2023.06.30. - Valter Attila: sikerült megvédenem a bajnoki címem
Mint ismert, Pannonhalma és környéke adott otthont a 2023-as országúti országos bajnokságnak, melyen a Jumbo-Visma profija Valter Attila megvédte elsőségét, így az időfutam mellett a mezőnyversenyt is megnyerte.
– Sikerült megvédenem a bajnoki címem, így mindkét szakágban hordhatom a megkülönböztető trikót – írta Attila a közösségi médiában. – Hibátlanul alakult számomra az idei országos bajnokság, melyet végre nem csak az utak mellől, hanem élőben is követhettetek az M4 Sport+ csatornán. Címvédőként és egyetlen WorldTour-versenyzőként, na meg az elmúlt versenyek alapján, egyértelműen rajtam kellett volna lennie a legnagyobb nyomásnak, mégsem így éltem meg. Az egyik favorit voltam a mezőnyben, de úgy érzem méltón viseltem a magyar színeket az elmúlt 365 napban, emiatt semmi okot nem éreztem arra, hogy görcsösen ragaszkodjak a mezhez. A legjobbamat szerettem volna nyújtani és megmutatni a versenytársaimnak, hogy milyen nagyot tudtam fejlődni az idei szezonban. Ezzel a mentalitással versenyeztem az első kilométertől kezdve, ami hasonlított a legtöbb nagy versenyemhez. Máshol a kapitányoknak kontrollálom a szökést, itt viszont én voltam a segítő és a kapitány is egyben. Tudtam, hogy a legtöbben szeretnének valamilyen taktikát kitalálni ellenem, amivel semmi probléma nincs. A legjobb védekezés a támadás, ezért én ezt is tettem a verseny elejétől kezdve. Egy rövid, de annál erősebb szökésben voltam rögtön az első körben Fetter Erikkel, ezt viszont még nem engedte el a mezőny, majd miután megfogtak minket, egyből próbálkoztam újra és már fél óra versenyzés után Karl Ádámmal ketten találtuk magunkat az élen. Örültem, ha öt másodpercre el tudtunk szakadni, aztán elég sokáig én is azt gondoltam amit a mezőny nagy része: nem voltam túl okos.
– Eltelt fél óra huszonöt-harmincöt másodperces különbséggel, “rövid pórázon”, majd egyre inkább látható volt az a két dolog amiben idén nagyot tudtam fejlődni – folytatta Attila. – Először is az erőnlét, hiszen ahhoz hogy ennyire jól menjen a nap, szükségem volt arra az erőre és állóképességre amit az idei évben megszereztem. Másodszor pedig a mentalitás – képes voltam meggyőzni magam arról, hogy sikeresen megvalósíthatom ezt a nem mindennapi taktikát. Ádámmal jól össze tudtunk dolgozni, biztattuk egymást. Hamar rájöttünk, hogy nem a mezőny diktálja az iramot, hanem mi elől. Egy közepes tempót mentünk mindaddig, amíg hátul újra rákapcsoltak. Időközben még segítséget is kaptunk az Epronex másik két versenyzőjétől, Rózsa Balázstól és Nagy Bendegúztól. A mezőny végül ötven-hatvan kilométerrel a cél előtt kapcsolt rá, akkor, amikor már csak nagyjából tíz-tizenöt másodperc volt az előnyünk. Rengeteg ilyen szituációt láttam idén és erre a pillanatra vártam. Szóltam Ádámnak hogy most kell megnyomni, itt az ideje, hogy eldöntsük azt, hogy a szökés hazaérhet vagy sem. Ha a szökésben van még erő akkor van egy pillanat, amikor meg lehet törni a mezőny lendületét, én pedig ezt szerettem volna kihasználni. Tudtam, hogy nagyjából mi az a tempó amit kibírok a célig és azt is, hogy ha szerencsém van, hátul romlik majd az összefogás. Szerencsém volt! Elég erős voltam ahhoz, hogy hátul hamarabb törjön meg a morál, mint az enyém elől. Onnantól gyakorlatilag folyamatosan nőtt a fórom a célig. Nagyon örülök, hogy végül Dina Marcival és Fetter Erikkel állhattam a dobogóra. A három montis srác egyértelműen jó úton halad országúton is. Erre a trikóra most még a tavalyinál is büszkébb vagyok és remélem még többet láthattok majd benne a mezőny élén.