Blog Csúcstámadás a Kékesen
Eddig mindig nyaraltunk ebben az időpontban, mert ugye a Tour után, de még a Vuelta előtt kell intézni a nyaralást:) így sosem tudtam részt venni ezen a versenyen. Meg kell mondjam, igen jól éreztem magam, bár 38 fok volt, és 28 másodperccel kívül kerültem az egy órán. 55 perc körüli időt gondoltam teljesíteni, mert a Laluska testvérek elmondása szerint nem túl nehéz a terep, meg ugye rövid is a táv... (Vera most harmadik lett a lányok között, az első csúcstámadást pedig megnyerte.) És hát ugye a Dolomitokban komolyabb hegyekre is felmentem, szóval tele voltam tervekkel. Azonban önhibámon kívül csak 2 órát tudtam aludni, így aztán hiába voltam erős, ma kevés volt a teljesítményem.
Pedig végig úgy mentem, ahogy terveztem, de Mátraházától, ahol meredekebb lett az út elért a fáradtság, és oda már kevés volt a 38/27, kellett volna még egy menekülő áttétel, hogy pár száz métert pihenhessek. Mindegy, harc után okos a katona, de persze ha kialszom magam, akkor elég lett volna a 25 is. Persze ez már csak magyarázkodás, kívül voltam a szintindőn, és kész. (Vagy meg kellett volna ennem a komplett Laluska-reggelit, vagy megígérni a lányomnak, hogy sárga pólót nyerek. A Laluskák megint jót mentek - ők sem aludtak 2-4 óránál többet! -, én meg mindig betartom, amit a lányomnak ígérek.
Némi kritika a szervezőknek:
A rajtnál kevés volt a wc, illetve a vízvételi lehetőség, relatív sokat kellett sorba állni.
És némi kritika a nézőknek:
Jól esett volna a bíztatás mindannyiunknak, nemhiába szólt ezért többször Roland az út szélén állóknak. Külföldön ez jobban megy. A kivételt a vége eltti utolsó kanyarok egyikében álló csoport jelentette, akik komoly hangerővel segítettek minket, és bizony jó volt hallani, hogy már csak 200 méter van hátra. (Jó, nekem 2000-nek tűnt...)
Az iskola udvarán már voltak jelei annak, hogy kemény nap lesz:
:))) Állnak sorba a népek, mert a wc-t és a kulacsokat is meg kell tölteni:
Az utánpótlás folyamatosan érkezik, míg páran az udvaron melegítenek:
Tömeg a rajtnál:
Mivel én ugye mindenhol nézem a kerékpárokat, így itt is láttam pár különlegességet. Ez egy gyönyörű Colnago Titanio, a Maxi-bikés Roland a büszke tulaja:
Egy gyönyörű King RS:
Érdemes megnézni a szingót is, ilyet sem kapni mindenhol:
A tulaja igazán büszke lehet rá! Nem sok kerékpárt tartok szebbnek a sajátomnal, de ez az. Érdemes megnézni a felszerelést, ez bizony a kerámiás változat... (Ha minden jól megy, akkor pár nap múlva részletesebben írok egy ilyennel szerelt titáncsodáról.)
Az információ és hangulatfelelős, aki jól végezte a dolgát:
Aztán eltelt 1 óra és 28 másodperc, és a célban leadtuk az időmérőket:
Érkeznek a fáradt és boldog népek:
Ismét egy ritka váz, Yasec:
Lefotóztam egy fotóst:)
Vercsa, János és Kriszta - ismerős arcok az ausztriai túrákról:
Én a Laluskákkal:
Ismét egy csodaszép kerékpár a Pinarello műhelyből Opera Canova:
Itt is joggal büszke a tulaj!
A szponzor Rose egyik karboncsodája, amivel versenyt futhatunk az idővel:
És az ajándékcsomag, ami szintén tőlük van:
Szóval a két apróságot kivéve szerintem jó volt minden, a célban volt bőven banán, müzli, folyadék, stb. A kijelölések jók voltak, az indítás is jó ötlet volt ezzel a 3 méteres átengedővel, talán a célban lehetett volna ez teljes szélességű, de azt ugye nem lehetett megoldani.
Sajnos a hegyi bajnokság befutóját nem tudtuk megvárni, mert Vercsának ment a vonata tótiába, így nem tudtunk szurkolni Kusztinak:(
Szóval én jól éreztem magam, jövőre vissza kell menni, és 55 perc alatt teljesíteni a távot. Már csak azért is vissza kell menni, mert igen sok nagyon csinos lány kerékpározik, és bár ez verseny volt, de kellemes környezetben mindannyian jobban megyünk:)
Ezúton is köszönet a szervezőknek és a segítőknek, akik az 500 embernek segítettek élvezetessé tenni a versenyt!
Kérjük, írja meg véleményét:
Vélemény írására csak a regisztrált felhasználóknak van lehetőségük. Amennyiben hozzá szeretne szólni a cikkhez, kérjük regisztráljon, és jelentkezzen be.