Balkán-körút 2012.
Szerző: cobranco
túra ajánlása 2013. április 07.
| Dátum: | 2013.04.07. |
|---|---|
| Jellemző tájegység: | Dél Magyarország |
| Távolság: | 884 Km |
| Magasságkülönbség: | 0 m |
| Időtartam: | 0 óra |
| Nehézségi fok | 7 |
| A túra rövid leírása: | Video+Beszámoló: http://www.youtube.com/watch?v=C64rEVCCrhc&hd=1 2.rész: http://www.youtube.com/watch?v=bk_N-lUc4hY&hd=1 3.rész: http://www.youtube.com/watch?v=3-4-S0qL-p8&hd=1 4.rész: http://www.youtube.com/watch?v=fpdvwSP6W_M&hd=1 5.rész: http://www.youtube.com/watch?v=RXZ93tKLWL8&hd=1 Bonus rész: http://www.youtube.com/watch?v=1WUQNZjgK1k |
| A túra pontról pontra: | 8 napos kerékpártúra a Balkán-félszigeten /privat kommentar/ További videók,képek,túrabeszámolók itt:http://cobranco.atw.hu/ Útvonal: Zabljak-Durmitor Sedlo/1907m/-Piva Kanyon-Scepan Polje-Foca-Cemerno/1293m/-Gacko-Bileca-Grahovo-Herceg Novi-Risan-Perast-Kotor-Tivat-Budva-Bar-Virpazar-Rijeka Crnojevica-Podgorica-Moraca Kanyon-Crkvine sedlo/1045m/-Kolasin-Mojkovac-Tara Kanyon-Zabljak-Crno Jezero Balkan roadmovies: Pt:bonus: Black lake /Montenegro//hungarian speaking/ Camera: Hitachi DZ-HV564E More videos here: http://cobranco.atw.hu/ A túrához tartozó SLIDESHOW itt tekinthető meg: http://www.youtube.com/watch?v=ktuvEPUOrEw&hd=1Útvonal: |
| A környék látnivalói: | Előzmény: Jó ideje nézegettem Cobranco honlapját,túrázgatásait,itthon,Európában.És bár elég aktivan bringázok,országutival,montival is egyaránt,de,többnyire csak helyben.Úgy gondoltam be kéne vállalni egy ilyen többnapos vadregényes kalandot,amiket a videókon láttam. Kapcsolatba léptem Cobrancoval,aki közölte, pont egy túrához keres túratársat,de mivel egy vagyok a sok jelentkező közül,néhány teszten át kell menni.Aztán két alkalommal összefutottunk,egy Bükki,meg egy Szlovák egynapos túra erejéig.Aztán csönd,már le is tettem róla,hogy ebből lesz valami,majd 2012. áprilisában hivott, a Balkáni terv kész,akarok e betársulni.Sokat nem morfondiroztam,ezt a lehetőséget nem szalaszthatom el,bár én inkább az Alpokba akartam menni,a Balkán túl egzotikusnak tünt akkor még,igy utólag azt mondom,igen jó döntés volt. Nulladik nap Estefelé indulunk Miskolcról autóval,az irány nem túl bonyolult,végig dél, az éjszaka nyugodtan telik. Hajnalban érünk a szerb hegyek közé, megállapítjuk: ez a környék is megérne egy bringa túrát. Ide vissza kell jönni, szurdokok, folyók, kanyonok, remek hely , van bőven látnivaló. Aztán a Montenegrói határ és Bijelo polje egy kis város a hegyek közt.Mivel Privljeva felé kellett volna mennünk,elvétettük az elágazást,”Nem kezdődik túl jól…”-gondoltam,mindegy,legfeljebb egy kis kerülő. Tovább autózunk Zabljak az úti cél ,igazi turista paradicsom . Megtaláljuk a kempinget/Razvsije/ az autó nyolc napig itt marad, mi pedig kerékpáron neki vágunk a nagy kalandnak. 1.nap A Durmitor nemzeti park területén bringázunk a táj lenyűgöző .1907méteren van a hágó körös körül havas csúcsok mély völgyek és a legmagasabb pont a Bobotov Kuk 2522 méteren. Gurulás, és ismét egy 1800 as hágóra kapaszkodunk az út két oldalán három méteres hófalak közt haladva.Lakott terület nem sok van,az egyetlen jelentősebb település Trsa,nagyságrendileg Dusnokpuszta felét talán megüti.Itt megejtünk egy ebéd és vacsora közti átmenetet. Innét ismét gurulás következik, hosszú kanyargós lejtökön érünk le a Piva tóhoz . A magasból pillantjuk meg ezt a csodálatos szépségű vadregényes természeti csodát. Függőleges sziklák közt kanyarog a felduzzasztott folyó, szemben a Maglic hófedte csúcsa tetézi az egyébként is hihetetlennek tűnő látványt. Számtalan alagúton áthaladva érjük el a gátat, szédítő látvány. Ezerméteres sziklák közt lent a mélyben a kanyargó kék szalag üvöltve robajlik, félelmetes . Scepan Poljéban,ami egyben a bosnyák-montenegrói határ, egy kempingben töltjük az éjszakát, az alvásra nem kell biztatás. 2.nap Reggel még egy rövid álmélkodás a kempinget körbe ölelő hegyekre, és elindulunk. Bosznia Hercegovina az úti cél. Rövid gurulás után a Driva folyónál vagyunk/itt folyik össze a Tara és a Piva folyó/, itt a határ. Sajnos a kemping kutyája is érdeklődés mutat a túra iránt, és kellő elszántsággal, határozottsággal lép át az ország határon. Tíz - tizenkét kilométeren, nem kicsit kifáradva követ minket. Szerencsére mikor már kezdett terhessé válni a helyzet, a gazdi vissza vitte az ebet. Nyugodtabban haladhattunk, a kék színű folyó mellett. Focsába érve találkoztunk először a háború nyomaival. A híd melyen átkeltünk ideiglenesen volt járhatóvá téve,a középső gondoláját felrobbantották,most egy nem túl bizalomgerjesztő pontonos megoldással foldozták össze. A híd túloldalán indulunk szemben a folyás irányával. Az út emelkedik a nap süt ezerrel. Néhány liter víz elvesztése, és pótlása s fent vagyunk a Tjentise hágón. Kis nézelődés, a szemközti hegyek pazar látványt nyújtanak , néhány fotó és irány lefelé.A önfeledt gurulást,és a gyönyörű tájat néha egy-egy szétlőtt,kiégett ház látványa szakitja meg,háát,nem dobodunk fel tőle. Leérve találunk egy kellemes teraszos kis vendéglőt.A neve „Makadam”/szerencsére az út nem az/,az árak alacsonyak/4 euró,és ebben már minden benne van!/. Megebédelünk, teli pocival indulunk a Sutjeszka völgyben. Hosszú kanyargós úton emelkedünk egyre feljebb. A forrásoknál frissítünk és gyönyörködünk a lélegzet elállító , fölénk tornyosuló sziklák, hegyek látványában.A hangulatunkat némiképp árnyalja az út mindkét oldalán”Mine”/Aknaveszély/ figyelmeztető táblák sora,mely szörnyű mementója az itt dúló polgárháborúnak.A nyeregre vezető út igazi vadon,sehol egy lakott terület,az út minősége változó. A Cermeno hágóra felérve 1300m kis pihenő, fotózás , a forrásnál vízkészlet feltöltés és ismét gurulás.A táj hirtelen megváltozik,minha már nem is azin a földrészen lennénk, kopár sziklás fennsíkra érünk a Gatacko jezero kék vize tárul elénk. Leérve a városba tudatosul , itt kell töltenünk az éjszakát,a montenegrói határ már elérhetetlen célnak bironyul.Kemping,szálláslehetőség sehol,marad a vadkemping.Ezzel nem is volna baj csakhogy, a környék még nem teljesen aknamentesített.A kiszemelt helyeket a helyiek nem ajánlják. Végül, gyerekek segítségével sikerül találni sátrazásra alkalmas helyet,bár figyelmeztettek,ne nagyon kóboroljunk,mert veszélyes.Vegyes érzésekkel tértünk nyugovóra,jártak a gondolataim,de végül a fáradság győzőtt. 3.nap Miután az éjszaka nyugodtan telt, tehát eszmélve ebben a világban ébredtünk, útnak indulunk. Természetesen még mindig Bosznia területén. Rögtön egy kis tévelygés,ugyanis a tervezett határátkelő nem létezett.Egy kis útvonal modositás után,a hegyeket elhagyva a kontinentális éghajlaton mészkő sziklás fennsíkon közel 900 méteren rójuk a kilométereket. Források nincsenek az ismert okok miatt, csak a meleg üdítő és kevés viz ami 40 c fokos, de inni kell. Biljecába érve pótoljuk víz készletünket . A kisvárost elhagyva az út emelkedik, a Biljecko jezero ill. tóhoz érünk. Hihetetlen kék színű hatalmas tó, szigettel a közepén. Az út pedig folyamatosan emelkedik. Egy magaslaton Ortodox templom figyeli a tavat , és a mögötte látható távoli havas csúcsokat. A Montenegroi határra érve okmány ellenőrzés, és indulás tovább még, mindig felfelé víz nélkül. Kemény az élet 40 c fokban, de Isten velünk van. Egy kis településen találunk boltot hűtött italokkal. Csinos fiatal? feketehajú nő az eladó, mint ahogyan errefelé jellemző. Aztán útépítés tíz kilométeren ez egy tortúra két óránk ment rá a zötykölődésre.Ezt elhagyva az aszfalton újra jól haladunk,de ismét emelkedik az út,nemsokára találunk egy forrást és egy kis tavat,még észbe sem kaptam Cobranco bent van a vizben,természetesen fürdés, ivás, és újra gurulás. Grahovónál jó minőségű, de igen lejtős úton száguldunk 70km es sebességgel, de minden lejtőt emelkedő követ,patakok sehol,a kilóméterekért meg kell küzdeni. Újabb, a tenger partot szegélyező magas hegylánc állja utunkat . Egy alagút előtt megállunk egy kis fogadónál, kis pihenő, üdítőt és kaját szeretnénk, kaja az nincs. Így a kis teraszon az otthonit kellene elfogyasztani, de ezt a néhány macska és kutya számomra lehetetlenné tette.Cobrancot ez nemhogy nem zavarta,még élvezte is a közös vacsorát az állatokkal. Hétszáz méter magasan haladunk tovább mikor megpillantjuk a tengert. Szinte hihetetlen a látvány, előttünk a csodálatos szépségű Kotori öböl. Nem nehéz kitalálni száguldás következik. Alagutak, hidak, fotózás, és lent vagyunk a tenger szinten. Bámészkodás után szállás keresés.Cobranco profi ebben. Egy kis mellék úton találunk üres telket amit fák és bokrok vesznek körül.Mint később kiderült,ez volt az egyetlen alkalmas hely nyolcvan kilóméteres körzetben.Szürkületben besunnyogtunk,majd irány a hálózsák. 4.nap Az éjszaka zavartalan volt , reggel a szomszédból jövő fűkasza zaja ébresztett.Herceg Novi az úti cél,de persze először egy hajnali fürdés a tengerbe,ami valljuk be,nem volt még igazán meleg,söt fogvacogtatóan hideg volt. A tengerparton kanyarogva igazi hamisítatlan mediterrán hangulatú települések váltják egymást. Virágzó bokrokkal, pálmákkal,szegélyezett nyaralók, apartmanok, szállodák mellett ,előtt bringázunk. A városba érve felmegyünk a várhoz a kilátás pazar.Cobranco kamerázgat egyet a várban,én vigyázok a bringákra a hüvösben,sose lehet tudni,a környéket nem ismerjük. A tenger, a szép park, az Ortodox templomok, a rengeteg szép virág, a minaretek, leírhatatlan élmény. Aztán a nap hátralévő részén vissza felé haladva megkerüljük a Kotori öblöt.Leirhatatlan a látvány.Európa legdélibb fjordja méltó hirnevére,egekbe nyúló szilafalak,a tenger mélykék vize,ősöreg falvak,templomszigetek,…tovább nem részletezem,ezt látni kell,ha élőben nem is,de a Cobranco álltal készitett útifilmben mindenképpen. Az idő és a víz hőfoka kifogástalan. Úgyhogy beiktattunk néhány kellemes hűsítő fürdőzést. Budva felé nagy forgalmú úton , de baj nélkül bringázunk. Jobbra a repülő tér , valahol szálláshelyet kell nézni. Ez a hely lápos mocsaras, a madár ill. a növényvilágnak, na és a szúnyogoknak a hazája. Egy elhagyatott épületre akadunk, szemrevételezve alkalmasnak tűnik az éjszaka eltöltésére.na meg nincs más. Birtokba vesszük, lepihenünk, már a beszélgetés akadozik az álmosságtól, szinte öntudatlan az állapot, mikor fékcsikorgás, ajtócsapkodás zavarja meg a nyugalmat. Aztán női kéjes sikolyok és egyéb ebbe a műfajba tartozó hangok,és elmennek. Újra csend, megpróbálunk aludni. De nemsokára ismét autó, fék, ajtó, kiabálás veszekedés, és ezek is elmennek.Na igen,szombat éjszaka,tengerpart,közel a diszkó,…zajlik az élet. Zűrös éjszaka után zűrös a reggel, fáj a térdem. Az eredeti tervet a hegymászást nem tudom bevállalni,a mai nap kemény lett volna,Lovcén Memzeti Park,1600m-es szintemelkedés,én meg itt állok lepusztulva,Cobranconak felajánlottam menjen fel egyedül,végül egy alternativ útvonal mellett döntöttünk közösen.Irány a tengerpart Budva ill.Bár felé. Bár felé a tenger mellett vezető úton laza napot tartunk.-gondoltuk, még akkor,de aztán hamar rájöttünk,a tengerparti út bizony fel-le,és nem csak kétszer.Szerencsére a térdem/valami csoda folytán/ javulni kezdett.Sorba jöttek az ismert adriai üdülőhelyek,Jazz,Budva stb,mi meg halmoztuk az élvezeteket,fürdés-fürdés hátán,ránk is fért a 40fokos melegben. Bárba érve ismét sátorhely keresés. A város szélén jó kis füves tisztáson meg is találjuk a megfelelő helyet. A pihenést itt a változatosság kedvéért a szomszédból éjszakára elengedett nagyméretű eb próbálta megzavarni, majdnem sikeresen. 6.nap Búcsú a tengertől és Bár- tol,még reggel egy jó csobbanás a kellemesen meleg tengerben,még néhány jó fotó a pálmák és virágzó növényekről a színpompás parti sétányon, és indulás. Virpazar a következő cél, hegymászás következik, de ez már nem lep meg senkit. Visszatekintve remek kilátás nyílik a városra és a tengerre a magasból. Meleg van, szerencsénkre az útmentén kiépített forrásokat találunk. Forgalom szinte semmi, a Cobranco hol előttem hol utánam kerekezik egy két km-rel, attól függően melyikünk áll meg fényképezni.A környező hegyek a rájuk telepedő felhőkkel, és a tenger hihetetlen pazar látvánnyal kápráztat. 810m-en érjük el a hágót, gurulás. Az út helyenként aszfalt hiányos, nem lenne jó egy nagyot perecelni. Egy balosból kiérve előttem tehénnek látszó hatalmas állat az út közepén, mellé érve láttam hogy ez két hatalmas bika. Nem akartam kihagyni, lefényképeztem, közben azért figyeltem nem akarnak-e esetleg kicsit megkergetni. Megérkeztünk a Skodra tóhoz, kiterjedése, szép kék vize, a tengerre emlékeztet. A tó mögött az Albán Alpok hófedte csúcsai zárják a látóhatárt. A 2600m -es csúcsok fenségesen uralják a tájat. Ennyi szépség egyetlen helyen, Isten biztosan jókedvében teremtette ezt a helyet. A partmentén egy étterembe invitálnak, mivel éhesek voltunk hajlottunk a szóra. Pillanatok múlva egy kedves szőke hölgy magyarul kérdezte mit szeretnénk ebédelni, persze így egyszerű volt az étel kiválasztása. Ebéd után neki indultunk a délutáni programnak, ami nem más, mint hegymászás. A környező mészkősziklás hegyek az úti cél.Előtte persze rövid kitérő egy látványos viadukthoz.A következő attrakció a Rijeka Crnojevica,azaz a Balkán Dunakanyar. A magasból a kanyargó folyó és a tó feledhetetlen szépségű. DE a szomjúság is az, ismét mészkövek közt vagyunk, itt nincs forrás. DE jó kis útmenti kocsma igen. Közben ismét este lett, sátorhelyet kell keresni. Itt szerencsénkre van alkalmas terület, szavannás,bozótos legelő,jó takarással,ránk fér a pihenés. 7.nap Remek éjszakánk volt, semmi nem zavarta a nyugalmat.Bemelegitésnek rögtön egy defekt,ezúttal Cobranco nyelte be,természetesen a hátsó,csakhogy mindent le kelljen pakolni,sebaj megoldottuk. Elkezdődik a hetedik nap, tíz kmre vagyunk Podgoricától. Forgalmas úton érünk a fővárosba, szép és modernnek mondható, nem túl nagy a város kb 170 ezren lakják. Az üzletek jól ellátottak, megreggelizünk és irány a Moraca-kanyon. Az út látványos a folyó kanyarogva szebbnél szebb arcát mutatja. Az útmentén füge, meggy, és cseresznye fák. Távolabb égig érő havas csúcsok szegélyezik a látóhatárt. Jó lenne megfürödni de ezen a részen megközelíthetetlen a folyó, aztán később mégis találunk lejárót. A víz öt fokos lehet és három öt méter mély, a sodrása nagy ,látni lehet a medret. Meg mártózunk, persze csak a térdig érő részen.Cobranco már egy kicsit beljebb merészkedik,ráadásul a kamerával,de még hibahatáron belül. Tovább haladva alagutakon, hatalmas hidakon érünk egyre feljebb. Egy kellemes teraszos vendéglátóhelyen elfogyasztjuk aznapi ebédünket lekísérve egy jó hideg sörrel. Kis pihenés és indulás, természetesen az út emelkedik. Monastir Moracsa egy ortodox szenthely előtt haladuk el. Az út mellett forrásokat találunk, nem mellékes tényező. Autósoknak persze ezek a megjegyzések nem tűnnek fontosnak, de ebben a nagyon ritkán lakott országban az üzletek is nagyon ritkák. Tehát a víz készlet a bringásnak létkérdés. Elértünk a Mioska és a Bablji zub 2000m es csúcsai alá jobbra fordulunk Kolasin irányába. Hosszú emelkedőn számtalan alagúton és hídon áthaladva érjük el a hágót.Crkvine a neve,ezer párszáz méter,nem túl magas,de helyi BIG-csúcs.Néhány butik,más semmi. A hágón túl az időjárás megváltozik hegyvidékire vált, öltözés és gurulás. Kolasin, síközpont, tehát júniusban nem sok a vendég, apartmanban szállunk meg még alkudni is lehetett. Ránk fért a fürdés, borotválkozás. 8.nap Reggel a kellemes éjszaka után elindulunk Mojkovac felé. Nemsokára az út mellett a folyó parton találunk egy raffting kempinget, remek reggeliző hely, tehát nekiugrunk a kajának.. A városba érve az út elágazik, mi balra, Zabljak irányába fordulunk, fel a Tara kanyon felé. Ismételten szép és magas hegyek közt halad az utunk.Van egy kis csepergés,először az túra folyamán,szerencsére néhány perc,és ennyi. Elérjük a Durdevica Tara Most, ez egy óriási híd ill. viadukt. Ez a hely egy útelágazás kirakodó árusokkal, étteremmel és sok turistával. Mi magunk is ebédelünk ,egy szakadt útmenti lebujban,olcsó,de olyan is,azért a kaja ehető volt…utólag derült ki,mivel túléltük. Egy kis nézelődés után elindulunk.Cobranco még beszédelgett a viadukt közepére kamerázgatni egy kicsit,majd neki a szerpentinnek. Kemény emelkedőn felfelé, a kanyon egyre nagyobbnak látszik, lassan haladunk, van időnk nézelődni a táj lenyűgöző. Késő délután érünk Zabljakba, megtaláljuk a kempinget, fiatal nő a kemping vezetője, megismer, éjszakára szállást kérünk ami természetesen faház. A bringákat lemálházzuk, tisztálkodás és pihenés. Reggel lehet olyan 3fok, a nap süt az ég tiszta.Cobranco még beiktat egy bonuszkört üres bringával a helyi látványossághoz /Fekete-tó/,én magamra vállalom a pakolászást,aztán 10 óra tájban a bringákat felrakjuk elköszönünk és indulás haza. Véget ért egy kemény de csodálatos bringatúra. Végszóként, ajánlani tudom annak, aki kellően fel van készülve erőnlétileg és mentálisan, és szereti a csodálatos helyeket, imád bringázni. Mindenkinek, aki úgy gondolja néha ki kell szakadni a napi rutinból, el tudja fogadni a sátor,a vadkemping alacsony komfortját , és szeretné érezni a szabadság ízét,együvé válni a természettel,ahogy annak idején őseink tették.. |
| Kapcsolódó térképek: | Térkép: http://users.atw.hu/cobranco/terkepek/balkantrailer.2012..html |
          | |
Eddig hozzáfűzött kommentek:
zarelaci
2013.06.06. 07:07
Elnézve a képeket, olvasva a leírásod szívből gratulálok, egy életre szóló élmény!
Kérjük, írja meg véleményét:
Vélemény írására csak a regisztrált felhasználóknak van lehetőségük. Amennyiben hozzá szeretne szólni a cikkhez, kérjük regisztráljon, és jelentkezzen be.