Jön a Milánó-Sanremo, avagy ki nyer ma?
Háromszáz kilométernyi kín.
Március 22-én, szombaton immáron a 116. Milánó-Sanremo kerül megrendezésre. Akárhogy is alakul a táv – ami a leghosszabb a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) WorldTour naptárában –, a maga 289 kilométerével szedni fogja az áldozatait. A mezőny, ahogy kiér Milánó vonzáskörzetéből, idén is Paviából indul a karaván, különösebb emelkedők nélkül kanyaroghat a Passo del Turchino lábáig. A legbátrabbak és az igazán elszántak természetesen már itt is szökésben lesznek, de egy ilyen hosszú és rangos versenyen a korai elmenés rendkívül kiszolgáltatja magát az időjárási tényezőknek, és a mezőny kollektív erejének. A Milánó-Sanremo idei legmagasabb pontja után még mindig több mint 100 kilométer van hátra a versenyből. Olyannak is tűnhet ez a táv, mint két egymás utáni rövidebb szakasz egy nagy körversenyen.
Az első „capik” (dombocskák) a verseny vége előtt körülbelül ötven kilométerrel kezdődnek, ekkorra a mezőny már szeretné látótávolságban tudni a szökevényeket. Az esélyesek küzdelme, a papírforma szerint az utolsó negyven kilométeren ölt majd formát. Rengeteget fog számítani, hogy kinek a csapata tudta megőrizni létszámát és erejét. Ahogy nő a tempó a rajtvonaltól 267 kilométerre fekvő Cipressa felé, úgy fognak lemaradozni a segítők és azok, akik elmérték a formaidőzítést. Itt már egy-egy műszaki hiba, kisebb bukás is végzetes lehet a győzelem szempontjából, hiszen a felzárkózás sok erőt vesz ki a versenyzőkből, ami hiányozni fog, legkorábban már a Poggio emelkedőjén, legkésőbb pedig a célban. A Poggio lábát elérve, 283 kilométernél, már a verseny állása szerint is lépnie kell az esélyeseknek. Amennyiben egy erős sprinter is ott van a mezőnyben, ez az utolsó lehetőség leszakítani, amellett, hogy innentől akár már egyedül is befejezhető a viadal egy sikeres támadással.
A sprintereknek és megmaradt csapattársaiknak pedig létkérdés, hogy a megfogyatkozott mezőny elején kezdjék meg az utolsó emelkedőt, hogy egy esetleges kisebb hátrányt még le tudjanak dolgozni az utolsó kilométereken. A lejtmenet után még három, és akárhogy is alakul a verseny a legkeményebb három kilométer várja a túlélőket. Hiába sík már a Poggio lejmenetétől a pálya, az állóképesség, az erő és a taktikai érzék szinte triplán számít a megtett táv ismeretében. Megpróbálni elmenni a csoporttól, vagy várni a sprintre, esetleg olyan tempót diktálni, amivel már nem érnek utol? A jó választás itt az örökkévalóságba és a történelemkönyvek lapjaira vezet, a kerékpársport nagyjai és a Milánó-Sanremo halhatatlanjai között.
Ami az esélyeket illeti – a fogadási irodák és a szakértői vélemények egybehangzó állásfoglalása szerint is –, a holland Mathieu van der Poel (Alpecin-Deceuninck) a legfőbb favorit. Persze rajta kívül is lesznek azért nagy nevek a mezőnyben, úgy mint a szlovén Tadej Pogacar (UAE Team Emirates-XRG), a dán Mads Pedersen (Lidl-Trek), vagy a brit Tom Pidcock (Q36.5 Pro Cycling), de említést érdemel az olasz Filippo Ganna (INEOS Grenadiers), valamint a címvédő belga Jasper Philipsen (Alpecin-Deceuninck) is.
A viadalon a tizennyolc WorldTeam sor mellett az Israel-Premier Tech, a Lotto, a Q36.5 Pro Cycling Team, a Team Solution Tech-Vini Fantini, a Tudor Pro Cycling Team, az Uno-X Mobility és a VF Group-Bardiani CSF-Faizané kap indulási lehetőséget.
A 2025-ös Milánó-Sanremón a férfiak mezőnyében a magyar bajnok Valter Attila (Team Visma | Lease a Bike) is ott lesz, míg a hölgyek viadalán Vas Blanka (Team SD Worx-Protime) és Zsankó Petra (CERATIZIT Pro Cycling) párosának szoríthatunk.
Fotó: RCS Sport (press).
Kérjük, írja meg véleményét:
Vélemény írására csak a regisztrált felhasználóknak van lehetőségük. Amennyiben hozzá szeretne szólni a cikkhez, kérjük regisztráljon, és jelentkezzen be.