Buruczki Szilárd naplója: Nyári sikerszéria

Az XCO magyar bajnokság tehát kipipálva, jöhetett a maraton magyar bajnokság, augusztus 2.-án, a Bükk Maratonon.
Jó formában éreztem magam, az erőm-gyorsaságom megvolt, már csak az állóképességen kellett javítani 1 kicsit, pár hosszú edzést beiktattunk edzőmmel, Ottó bával, és a reggeli edzések sem hiányozhattak. Országúton és terepen is mentem viszonylag hosszúkat, terepen a csömöriekkel edzettünk a Bükk Marci pályáján például jó tempót mentünk, egész jól végigtaláltunk a pályán, jó a csoportos edzés. :) Meg is lett az eredménye jól ment a verseny, az első egy órában próbált mindenki kapaszkodni, helyezkedni a mezőny elején, de a második hegyen páran leszakadoztak, amikor Hasenfratz Peti előre állt és nyomott egy kövér felfelét. :)

Diavetítéshez kattints a képre

Négyen maradtunk, Melts, Parti, Hasenfratz és én, majd a csurgói erdészház utáni hosszú meredek lefelében én vezettem a mezőnyt. A lejtő alján már csak ketten maradtunk Melts Andrissal, a többiek eltűntek, mint a kámfor, ezért úgy döntöttünk, nem várunk senkire, végig nyomjuk a táv második felét, amikor már „csak” 50 km volt hátra. Váltott vezetéssel róttuk a kilométereket Melts Andrissal, és éreztem közben, hogy kezd érni a második bajnoki címem.

Várhegynél a tettek mezejére léptem és leszakítottam Meltset egy meredek részen, innentől kezdve próbáltam az előnyömet növelni a célig, hogyha bármi közbejönne, legyen elég előnyöm…. Így majdnem 6 perces előnnyel értem célba, nagyon örültem a győzelemnek, megszereztem az első maraton bajnoki trikómat is, ez is kipipálva. :)

Diavetítéshez kattints a képre

Másnap a jól megérdemelt hétfői pihenő helyett jött az összepakolás, költözködés másik albérletbe, kiköltöztem egy nyugodtabb helyre, Biatorbágyra. Az országúti edzéseket eddig is erre róttuk Ottó bával és a többiekkel. Csak a technikásabb terepért kell többet tekerni és a reggeli edzésnek a Hármashatárhegy fog hiányozni, de legalább addig bemelegszem… :)

Az egész héten alig edzettem valamit, csak hétvégén voltunk tekerni a Velencei-hegység körül az egyik kedves szponzorom meghívására, megmutatták a környező terepeket, jó kis bicajozás volt, tetszettek a singletrack ösvények. Még a szörfözést is kipróbálhattam, de csak az árbóc felhúzásáig jutottam, jó pár próbálkozás után. :D Felejthetetlen nap volt, köszönöm a csapatnak. Másnap jelentős izomlázam volt a nyakam, hátam környékén, alig bírtam felkelni az ágyból reggel, valamelyik csigolya elmozdulhatott, nyomta az ideget, annyira fájt a nyakam, nem bírtam forgatni a fejem, még egy csontkovácsot is felkerestem a gyors segítség reményében. Jobb lett, de csak lassan múlt el a fájdalom, edzésen sem voltam valami hajlékony. Ekkor egy hetem volt hátra a zalakarosi XCO magyar kupáig, és tudtam, hogy annyi van bennem, hogy 2 órát jól menjek, ilyen kevés edzéssel is, csak gyorsulni kell az XCO-hoz. Inkább rövid intenzív edzéseket mentem terepen és országúton is.

Zalakaroson már szombaton edzettem a pályán 2 órát, többet, mint szoktam verseny előtt, a heti kevés edzésórából adódóan. A rajtot jól elkaptam, a sípályáig vezettem a mezőnyt, pedig nem mentem maxon. Aztán Parti Andris átvette a stafétabotot, előre állt a sípályán, a többieket leszakítottuk. Ketten haladtunk, de az első sáros mászásnál technikai gondja támadt Andrisnak, ugrált a lánca, ezért kicsit belassultunk, felért ránk Juhász Zsolt, ekkor elmentünk Andristól és már Zsolttal nyomtuk elöl a pedált. A 3. körben megléptem tőle, számítottam rá, hogy a verseny második felében jobban elfárad, és csökkentettem a tempót, erre egyből fel is jött rám és meglepett az 5. kör végén, de nem számított rá, hogy én még tartalékoltam és rá tudok tenni még egy lapáttal. :)

Megléptem Zsolttól az aszfaltos meredek felfelén, és az utolsó körben magányosan robogtam a győzelem felé. Zsoltnak még 1 percet sem adtam az utolsó körben, jól küldte a vasat, év végére felszívta magát, biztos beért a sok munka, csak így tovább, gratula hozzá. Szerencsére velem voltak az égiek is, a technika is jól muzsikált, én is jó napot fogtam ki.

Szüleimnél volt a hadiszállás (Zalaegerszegen) a verseny ideje alatt, első osztályú volt a kiszolgálás és az itatás is kitűnő volt a versenyen, köszönöm a segítséget és a szurkolást mindenkinek. Utána még pár napot nosztalgiáztunk Gabival, barátnőmmel szülővárosomban, jó volt egy kis pihenés a költözködés után.

Hétvégén a Mátra Marcira hajazok, még a héten megnézem a pálya egy részét, hogy felkészüljek a Top Maraton végső bevetésére.

Találkozunk Sástón, gyertek!

Üdv,

Szilárd