Országútis hírek külföldről: út a pokolba, avagy jön a Párizs-Roubaix, az arenbergi rémálom legendája, Primoz Roglic nyerte a Baszk Körversenyt, Niki Terpstra minden csapattársának ajándékozott egy Rolex karórát

E-mail  Nyomtatás
2018. április 08.
  |   Szerző: m.norbi

Párizs-Roubaix: út a pokolba, egy darabka kőért

 

Diavetítéshez kattints a képre


Immáron 116. alkalommal kerül megrendezésre a leginkább várt a tavaszi klasszikus a Párizs-Roubaix. Az egynapos viadal első kiírását 1896-ban bonyolították, nevéből adódóan egészen 1977-ig konkrétan Párizsból indulva Roubaix-ig tekert a karaván. 1977-től Compiegne-be került állt a rajtállomás, amely a francia fővárostól mintegy nyolcvanöt kilométer távolságra fekszik észak-keletre. A kockaköveiről híres monumentum győztesei épp ettől az évtől kezdődően kapnak díjként egy kődarabot, amelyért évről-évre hatalmas harc dúl. A kőkemény pálya révén a versenyzők külön erre a célra készített kerékpárokkal rajtolnak és a megszokottaknál jóval vastagabb gumiköpenyt használnak.


A viadalt annak idején két Roubaix-i textilgyáros Theodoré Vienne és Maurice Perez alapította. 1895. június 9-én ennek kapcsán építettek egy velodromot a városban. A verseny nehezen indult be, pontosan azért mert a cél nem Párizsban, hanem a belga határ mentén fekvő jóval gyérebben lakott városkában volt. Louis Minart a Le Vélo szerkesztője sietett a segítségükre, aki reklámozni kezdte az eseményt.


Az első versenyt a német Josef Fischer nyerte, míg a nagy francia sztár Maurice Garin csupán a harmadik lett. Az Észak-Pokla nevet 1919-ben kapta a viadal. Az I. Világháborút követően a L’Auto jelentetett meg cikket a versenyről, amelyen a sár és a szenvedés játszotta a főszerepet. Ennek alapján jellemezték úgy a megmérettetést, mint magát a poklot.


A legtöbb győzelmet a belgák aratták szám szerint ötvenhatot, mögöttük a franciák (28) és az olaszok (13) következnek. Két négyszeres győztest érdemes megemlíteni ők Roger De Vlaeminck (1972, 1974, 1975, 1977) és Tom Boonen (2005, 2008, 2009, 2012).


A táv ezúttal is 257 kilométer, a három ötcsillagos szektorral a Trouée d’Arenberg, a Mons-en-Pévèle és a Le Carrefour de l’Arbre rázatóival.


Ami az esélyeket illeti a legerősebbnek az idei tavaszi idény tekintetében a Quick-Step Floors csapatának nagy hármasa, név szerint Niki Terpstra, Zdenek Stybar és Philippe Gilbert tűnnek. Természetesen nem leírandó a címvédő Greg Van Avermaet (BMC) és a regnáló világbajnok Peter Sagan (Bora-hansgrohe) sem. Érdemes lesz figyelni Sep Vanmarcke (EF Education First-Drapac), Oliver Naesen (AG2R La Mondiale) és az esetleges francia győzelem legfőbb esélyese Arnaud Demare (Groupama-FDJ) teljesítményére is.
 

Párizs-Roubaix: az arenbergi rémálom

 

Diavetítéshez kattints a képre


Miképp lehet az, hogy egy a céltól egy majdnem száz kilométerre lévő szektor döntsön el egy versenyt? Íme, az Arenberg legendája.


A Trouée d’Arenberg Franciaország egyik legismertebb kerékpáros terepe. Na, de hogy lehet valaminek hegy a neve, ha teljesen sík? A 2400 méteres rész a Párizs-Roubaix egyik kiemelt pavés szektora, ahol nem egyszer dőlt már el a viadal. Wallersbe érve jobbra fordul a mezőny, majd egy körforgalmat követvén egy hosszú egyenes végén már jön is a poklok-pokla, a legnehezebb szektor, amely ráadásul idén még a kövek közül előbújó mohával is fűszerezve lesz.


Már maga a megközelítése is egy furcsa légkört teremt. Érezni lehet a kis téglaházak illatát, hallani a pedálok fordulatát, a lánc suhogását. Elhaladva az egykori munkások szállói előtt az jut az ember eszébe, hogy talán a kis pékségben még ma is lehet hitelre vásárolni. Az autók behajtását alapban meggátolja egy kapu, ám erre az egy napra megnyitják az utat. A kaputól jobbra látható a Stablinski szobor, amely az egykori lengyel vendégmunkás emlékét őrzi. Egyébként is Wallers telefonkönyvét fellapozva több lengyel nevet találni, mint franciát. Az út enyhén lejt, de ezt a kockaköveken való pattogás közben észre sem venni. Inkább okoz problémát a beláthatatlanság, a hossz, ami egyszerűen nem akar fogyni. Harminc másodperc rázatást követően valószínűleg mindenki az út melletti füves részre menekül, feltéve, ha nem perecel éppen hatalmasat.


1967-ben a versenyigazgató Jacques Goddet elküldte az egyik alkalmazottját Albert Bouvet-et annak okán, hogy Bouvet találjon új pavés szakaszokat. Bouvet ekkor találkozott Jean Stablinskivel, aki megmutatta neki a bánya fölött lévő utat. 1968-ban részben már szerepelt a versenyben az Arenberg, azonban véglegesen csak 1970-től a L’Equipe újságírójának Pierre Chany-nak a nyomására került bele a penzumba.


A Foret de Raismes a környék leginkább erdőkkel tarkított területe. A vidék viszonylag sűrűn lakott, így ez a tavakkal, ösvényekkel tarkított rész a hobbi kerékpárosok, a kutyájukat sétáltatók illetőleg a túrázók közkedvelt helye.


Na, de térjünk vissza arra a kérdésre, hogy miként lehet hegynek nevezni egy sík területet. Az út eredeti neve Drève des Boules d’Hérin, amely magyarul nem jelent mást, mint „Az út Dréveből Herinbe.” A bánya megnyitását követően ezen az úton közlekedtek azok a lovas szekerek, amelyek a nehéz anyagokat szállították a környező településekre. Mivel az út a bánya felett található, így egyszerűen a bánya történelmi eseményei kapcsán kapta a nevét.


A Compagnie Des Mines d’Anzin bánya 1757-ben nyílt meg és több mint kétszáz éven át működött. 1837-ben a vállalat a könnyebb szállítás érdekében macskakövekkel borítatta az utat. Ahogy terjeszkedtek odalenn, úgy közeledtek egyre inkább Dréve falucskája felé. Akkoriban a tartomány Aremberg német arisztokráciájának a kegyeit élvezte, mintahogyan a bánya is, amely felvette az Auguste Louis Alberic d' Arenberg nevet. A németországi Aremberg pedig ténylegesen egy domb tetején terül el. A bánya az államosítást követően azonban 1946-tól elkezdett leépülni, s habár kezdetben kimondhatatlanul sikeres volt végül 1989-ben befejezte működését. Ma az Arenberg a világörökség részét képezi.


Enric Mas sikere a Baszk Kör utolsó szakaszán, Primoz Roglic nyerte az összetettet

 

Diavetítéshez kattints a képre


Eibar és az Arrate csúcsa között egy mindössze 122 kilométeres szakasszal zárult a Baszk Körverseny. A csekély táv ellenére, a hét rövid, de annál nehezebb emelkedővel tarkított penzum nem volt éppen könnyűnek mondható. A nap szökését Carlos Verona (Mitchelton-Scott), Lucas Hamilton (Mitchelton-Scott), Tao Geoghegan Hart (Sky), David Lopez (Sky), Jesper Hansen (Astana), Gregor Mülhberger (Bora-hansgrohe), Jose Joaquin Rojas (Movistar), Carlos Betancur (Movistar), Enric Mas (Quick-Step Floors), Thomas De Gendt (Lotto Soudal), Gorka Izagirre (Bahrain-Merida), Jose Herrada (Cofidis), Valentin Madouas (Groupama-FDJ) és Ilnur Zakarin (Katusha Alpecin) alkották. A Trek-Segafredo csapata ellenben nem engedte el őket túlságosan messzire, így három percnél nagyobb előnyre nem sikerült szert tenniük. Viszonylag korán, három heggyel a vége előtt Mikel Landa (Movistar) volt az, aki a főmezőnyből először mozgolódni kezdett, majd csapattársa Nairo Quintana (Movistar) akciózott. Ekkor már csak Mas, Verona, De Gendt és Mülhberger négyese maradt az élen.


Öt kilométerre a céltól az utolsó emelkedő elején Mas indult meg, miközben a többieket szép lassan utolérték. Az esélyesek csoportja egyre inkább fogyott Mikel Landa (Movistar) újra támadott és az őt váró Quintana után eredt, az éllovas Primoz Roglic (LottoNL-Jumbo) ellenben nem tudta átvenni ezt a próbálkozást.
Enric Mas (Quick-Step Floors) végül bő húsz másodperc előnnyel hazaért ezzel pályafutása első profi győzelmét aratva. A második Mikel Landa (Movistar), míg a harmadik Ion Izagirre (Bahrain-Merida) lett.


Összetettben Primoz Roglic (LottoNL-Jumbo) bő egy percet megtartva előnyéből megnyerte a versenyt Mikel Landa (Movistar) és Ion Izagirre (Bahrain-Merida) előtt. A pontversenyben szintén Roglic, a hegyi összetettben Carlos Verona (Mitchelton-Scott), a fiatalok versenyében pedig Mas végzett az élen.


Niki Terpstra minden csapattársát megajándékozott egy Rolex karórával 

 

Diavetítéshez kattints a képre


Niki Terpstra (Quick-Step Floors) az utolsó három emelkedőt egyedül teljesítve nyerte az idei Flandriai Körversenyt, ezzel 2014-es Párizs-Roubaix győzelmét követően egy újabb nagy sikert elkönyvelve. A legnagyobb presztízzsel bíró belga klasszikus győztes minden csapattársának köszönetként egy Rolex órát vásárolt.. Nemes gesztus.
 





Tetszett a cikk? Ossza meg ismerőseivel:



Kérjük, írja meg véleményét:

Vélemény írására csak a regisztrált felhasználóknak van lehetőségük. Amennyiben hozzá szeretne szólni a cikkhez, kérjük regisztráljon, és jelentkezzen be.


Felhasználó név:
Jelszó:
  
Szöveg:
Kérjük írja ide a képen látható karaktereket:





Francia Alpok 2017. Francia Alpok 2017.
Távolság: 980 km
Szintkülönbség: 11000 m
Nehézségi fok: 8
Albán-Anzix 2017.
Távolság: 999 km
Szintkülönbség: 12000 m
Nehézségi fok: 8
Alpok kommandó 2016.
Távolság: 590 km
Szintkülönbség: 7200 m
Nehézségi fok: 8






Velo.hu bringamagazin.
Biciklis hírek, tesztek, felszerelések, túrák és apróhirdetések