak is tűnhet ez a táv, mint két egymás utáni rövidebb szakasz egy nagy körversenyen.

Az első „capik” (dombocskák) a verseny vége előtt körülbelül ötven kilométerrel kezdődnek, ekkora a mezőny már szeretné látótávolságban tudni a szökevényeket. Az esélyesek küzdelme, a papírforma szerint az utolsó negyven kilométeren ölt majd formát. Rengeteget fog számítani, hogy kinek a csapata tudta megőrizni létszámát és erejét. Ahogy nő a tempó a rajtvonaltól 272 kilométerre fekvő Cipressa felé, úgy fognak lemaradozni a segítők és azok, akik elmérték a formaidőzítést. Itt már egy-egy műszaki hiba, kisebb bukás is végzetes lehet a győzelem szempontjából, hiszen a felzárkózás sok erőt vesz ki a versenyzőkből, ami hiányozni fog, legkorábban már a Poggio emelkedőjén, legkésőbb pedig a célban. A Poggio lábát elérve, 281 kilométernél, már a verseny állása szerint is lépnie kell az esélyeseknek. Amennyiben egy erős sprinter is ott van a mezőnyben, ez az utolsó lehetőség leszakítani, amellett, hogy innentől akár már egyedül is befejezhető a viadal egy sikeres támadással.

A sprintereknek és megmaradt csapattársaiknak pedig létkérdés, hogy a megfogyatkozott mezőny elején kezdjék meg az utolsó emelkedőt, hogy egy esetleges kisebb hátrányt még le tudjanak dolgozni az utolsó kilométereken. A lejtmenet után még három, és akárhogy is alakul a verseny a legkeményebb három kilométer várja a túlélőket. Hiába sík már a Poggio lejmenetétől a pálya, az állóképesség, az erő és a taktikai érzék szinte triplán számít a megtett táv ismeretében. Megpróbálni elmenni a csoporttól, vagy várni a sprintre, esetleg olyan tempót diktálni, amivel már nem érnek utol? A jó választás itt az örökkévalóságba és a történelemkönyvek lapjaira vezet, a kerékpársport nagyjai és a Milánó-Sanremo halhatatlanjai között.