Blog Dolomitok 2015
Idén júniusban ismét felkerekedtünk szép hazánkból néhányan, hogy újra próbára tegyük magunkat külföldön, és meghódítsuk azokat a hegyeket, ahol a Giro hősei tekernek. Számokban kifejezve az egy hét alatt autóztunk 2x 800 km-et, 5 napot tekertünk, én ezalatt megtettem 305 km-et. Ez ugye nem sok, de ehhez nálam 10000 méter szint párosult.
A szállás egy Selva Di Val Gardena nevű csodaszép helyen volt, a Dolomitok szívében - ezúton is köszönet érte Pistifőnöknek, aki megtalálta nekünk! A 305 km alatt 1 km síkot nem mentünk, vagy fölfelé, vagy lefelé sikerült tekerni... de hát ezért mentünk, láltni a csodás tájakat, feltekerni a hófedte csúcsokra, és szenvedni. Utóbbiban volt részünk bőven, mert újra meg kell állapítani: itthon nem lehet felkészülni 10-15 km-es folyamatos 7-12%-os emelkedőkre. Arra meg végképp nem, hogy a leküzdött hegy után van még 3 másik ilyen:)))
A felkészülés nekem amúgy sem volt zökkenőmentes, mert amikor olyan idő volt, hogy lehetett volna tekerni, akkor dolgoztam, amikor nem dolgoztam, akkor meg esett, így aztán sikerült az utóbbi évek legkevesebb - 2300 - kilométerével a lábamban elindulni, ráadásul a fele annak is görgőzés közben jött össze. Szóval nem volt ideális a fizikai állapotom egy ilyen túrára, de mivel tavaly pénzhiány miatt nem tudtam elmenni, ezért meg sem fordult a fejemben, hogy itthon maradok.
Persze nem csak én nem voltam életem formájában, a többiek is dolgoznak, nekik sem volt könnyebb a hegy. A kivétel persze megint a Jani volt, aki ugye fiatal és erős... és Vida Csabi, aki szokás szerint nem készült nagyon, azonban fogyott 6 kilót az elmúlt évekhez képest, és ez azokban a brutális hegyekben duplán számít! Nem baj, majd jövőre én is kockás hassal megyek:)
Az élmény ismét feledhetetlen volt, gyönyörűek a hegyek - Gábor alig 40 GB fotót készített, pedig nem először jött ő sem - fantasztikus a táj mindenfelé.
- láttunk amerikai csoportot komolyabb kísérettel tekerni, mint ahogy a Tour-on mennek a profik
- vettünk Delta féket
- megtudtuk, hogy bár olaszföldön vagyunk, de azért "only Shimano" a kerékpárok felszereltsége - és tényleg!
- láttuk a Merida jövő évi modelljeinek promóciós fotózását
- csodáltunk pár tucat F8-as Pinarellót - a net vagy fotók messze nem adják vissza azt a csodás színt, amelyben pompáznak!
- ettünk igazi olasz pizzát
- ismét ittunk kiváló söröket
- hoztunk szeretteinknek kiváló sajtokat, söröket, csokikat, tésztát
- és sétáltunk karbontalpúban bakancsos turistaösvényen:(
A megmászott hegyek:
Passo Sella
Passo Pordoi
Campolongo
Val Gardena
Passo Pinei
Castelrotto
Passo Fedaia - (Marmolada-csúcs)
Falzerago
Egy csúcsot többször is megmásztunk, én pl. a Sellán úgy ötször voltam, de mégsem volt unalmas:)
Szóval elindultunk az első túrára, ami egy klasszikus Dolomit kör, a SellaRonda, ami nevével ellentétben csodatájakon halad. Nekünk 66 km és 2100 szint volt az első nap, így nézett ki:
Selva Di Val Gardena (1570-en volt a szállás - érdekes is volt így aludni, mert nekem bizony fájt a fejem első reggel a magasság miatt, de aztán megszoktam)
- 1570 - 2119 Passo Gardena, onnan le:
- 1522 Corvara - 1850 Passo Campolongo megint le:
- 1601 Arabba - 2240 - Passo Pordoi újra le:
- 1818 Bivio - 2230 - Passo Sella és ismét le:
- 1570 Selva Di Val Gardena. És onnan föl a szállásra, ami 1200 méter hosszan 150 szintet emelkedett, elég kedvesen, mert 9%-ról indult, majd 13-15-17 - és a végére sikerült 20%-ra nőni az emelkedésnek. Nem volt egy pajzán majális hazamenni négy hágó után... itt látható a hazavezető út utolsó része:
majd fordultam fölfelé is:
Ha valakinek a Kiscelli út, Vaskapu ugrik be, akkor olyasmi, csak hosszabb és durvább. Főleg mert mire hazaértünk, már eléggé el voltunk pilledve.
A táj és az út jellegéből adódóan legszebb az, hogy se bemelegíteni, se levezetni nem lehet, mert nincs hol. Egy pillanatra nézzük meg a szállástól vezető utat:
aminek a szélén egy bronzkisfú várja a csomagszállítót:
és onnan máris következik a fenti képeken látható út, ahol megkezdődik a zuhanás:)
Kijövet a szállásról forgattam 10-et, és máris jött egy 3 km-es lejtő, majd onnan egyből emelkedő. Nehéz így ráállni a tempóra, nekem kellett legalább 20 perc az első hegyen, amikor már nem szenvedtem annyira. Ebből következően a váltókart sem kell babrálni túl sokat: lefelé 50/12, fölfelé meg 34/24-27-30 amit lehet forgatni. Bár én 52/34-el mentem, és 12-30-al, de megint csak nem volt gondom az átdobóval, és nagyon nem voltak átfedések az áttételek között:) Jövőre elég is lesz egy 5 sebességes sor hátra, kb. 12-17-24-27-30 kiosztással:)))
Nagyjából mindegyikünknek 50/34, illetve 12-29/30 volt a sorkiosztás, csak a két Gyuri, Jani, és Titángabi jött 27-es végű sorral - ha jól emlékszem. De majd jól kijavítanak.
Most biztosan lesznek olyanok, akik beírják, hogy ők 39-23-as áttétellel nyomták végig ezt a kört, és én el is hiszem. De nem csak mi vagyunk gyengék, hanem a bennszülöttek, osztrákok, németek is, a megnézett kerékpárok 90%-án bizony 30 vagy 32-es végződésú sorok voltak! És nem teszkóbájkos madarakról beszélek, hanem olyanokról, akiken látszott, hogy egyszer ültek már bringán. És bizony pörgettek ők is rendesen, nem a nagy áttételeket passzírozták.
Szóval az első hegy a Gardena volt.
ahonnan bizony gyönyörű a kilátás:
innen a fotelból milyen szép a szerpentin...
mivel nehéz volt az út, így kényelmesen helyezkedtem el:
A többiek jobban bírták és állva maradtak - vagy mire fölértem, már kipihenték magukat?
Gábor lazán eldobta a gépet, mert hiszen fotótéma van - össze kell szedni a 40 gigát:)
Csabi olyan jól ment, hogy még kerékúr is büszke lenne rá:)
Mundigyuri a hegytetőn - de már lefelére készülve, ahol elképesztően jó!
Persze volt, aki kényelmesen utazott:
Indultunk tovább a Campolongo felé, és sikeresen meg is másztuk:
Következhetett a Pordoi, ami egy bizonyos Simoni nevű legenda kedvenc hegye volt. "A Pordoi adja nekem az életerőt... attól kezdve, hogy 10 éves suhanc koromban eljöttünk ide..." 10 évesen? Mi meg a karboncsodáinkkal haldokoltunk fölfelé?
A hegy, aminek még a nagy Fausto Coppi is megadta magát, és Bartalinak kellett az arcát a hóba nyomkodnia, hogy magához térjen. (Elsőre mi a könnyebb oldalról mentünk fel, innen csak 9,5 km és 7% átlagban - de így is nehéz. Nagyon. Pár nappal később Canazei felől is megmásztuk, akkor 13 km-en volt 8% átlagban - maradandó élmény!)
Szóval ezek tudatában indultunk neki a hegynek, és nem mondom, hogy legyőztük, mert az nem lenne igaz, de feltekertünk rá!
Bámultunk fel a csúcsra:
ahová csak hágóvassal lehet feljutni.
Tisztelettel adóztunk Coppinak:
és természetesen fotóztunk Simoni kerékpárja előtt:
Az elmaradhatatlan táblás fotó:
Már csak a Sella volt hátra - na és persze a hazaút:)
Onnan sem volt csúnya a kilátás, na jó, egy kicsit Jani sapkája bezavart:)
Nagyjából ennyi volt az első napunk. Egy hónap is eltelt már azóta, és mégis, folyamatosan vágyom vissza... Aki nem volt még ilyen helyen, az el sem tudja képzelni mekkora élmény!!! Tudom, hogy nem könnyű összeszedni a pénzt egy ilyen útra, de megéri, mert ez valóban életre szóló emlék! Nekünk egy hétre a szállás 50000 alatt volt fejenként, plusz ugye a benzin, és a költőpénz, de még "összeéhezni" is megéri. Ahogy említettem, a súlyveszteség amúgy sem árt ilyen helyen:)
Komolyra fordítva: annak, aki szereti a csodás tájakat, a hegyeket, a kihívást, hogy legyőzheti önmagát és olyan helyeken akar tekerni, amiket eddig csak a tévében láthatott, annak kötelező egyszer elmennie a Dolomitokba! Hazánktól ez van a legközelebb, az árak sem olyan vészesek, nyugodtan és biztonságban kerekezhetünk tökéleteshez közelítő utakon.
Később lesz majd szó arról, hogy soha ne hagyjuk el az aszfaltot - mert arra való az országúti kerékpár - hogyan lehet házilag fékrugót javítani, miért nincs Campagnolo alkatrész Dél-Tirolban, mit vigyünk magunkkal otthonról, és mekkora élmény egy európainak mondott wc.
De most némi szünet, mert kezdődik a Tour, mennem kell lottót venni, mert eszembe jutott az F8-as csoda Pinarello, és rendszerezni kell a képeket. No meg van még sör a hűtőben - Hirter is:)
Kérjük, írja meg véleményét:
Vélemény írására csak a regisztrált felhasználóknak van lehetőségük. Amennyiben hozzá szeretne szólni a cikkhez, kérjük regisztráljon, és jelentkezzen be.