Tour de Hongrie: Hogyan kerülünk a tv képernyőjére?

E-mail  Nyomtatás
2018. június 04. hétfő
  |   Szerző: Sajtóközlemény
Címkék:

 Repülőgép a mezőny fölött


A Tour de Hongrie még sosem jutott el ennyi emberhez: a tervek szerint a 2018-as Magyar Körverseny minden szakaszáról két-két és fél órás élő közvetítést, a kontinens népszerű sportcsatornáján pedig csaknem egy órás összefoglalót láthatnak majd a televíziónézők. 

 

Diavetítéshez kattints a képre


Tudtad, hogy amikor leülsz a televízió elé, hogy megnézz egy kerékpárversenyt, hányan dolgoznak a szórakoztatásért? Felsorolni is nehéz lenne. Ide sorolhatjuk a szervezőket, a helyszíneket, kordonsorokat felépítő munkásokat, a helyszíneket üzemeltető közreműködőket, az útvonalbiztosításban segédkező rendőröket, motorosokat, polgárőröket, önkénteseket, a karavánban tevékenykedő csapatkísérőket, orvosokat, versenybírókat, egyéb segítőket, s természetesen magukat a kerékpárosokat is.

 

De ez még nem minden! Ahhoz, hogy minderről tudomást szerezzen a felsoroltakon kívül más is, szükség van a média szereplőire is, a riporterektől, újságíróktól kezdve egészen a repülőgép pilótáig több tucat emberre. Ezúttal a televíziós közvetítésekre fókuszálunk.

 

Diavetítéshez kattints a képre

 

 

Figyelem, nagy összegek jönnek!

 

Vagyis inkább mennek. Egy országúti kerékpárverseny televíziós közvetítése ugyanis rémesen nagy summát követel, természetesen a felvetődő igényeknek megfelelően szerepelhet egyre több – vagy kevesebb – nulla a végső számlán. A Tour de Hongrie esetében nyugodtan elárulhatjuk: az élő televíziós közvetítés és a kontinentális televíziós csatorna programjába kerülés mindösszesen több forrást igényel, mint a hatnapos rangos nemzetközi verseny összes egyéb kiadása…

Kinyitni egy jó sört, bekapcsolni a tévét és ledőlni a fotelbe csak másodpercek kérdése. Élvezni a versenyt, csodálni a tájakat és szurkolni a szökevényeknek sem tűnik sokkal bonyolultabbnak. De vajon mi áll a háttérben, mennyi munka szükségeltetik ahhoz, hogy ezt az életérzést megkapjuk?

 

 

Diavetítéshez kattints a képre

 

Az első Tour de France egy kis falucska, nevezetesen Montgeron egyik kávézója elől indult. A korabeli beszámolók szerint a versenyzők feltették a rajtszámaikat és nekivágtak a távnak. Sokan legközelebb csak a sárga újság másnapi híreiből értesültek az eredményekről.


Hatvan éve a képernyőn

 

Egy századdal később a Tour – a labdarúgó világbajnokság és az olimpia mögött – már a harmadik legnézettebb sporteseménynek számít. Hatvan esztendővel ezelőtt adta a televízió először a viadalt, akkor minden egyes etapról öt percnyi kis állóképes anyagot sugároztak.

 

 

Diavetítéshez kattints a képre

 

Manapság akár egy teljes szakasz élőben a képernyőre kerülhet. S hogy hogyan? A technikusi központ, az úgynevezett „technikai zóna” minden esetben a befutó mellett kerül kiépítésre. Számos adókocsi, generátor és végeláthatatlan kábelhalmaz jellemzi a környéket. A közvetítéshez több vezeték nélküli kamerát használnak, amelyeket speciális felépítésű motorokon használnak a kameramanok. Ezen felül egy vagy két helikopter is pásztázza a mezőnyt,s ma már nem lóg ki az operatőr a nyitott ajtón, mint a hőskorban, hanem speciális, a helikopter aljára vagy oldalára felszerelt kamera veszi a képet. Kamerából sosem elég: a rajtnál és a célnál is több fixen elhelyezett kamerát is találunk, és természetesen akadnak még gyalogosan mozgó kamerások is különféle feladatokkal.


Nagy Hatótávolságú Rendszer

Az egész eseményt a „Nagy Hatótávolságú Rendszer” segítségével kapcsolják össze. A motorosok és a helikopterek által készített képek egy vagy két, átjátszóállomásként funkcionáló, 3000 és 8000 méter között repkedő repülőgépre jutnak. Ezek a gépek értelemszerűen a verseny felett köröznek, ám nincs egyszerű dolga a pilótáknak, hisz a turbulencia miatt korántsem mindegy, hogy mekkora köröket írnak le. Ha az időjárás rosszra fordul, akkor megpróbálnak a gépek lejjebb ereszkedni (ezért van az, hogy sokszor, akad, vagy nem jön át a jel).

 

Diavetítéshez kattints a képre

 

Ezek a jelek, utána a kettő esetleg három helyen elhelyezett átjátszó kamionokba jutnak – általában ezekből egy-egy ott van, ahol a sprinthajrá vagy időfutamnál az ellenőrző pontok. Az ide beérkező jelet feldolgozzák –vágják, alámondják, feliratozzák és így tovább... – aztán egy mikrohullámú rendszer segítségével továbbítják, végül egy csaknem ötven méteres antenna az, amely a műholdra lövi a jelet. Ezt az antennát látjuk általában a nagy versenyeken a hegyi befutóknál.

 

 

Diavetítéshez kattints a képre

 

Természetesen egy-egy kisebb verseny közvetítéséhez nem kell ennyi minden. A Tour de Hongrie versenyét például az elmúlt két évben a fentinél egyszerűbb és olcsóbb módon – de nem sokkal kisebb stábbal – próbáltuk a képernyőkre varázsolni, de a magasabb szintre lépés követelményei már ezen a téren is jelentkeznek, vagyis 2018-ban már olyan nemzetközi stáb dolgozik majd a közvetítések megvalósításán, amely a világ legnagyobb körversenyein is évről évre bizonyít.





Tetszett a cikk? Ossza meg ismerőseivel:


Kérjük, írja meg véleményét:

Vélemény írására csak a regisztrált felhasználóknak van lehetőségük. Amennyiben hozzá szeretne szólni a cikkhez, kérjük regisztráljon, és jelentkezzen be.


Felhasználó név:
Jelszó:
  
Szöveg:
Kérjük írja ide a képen látható karaktereket:



Francia Alpok 2017. Francia Alpok 2017.
Távolság: 980 km
Szintkülönbség: 11000 m
Nehézségi fok: 8
Albán-Anzix 2017.
Távolság: 999 km
Szintkülönbség: 12000 m
Nehézségi fok: 8
Alpok kommandó 2016.
Távolság: 590 km
Szintkülönbség: 7200 m
Nehézségi fok: 8






Velo.hu bringamagazin.
Biciklis hírek, tesztek, felszerelések, túrák és apróhirdetések