Teszt - Merida S-Presso 500D - A mindenes
2008. november 04. kedd
Az S-Presso család a Merida válasza a sportos városi bringák trendjére. Eddig a városi gépek mindegyikét a klasszikus vázforma, komfortos, felegyenesedett üléspozíció, hajlított kormány, és a széles nyereg jellemezte, így aki haladósra akarta venni a formát, annak másfelé kellett keresgélnie. Viszont rengeteg ember van, aki nap, mint nap bringával megy dolgozni, az ügyeit intézni, esetleg futárként száz kilométert hajt a városban, így nekik olyan bringára van szükségük, ami sportos üléspozíciót, hatékony hajtást és fékeket kínál, de nem feltűnő, így kevésbé vonzó a serényen tevékenykedő tolvajok számára, mint egy mega-bling országúti, MTB, vagy fitneszgép. Az S-Presso a Speeder fitnesz család közeli rokona, matt fekete álcázással, amit még a vázmatrica sem tör meg, hiszen az mindössze annyiban különbözik a váz homogén matt tömegétől, hogy fényes.
Igaz, nem tökéletes az összkép, mert a felnik nagy fehér-piros matricái, illetve a nagy fehér mintás X-Mission Speed nyereg megbontja a harmóniát, de ezen igazság szerint könnyen lehet segíteni: a felniről kb. 1 perc alatt eltávolítható az összes matrica. Ráadásul a forgalmazó ígérete szerint a 2009-es S-Pressónak már minden alkatrésze harmonizálni fog az egyébként zseniális vázfestéssel.
A vázkialakítás jó pár érdekes részletet rejt. A megszokott kétélű Shotgun Tubing alsócső lehetőséget nyújt arra, hogy a bowdenezést a cső alsó homorulatába félig rejtve vezessék, így a váltóbowdenek és a hátsó fék hidraulikacsöve is itt rejtőzik, szinte semmilyen formabontó elemet nem hagyva a vázcsöveken. A végig zárt bowdenezésnek köszönhetően a szennyeződés sem juthat be a rendszerbe, és csökkenti a karbantartásigényt is.
A másik érdekes részlet: a tám- és láncvilla közé került tárcsafék-konzol, ami nem csak szép, de nagyobb védettséget is biztosít a fékmunkahengernek. Az erősen lapított láncvillán előre kúszó fékcső elvezetése ellenben kevésbé praktikus, mivel az első vezetőszemet a láncvilla tetején, a következőt, tőle 9,5 centire a láncvilla alján találjuk, így gyakorlatilag lehetetlen mindkét szembe belekényszeríteni a korlátozottan rugalmas fékcsövet.
A váz méretezésében elég nagyok a lépcsők, hiszen az M méret 575 mm és az L méret 610 mm effektív felsőcsőhossza között már magában is három és fél centi a különbség, és ha hozzátesszük, hogy a kisebb gépet 100, a nagyobbat 135 mm kormányszárral szerelik, a két gép kormány-ülés távolságában már 7 centi lesz az eltérés. Ez nem probléma, de érdemes odafigyelni a vásárlásnál, és már a boltban pontosan méretre igazítani a gépet a kormányszár cseréjével. Ebből a szempontból jó hír, hogy ez a stucni minden hosszban elérhető a forgalmazónál.
A hajtó- és fékrendszer minden egyes eleme a Shimano közép-felsőkategóriás alkatrészeiből került ki, ami a városi közlekedéshez több mint elég. A váltástól Deore váltókar és átdobó gondoskodik, egy XT Shadow váltóval megspékelve, ami kimondottan illik a bringa dizájnjához. A sor egy 11-32-es HG50, a lánc szintén Deore, a hajtómű pedig egy Octalink tenglyes Shimano, 44-32-22-es tányérokkal. Ez utóbbiból igazán felkerülhetett volna egy 48-36-26-os verzió is, hiszen olyan meredek emelkedőre ritkán kell mászni egy ilyen bringával, ami egy MTB áttételt indokolna, viszont síkon hátszélben is volt, hogy letettem kónuszra, egy-egy lejtőn pedig már nagyobb áttételre fájt a fogam.
Az Alivio hidraulikus fékeiről sokat nem érdemes mondanom városi és országúti használatra bőséges fékteljesítményt nyújtanak.
Az S-Presso Centerlock-os Shimano agyak köré fűzött duplafalú Alex felniken gurul, amire meglehetősen agresszív negatív mintázatú 35-mm széles gumik kerültek. Így még télen a hó, vagy a sárátfolyások sem jelenthetnek akadályt. Mivel a guminak nincs folyamatos futóéle, így nagyobb tempónál folyamatos surrogó hangot hallat.
A kiegészítők mind Merida X-Mission névre hallgatnak, kivéve a szintén tartozék alumínium pedált és a markolatot, ami már az első úton kivívta az elismerésem. Az osztrák Biogrip-re emlékeztető, a hagyományos markolatoknál lényegesen nagyobb alátámasztást nyújtó modell jól csökkenti a rázkódást és már egy órás tekerésnél is sokkal kényelmesebb, mint a kör keresztmetszetű markolatok. A másik kapcsolódási pont a nyereg, egy tökéletes középutat képvisel: vékony, sportos forma, közepesen vastag párnázással. Pont elég sportos, ahhoz, hogy a versenykategóriás nyergeken szocializálódott figurák sem fognak a puhaságára és szélességére panaszkodni, és elég komfortos ahhoz, hogy a nyereghez nem szokott alfelű átlagpolgár sem kezd panaszkodni, hogy mennyire töri a hátsóját.
Menet közben:
Leginkább ott próbálgattam az S-Pressót, ahová a gyártó szánja, azaz városban és országúton. A maga 12 kilójával nem nehéz a bringa, a kerekei is jó súlyban vannak, így jól gyorsítható és felfelé sem nehéz jó tempót tartani vele. Ráadásul a bringa geometriája és az üléshelyzet nagyon hasonlít a saját városi gépemére, azzal az eltéréssel, hogy az egysebességes. A 27 sebességes váltórendszernek, a tárcsafékeknek, az üléspozíciónak és a fitneszbringa gyökereknek köszönhetően az S-Presso nem csak a városban állja meg a helyét, hanem országúton, hegyen völgyön, aszfalton és akár földutakon is. Csomagtartókkal felszerelve nekivághatunk Európának, vagy az Alpoknak is. Egyszóval az S-Presso egy nagyon sokoldalú bringa, egy igazi mindenes.
És, hogy érdemes-e lecserélni, változtatni rajta valamit? Nem hiszem. Aki városban használja, annak érdemes leszedni a felniről a matricákat, és egy sárvédőre sem árt beinvesztálni.
Műszaki adatok:
(A teszt a velo 2008 áprilisi számában jelent meg)
A vázkialakítás jó pár érdekes részletet rejt. A megszokott kétélű Shotgun Tubing alsócső lehetőséget nyújt arra, hogy a bowdenezést a cső alsó homorulatába félig rejtve vezessék, így a váltóbowdenek és a hátsó fék hidraulikacsöve is itt rejtőzik, szinte semmilyen formabontó elemet nem hagyva a vázcsöveken. A végig zárt bowdenezésnek köszönhetően a szennyeződés sem juthat be a rendszerbe, és csökkenti a karbantartásigényt is.
A másik érdekes részlet: a tám- és láncvilla közé került tárcsafék-konzol, ami nem csak szép, de nagyobb védettséget is biztosít a fékmunkahengernek. Az erősen lapított láncvillán előre kúszó fékcső elvezetése ellenben kevésbé praktikus, mivel az első vezetőszemet a láncvilla tetején, a következőt, tőle 9,5 centire a láncvilla alján találjuk, így gyakorlatilag lehetetlen mindkét szembe belekényszeríteni a korlátozottan rugalmas fékcsövet.
A váz méretezésében elég nagyok a lépcsők, hiszen az M méret 575 mm és az L méret 610 mm effektív felsőcsőhossza között már magában is három és fél centi a különbség, és ha hozzátesszük, hogy a kisebb gépet 100, a nagyobbat 135 mm kormányszárral szerelik, a két gép kormány-ülés távolságában már 7 centi lesz az eltérés. Ez nem probléma, de érdemes odafigyelni a vásárlásnál, és már a boltban pontosan méretre igazítani a gépet a kormányszár cseréjével. Ebből a szempontból jó hír, hogy ez a stucni minden hosszban elérhető a forgalmazónál.
A hajtó- és fékrendszer minden egyes eleme a Shimano közép-felsőkategóriás alkatrészeiből került ki, ami a városi közlekedéshez több mint elég. A váltástól Deore váltókar és átdobó gondoskodik, egy XT Shadow váltóval megspékelve, ami kimondottan illik a bringa dizájnjához. A sor egy 11-32-es HG50, a lánc szintén Deore, a hajtómű pedig egy Octalink tenglyes Shimano, 44-32-22-es tányérokkal. Ez utóbbiból igazán felkerülhetett volna egy 48-36-26-os verzió is, hiszen olyan meredek emelkedőre ritkán kell mászni egy ilyen bringával, ami egy MTB áttételt indokolna, viszont síkon hátszélben is volt, hogy letettem kónuszra, egy-egy lejtőn pedig már nagyobb áttételre fájt a fogam.
Az Alivio hidraulikus fékeiről sokat nem érdemes mondanom városi és országúti használatra bőséges fékteljesítményt nyújtanak.
Az S-Presso Centerlock-os Shimano agyak köré fűzött duplafalú Alex felniken gurul, amire meglehetősen agresszív negatív mintázatú 35-mm széles gumik kerültek. Így még télen a hó, vagy a sárátfolyások sem jelenthetnek akadályt. Mivel a guminak nincs folyamatos futóéle, így nagyobb tempónál folyamatos surrogó hangot hallat.
A kiegészítők mind Merida X-Mission névre hallgatnak, kivéve a szintén tartozék alumínium pedált és a markolatot, ami már az első úton kivívta az elismerésem. Az osztrák Biogrip-re emlékeztető, a hagyományos markolatoknál lényegesen nagyobb alátámasztást nyújtó modell jól csökkenti a rázkódást és már egy órás tekerésnél is sokkal kényelmesebb, mint a kör keresztmetszetű markolatok. A másik kapcsolódási pont a nyereg, egy tökéletes középutat képvisel: vékony, sportos forma, közepesen vastag párnázással. Pont elég sportos, ahhoz, hogy a versenykategóriás nyergeken szocializálódott figurák sem fognak a puhaságára és szélességére panaszkodni, és elég komfortos ahhoz, hogy a nyereghez nem szokott alfelű átlagpolgár sem kezd panaszkodni, hogy mennyire töri a hátsóját.
Menet közben:
Leginkább ott próbálgattam az S-Pressót, ahová a gyártó szánja, azaz városban és országúton. A maga 12 kilójával nem nehéz a bringa, a kerekei is jó súlyban vannak, így jól gyorsítható és felfelé sem nehéz jó tempót tartani vele. Ráadásul a bringa geometriája és az üléshelyzet nagyon hasonlít a saját városi gépemére, azzal az eltéréssel, hogy az egysebességes. A 27 sebességes váltórendszernek, a tárcsafékeknek, az üléspozíciónak és a fitneszbringa gyökereknek köszönhetően az S-Presso nem csak a városban állja meg a helyét, hanem országúton, hegyen völgyön, aszfalton és akár földutakon is. Csomagtartókkal felszerelve nekivághatunk Európának, vagy az Alpoknak is. Egyszóval az S-Presso egy nagyon sokoldalú bringa, egy igazi mindenes.
És, hogy érdemes-e lecserélni, változtatni rajta valamit? Nem hiszem. Aki városban használja, annak érdemes leszedni a felniről a matricákat, és egy sárvédőre sem árt beinvesztálni.
Műszaki adatok:
- Ajánlott fogy. ár: 184 900 Ft
- Váz: S-Presso Alu
- Villa: alu egyenes disc
- Méretek: 44-48-52-56 cm
- Tesztelt méret: M (52 cm)
- Váltó első: Shimano Deore
- Váltó hátsó: Shimano XT
- Váltókarok: Shimano Deore
- Lánc: Shimano CN-HG53
- Fogaskoszorú: Shimano CS-HG50
- Hajtómű: Shimano Octalink
- Monoblokk: Shimano Octalink
- Agy első/hátsó: Shimano M495
- Fék első/hátsó: Shimano M485 hidr.
- Felni: Alex DP17 Disc Black
- Kormány: X-Mission 600mm
- Kormányszár: X-Mission Speed 17
- Külső gumik: Cheng Shin 622 X35
- Markolat: Merida Comfort Pro
- Nyereg: X-Mission Speed
- Nyeregszár: X-Mission Speed SB20 27.2
- Pedál: XC Alu
- Tömeg: 11,99 kg (L-es méretben)
- A váz garanciája: 5 év
- Info: www.bikefun.hu
(A teszt a velo 2008 áprilisi számában jelent meg)
Eddig hozzáfűzött kommentek:
Steven
2008.11.05. 11:58
Már nagyon gondolkodom egy ilyen járgányon...
Kérjük, írja meg véleményét:
Vélemény írására csak a regisztrált felhasználóknak van lehetőségük. Amennyiben hozzá szeretne szólni a cikkhez, kérjük regisztráljon, és jelentkezzen be.