Országútis különszámként és új méretben kapható a friss VELO magazin
A VELO magazin legfrissebb lapszáma a korábbinál nagyobb méretben és új tartalmi koncepcióval jelentkezik. Olvasóinktól kapott visszajelzések és statisztikák alapján, változtattunk a tartalmi struktrúrán és próba jelleggel egy országútis különszámot adunk ki, melyben ez a szakág kerül maximálisan előtérbe egyedi és exkluzív tartalmakkal.
Soha korábban nem fordítottunk még ennyi pénzt és energiát az újságban megjelenő fotóanyagra, mely egészen biztosan kimondható, a magazin eddigi legjobbja lett.Változtattunk a tördelésen is, a betűméret megnőtt, az oldalak letisztultabbak lettek, a fotók pedig még dominánsabbak a cikkekben.
Nagyon várjuk visszajelzéseiteket az új lapszámmal kapcsolatban, amennyiben az igények meglesznek rá, 2016-tól ugyanebben a formátumban és tartalmi színvonallal folytatjuk az újság kiadását, országútis magazinként.
A TARTALOMBÓL:
Tour de France fotó melléklet:
Évek óta szerepel ez a melléklet a VELO magazinban, mely a Tour de France legjobb fotóin keresztül idézi vissza a versenyt. 5.000 kép közül válogattuk ki azt a 33-at mely végül a mellékletbe került. Roberto Bettini már 37 éve fotózza a Tour-t, képeit hazánk egyik legjobb fotó fényelője, Fejes András javította tökéletesre.
Nagyinterjú: Miguel Indurain
Annak ellenére, hogy Miguel Indurain nem kevesebb, mint öt alkalommal nyerte meg a Tour de France-t, nem ecseteli túlságosan sokszor az eredményeit. Ez alkalommal azonban szívesen sztorizgatott a riválisairól, a csapattaktikáról valamint a közismerten alacsony nyugalmi pulzusszámáról.
Helyet foglalt, nyúlánk, hosszú lábaival az olaszországi Dolomitok egy szállójában, miközben szégyenlős mosollyal halk szavúan elengedett egy ’hola-t’. A legendás spanyol kerékpáros, megfoghatatlan, de megnyerő rejtélye a sportágnak, egy férfi, akiről a kerékpározás szerelmesei azt hiszik, hogy mindent tudnak, valójában, azonban az égvilágon semmit sem.
Egy szerény farmer fiaként emelkedett a sportág királyságáig, miközben mindig kerülte a figyelmet és az emberi kapcsolatokat. Zsinórban öt alkalommal nyerte meg a legextravagánsabb kerékpáros versenyt a Tour de France-t 1991 és 1995 között, csatlakozva így Jacques Anquetil, Eddy Merckx és Bernard Hinault hármasához, az ötszörös győztesek panteonjában. Kétszeres Giro d'Italia győztes, világ- és olimpiai bajnok, egyórás világcsúcs rekorder, akinek még mindig a vadászat illetőleg a traktorok javítgatása a kedvenc időtöltése. Vele készítettünk nagyinterjút.
Tour de Hongrie 2015:
2015. augusztus 4. és 9. között, hét év kihagyást követően került újra megrendezésre a kilencvenedik születésnapja alkalmából visszatérő Tour de Hongrie. A hatnapos, a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség versenynaptárába is bejegyzett 2.2-es besorolású viadal végül luxemburgi győzelemmel zárult, Tom Thill révén. Cikkünkben a magyar csapatok tagjait kérdeztük meg, hogyan élték ők meg az eseményt, mindezt pedig Vanik Zoltán remek fotói színesítik.
Interjú: Lovassy Krisztián a TDH legjobb magyarja
Lovassy Krisztián, a luxemburgi Team Differdange-Losch csapatának versenyzője legjobb magyarként az összetett nyolcadik pozíciójában zárta a 2015-ben kilencvenedik születésnapján visszatérő Tour de Hongrie-t. Krisztián ezzel az eredménnyel, illetve az utolsó, budapesti szakaszon szerzett harmadik helyével öt Europe Tour-pontot szerzett, amely a 2016-os riói olimpiai kvalifikáció szempontjából létfontosságú volt. Hazánk legjobb sprintere felemás érzésekkel tekint vissza a versenyre. Utánajártunk mik ezek…
2016-os újdonságok:
A kerékpáros szakmában megszokott, hogy adott év szeptemberében a gyártók bemutatják a jövő évi modelleket. A friedrichshafeni Eurobike kiállítás alkalmával utánajártunk néhány top márka 2016-os újdonságainak, 16 oldalon.
Sztori: A bányászlámpa legendája
A Tour de France során a televíziós kamerák és a szurkolók is egyöntetűen a verseny élmezőnyére fókuszának, holott a mezőny végén is találni résztvevőket – olykor fájdalommal, dicsőséggel, esetenként lemondással az arcukon. A mezőny végén lelünk rá arra a rejtett kifejezésre, amelynek neve bányászlámpa.
A legtöbb amatőr viadalon az utolsóként célba érkező a leggyengébb versenyző, de ez koránt sincs így a Francia Körversenyen.
Az év legkeményebb háromhetes megmérettetésének végén mindössze egyetlen ember állhat a dobogó legmagasabb fokán, megszerezvén azt a dicsőséget, hírnevet és vagyont, amelyet a sárga trikó biztosít számára. Csakhogy a győzelmet a csapattársak megannyi szenvedése és önfeláldozása nélkül senki nem szerezhetné meg. Ezek azok a társak, akik fogják a szelet, hátra maradnak a frissítőkért, és alkalomadtán még a kerékpárjukat is átadják a kapitányuk számára.
Ezen névtelen hősök pozíciója az összetett verseny végeredményét tekintve kevésbé lényeges, és ritkán tükrözi az illető valódi tehetségét, vagy megannyi szenvedését. A bányászlámpa története róluk szól.
Sztori: Armstrong segítője a doppingról
Michael Barry éveken át az egyik legjobb segítőként tekert a US Postal, majd a Sky csapatánál Lance Armtrong, illetve Bradley Wiggins oldalán – egészen 2012-ig, amikor az Amerikai Doppingellenes Ügynökség vizsgálatának szele őt is elérte, egy csapásra véget vetve pályafutásának. De miért is csinálják mindezt? Részben a pénzért, részben a kínálkozó lehetőség kiaknázása miatt, részben pedig azért, hogy kimondhassák: „Nézd, én nem is vagyok olyan rossz ember. Ha te lettél volna ott a helyemben, akkor ugyanezt tetted volna te is.”
Jelenleg édesapja kerékpárboltjában dolgozik Torontóban, miközben a saját biográfiája figyel vissza könyvespolcáról. Barry választ ad a miértre és arra is, hogy miként lehet együtt élni a következményekkel.
