2023.03.15. - Valter Attila: mesébe illő verseny
Mint arról már beszámoltunk, Valter Attila (Jumbo-Visma) végig remek munkát végezve segítette győzelemhez csapattársát, Primoz Roglict a Tirreno-Adriatico szakaszversenyén, miközben ő maga a végelszámolás 37. (+ 17:26) helyén zárt, ezzel tíz UCI világranglista pontot szerezve. A magyar bajnok a közösségi médiában értékelte a viadalt.
– Három szakaszgyőzelem mellett az összetett, a hegyi és a ponttrikót is elhoztuk a Tirreno Adriaticóról. Kilencvenkilenc százalékban úgy alakult minden, ahogyan szerettem volna. Az az egy százalék csak azért hiányzott, hogy legközelebb még jobbak lehessünk. A Strade-Bianche előtti nap döntött úgy a vezetőség, hogy Primoz hamarabb kezdi a szezont és indul a Tirrenón. Egy nagyon hosszú kihagyás után versenyzett újra, így nem lehettünk biztosak abban, mit is várhatunk tőle, de Roglic az Roglic, tudtuk, hogy csak akkor indul, ha nyerni is tud. Egy esős időfutammal kezdtük, ahol én még inkább a murvás utak porát ráztam le magamról, készülve az előttem álló segítésre. A második és harmadik szakasz viszonylag eseménytelenül telt, de számomra mégis óriási különbséggel. Mindkét nap hasonló feladatom volt, elöl tartani a csapat kapitányait, de az első mezőnyszakaszon ebből sajnos nem sok sikerült. Sosem voltam a helyezkedés és az agresszív pozícióhajhászás királya, habár mindig is szerettem volna fejlődni benne. Nem tudtam pontosan, hogy is kell elöl versenyezni, mert senki nem magyarázta el úgy, hogy meg is értsem, nekem pedig nem jött ösztönösen. Rengeteg helyzetben én húztam előbb a féket, így pedig elég sokszor újra a mezőny végén találtam magam. Ez viszont csak hozzáállás és talán még inkább rutin kérdése, rutin pedig bőven akadt a csapatban, így még aznap egy megbeszélés során mindenki átadta a saját tudását. Jobban hittek benne, hogy ez is menni fog, mint én magam, a harmadik szakaszon viszont mindenkit sikerült meglepnem. A képernyő előtt talán fel sem tűnik egyből, de nagyon sokáig vittem a sorunkat, beépítve azt a tudást amit a többiektől kaptam. Érezhető volt a fejlődés a mezőnyben való közlekedésemben. Úgy érzem, ettől tudtam a maximumot nyújtani, hiszen annyira megnőtt az önbizalmam, hogy azon már nem is izgultam, hogy az erőm elég lesz-e. Tudtam, hogy ott leszek az elejében, amikor pedig menni kell, akkor menni fogok. A negyedik-ötödik-hatodik és a hetedik szakaszon is maximálisan meg tudtam csinálni azt, amit kértek tőlem, néha még egy picit többet is. Talán most először alakítottam én egy verseny sorsát azzal, hogy diktálom a tempót, vagy kontrollálom a támadásokat vagy én magam támadok, ezzel szétszedve a mezőnyt. Hab a tortán, hogy ezt egy ilyen csapatban tehettem, ahol győzelemre is tudtuk váltani azt a sok befektetett munkát. Talán egyszer tényleg elérem minden célomat ebben a sportban. Most nagyot léptem e felé. Egy pár napot Magyarországon pihenek, aztán irány megdönteni az eddigi leghosszabb tekerésem rekordját a Milano-Sanremo klasszikusán – írta Attila az oldalán.
2023.03.15. - Valter Attila: mesébe illő verseny
Mint arról már beszámoltunk, Valter Attila (Jumbo-Visma) végig remek munkát végezve segítette győzelemhez csapattársát, Primoz Roglict a Tirreno-Adriatico szakaszversenyén, miközben ő maga a végelszámolás 37. (+ 17:26) helyén zárt, ezzel tíz UCI világranglista pontot szerezve. A magyar bajnok a közösségi médiában értékelte a viadalt.
– Három szakaszgyőzelem mellett az összetett, a hegyi és a ponttrikót is elhoztuk a Tirreno Adriaticóról. Kilencvenkilenc százalékban úgy alakult minden, ahogyan szerettem volna. Az az egy százalék csak azért hiányzott, hogy legközelebb még jobbak lehessünk. A Strade-Bianche előtti nap döntött úgy a vezetőség, hogy Primoz hamarabb kezdi a szezont és indul a Tirrenón. Egy nagyon hosszú kihagyás után versenyzett újra, így nem lehettünk biztosak abban, mit is várhatunk tőle, de Roglic az Roglic, tudtuk, hogy csak akkor indul, ha nyerni is tud. Egy esős időfutammal kezdtük, ahol én még inkább a murvás utak porát ráztam le magamról, készülve az előttem álló segítésre. A második és harmadik szakasz viszonylag eseménytelenül telt, de számomra mégis óriási különbséggel. Mindkét nap hasonló feladatom volt, elöl tartani a csapat kapitányait, de az első mezőnyszakaszon ebből sajnos nem sok sikerült. Sosem voltam a helyezkedés és az agresszív pozícióhajhászás királya, habár mindig is szerettem volna fejlődni benne. Nem tudtam pontosan, hogy is kell elöl versenyezni, mert senki nem magyarázta el úgy, hogy meg is értsem, nekem pedig nem jött ösztönösen. Rengeteg helyzetben én húztam előbb a féket, így pedig elég sokszor újra a mezőny végén találtam magam. Ez viszont csak hozzáállás és talán még inkább rutin kérdése, rutin pedig bőven akadt a csapatban, így még aznap egy megbeszélés során mindenki átadta a saját tudását. Jobban hittek benne, hogy ez is menni fog, mint én magam, a harmadik szakaszon viszont mindenkit sikerült meglepnem. A képernyő előtt talán fel sem tűnik egyből, de nagyon sokáig vittem a sorunkat, beépítve azt a tudást amit a többiektől kaptam. Érezhető volt a fejlődés a mezőnyben való közlekedésemben. Úgy érzem, ettől tudtam a maximumot nyújtani, hiszen annyira megnőtt az önbizalmam, hogy azon már nem is izgultam, hogy az erőm elég lesz-e. Tudtam, hogy ott leszek az elejében, amikor pedig menni kell, akkor menni fogok. A negyedik-ötödik-hatodik és a hetedik szakaszon is maximálisan meg tudtam csinálni azt, amit kértek tőlem, néha még egy picit többet is. Talán most először alakítottam én egy verseny sorsát azzal, hogy diktálom a tempót, vagy kontrollálom a támadásokat vagy én magam támadok, ezzel szétszedve a mezőnyt. Hab a tortán, hogy ezt egy ilyen csapatban tehettem, ahol győzelemre is tudtuk váltani azt a sok befektetett munkát. Talán egyszer tényleg elérem minden célomat ebben a sportban. Most nagyot léptem e felé. Egy pár napot Magyarországon pihenek, aztán irány megdönteni az eddigi leghosszabb tekerésem rekordját a Milano-Sanremo klasszikusán – írta Attila az oldalán. 
