Aki már nem bír magával február közepén, vagy a hűvösebb tavaszi hetekben, és a torokgyulladás kockázata nélkül szeretne lihegni az emelkedőkön, ráadásul az is fontos, hogy mindezt meseszép környezetben tegye, ne gondolkozzon sokat az úticélon. A Földközi-Tenger egyik legkedveltebb nyaralóhelye, Mallorca szigete a legideálisabb választás az országúti sport szerelmeseinek. Nemcsak a természeti adottságok miatt, hanem mert kevés hely van a világon, ahol hasonló tisztelet övezi a két keréken közlekedőket.
A túra pontról pontra:
Mallorca – a bringás sziget Nem vitás, januártól áprilisig a világ kerékpáros vérkeringésének szíve ez a mindössze 3684 négyzetkilométer alapterületű sziget. A domborzat és a kiváló minőségű utak minden igényt kielégítenek, legyen szó könnyed túráról, vagy kőkemény alapozásról. Ami azonban bringás szempontból megkülönböztetik Mallorcát a legtöbb mediterrán, szubtrópusi és egyéb februárban is kellemes hőmérsékletű helyektől, az a helyi lakosság viszonya a kerékpárosokhoz. A vegyes összetételű, katalánokból, latin-amerikai és más bevándorlókból álló lakosság tisztában van azzal, hogy az év első hónapjaiban a kerékpáros turizmusból származik a vendéglátóipar bevételeinek jelentős része. Így aztán a vendégért mindent alapon szó és dudaszó nélkül tolerálják a kettes sort, nyugodtan mennek mögötted kilométereket is negyvennel, sőt, olyan is előfordul, hogy amikor lefelé gyorsabban lehet haladni bicóval, mint autóval, készségesen lehúzódnak az út szélére, hogy biztonságosan megelőzhesd őket. A sziget kerületén húzódó főút alig hosszabb 500 kilométernél, és autóval másfél órán belül kényelmesen el lehet jutni A-ból B-be, bárhol is legyen a két pont. Nem sietnek sehová. Aki a pörgős, pörgés szavak hallatán „nem érez lelkesedést”, szerintem élvezni fogja a kora tavaszi légkört Mallorcán. Nem jelent gondot a beilleszkedés sem, nehéz úgy megtenni ötszáz métert, hogy ne találkozzon az ember bringás társakkal az országúton. És nem akárkikkel! Nekünk sikerült összefutni komplett protour sorokkal: Astana, Caisse d’ Epargne, Rabobank, Liquigas, Saunier Duval, stb., egy emelkedőn maga Tom Boonen előzött meg könnyedén beszélgetve, egy szerpentinen pedig Alexander Vinokurov köszönt előre. Nem mellékesen vendéglátóinkkal, a Merida-Multivan Team tagjaival, José Hermidával és Ralph Naeffel is részt vettünk közös edzésen. Olyan helyiekkel, vagy törzsvendégekkel is könnyű összefutni, akik kenik-vágják, mi-merre-hogyan, tehát eltévedni még térkép vagy GPS nélkül is lehetetlen. Pláne, hogy minden falu tele van a Cicloturismo feliratú térképekkel, szóval mondhatni, hülyeálló a rendszer.
A tökéletes háttér A mi szállásunk a sziget délnyugati csücskén, Peguerában volt, egy kis öböl partján. A hotelben, ahol szervizzel egybeépített kölcsönző is működött, minden a bringások kényelmét szolgálta, „izotóniás bárpulttal”, mosóval. Sok szálloda kínál kerékpáros-csomagokat, amelyek tartalmazzák a kerékpárhasználati díjat, frissítőket, sőt akár a túravezetést is. Utóbbival teljesítményorientáltabb bringások vigyázzanak, mert könnyen ki lehet fogni ötvenes ürgéket, akik képesek huszonkettővel végignyomni a tervezett távot, és persze megelőzni őket nem etikus. Nekünk szerencsénk volt, mert vendéglátóink között profik is akadtak, és a szervezett edzés féltávját követően bejelentették, hogy kezdődik a verseny, miután elég rendesen hullott a férgese. Aki viszont pihentető mozgásra vágyik társaságban, érdemes elmennie 40, 60 kilométeres körökre, így több idő jut a látványosságok megtekintésére is. Februárban szinte a teljes nap kihasználható, nálunk a kölcsönző kilenckor nyitott, és sötétedésre – hat körül kezdődött – illett visszaérkezni. A szállodában megoldották a ki és bejutás problémáját is, nem kellett végigtrappolni fémstoplisban keresztül a lobbyn, mert külön útvonalon lehetett kitekerni a kölcsönzőből, csengetés egy rácsos ajtón, bzzzzz, és huss ki a szabadba. Visszafelé ugyanígy, egyébként az első dolog, amit a kapun áthajtva meglátott az ember, az a mosó volt. A luxusnak azonban ára van, bár háromcsillagos hotelekben lehet találni szállást 30 euro/fő környékén, egy fullos bringás-szolgáltatás költsége megközelítheti a napi 100 eurót is. Az árak egyébként átlagos riviéra-szinten mozognak, capuccino 3 euro, boltban fél literes üdítő 1-1,5 euro, melegszendvics 4 euro, stb. Ami még fontos, hogy aki esetleg saját kerékpárral érkezik, inkább országútit vigyen, mert terepezésre nincs lehetőség. Az aszfaltról letérve szinte minden négyzetméter magánterület, legalábbis a sziget nyugati felén, de gyanítom, hogy a keleti részen is ez a helyzet. Hotelinfo: www.mallorcahotelguide.com
Túraútvonalak:
Útvonaltervezésnél nálunk a kiindulási alapot Peguera jelentette, a fővárostól, Palmától 20 kilométerre, nyugatra. Innen a legtávolabbi pont, ahová érdemes elmenni biciklizni, az a sziget legmagasabb pontja, az 1442 méteren trónoló Puig Major. Peguerából a legrövidebb út Palmán és Sólleren át oda-vissza 180-190 kilométer.
Egész napos, nézelődős A mi leghosszabb túránk egy 150 kilométeres volt, melynek keretében több érdekes helyet is érintettünk. Peguerából egy laza 23 kilcsis bemelegítés közben tekertünk el a tengerparti úton Palmába, ahonnan egy unalmas, egyenes, pofaszeles út vezetett szintén több, mint 20 kilométeren keresztül a Sóller-i hágóig. No, ez már egy izgalmas szerpentin, rengeteg hajtűkanyarral 500 métert emelkedik, és könnyen rájön az ember, hogy fölfelé is technikásan kell biciklizni országúton. Kanyarban lassítani tilos, nyeregből kiállni a megfelelő pillanatban, rányomni a három méter meredekre, és így tovább. A nyeregről Sóller városába visz le az út, kihagyhatatlan lejtő, én fotózni sem voltam hajlandó a városig. Sóllerbe érve rátelepszik az emberre a nyugalom, igazi mediterrán kisváros a szokásos sikátorokkal, nulla nyüzsgés, jó levegő, jól esik a sör. Túránk látványos része innen következett, amikor az északi parton visszafordultunk nyugat felé. A meredek szakadékokon kígyózó tengerparti úton több mint húsz kilométert tettünk meg, és még a borús idő ellenére is gyönyörű volt a kilátás. A napi adagot egyébként érdemes úgy tervezni, hogy hazafelé legyen ingergazdagabb, mert így könnyen elfeledkezik az ember a fáradtságról és a lábában lévő kilométerekről. Szintén érdemes bekalkulálni a szelet, mert a tengerparton gyakori erős hátszélben könnyedén eltávolodunk hazulról egy százasra is, visszafelé aztán szembe sújt a szívlapát… A parti útról visszakanyarodtunk a 437 méter magasan fekvő Valldemosa felé, ahonnan komoly hátszéllel, stabil 50 km/h-val értük el újra a húsz kilométerre lévő Palma de Mallorca határát. Innen inkább a hegyek között mentünk haza, Establiments irányába indulva, Capdella felé. Bő 10 kilométer múlva kanyarodtunk fel egy szerpentinre, ami jól is esett, mert nem fújt be a pofaszél. Enyhe lejtőn egy szűk húszas után értük el Capdellát, az autentikus kisvárost, ahol érdemes tartani egy utolsó pihenőt. Peguera innen már csak tíz kilométer, de azért vigyázzunk a sörrel, pillanat alatt szívódik fel egy egész napos bringázás után, jobb ilyenkor a heavy-cola.
80 kilométer – többféleképpen Két körülbelül nyolcvan kilométeres kört ajánlanék még, melyek kevésbé edzett bringások számára is élményt jelenthetnek, legfeljebb egész napra nyúlik a teljesítésük. Mindkét túra hasonlóan indul, hét kilométer főúton Andtrax városa felé. Innen Capdella irányában megyünk tovább, egy nagyon kellemes, lankás szerpentinen haladhatunk felfelé, kaktuszokkal és egyéb mediterrán növényekkel körbevéve. Capdellát elérve jöhet az első pihenő, csak vigyázzunk, a nagy nyugalomban nehogy estig lent maradjunk alfában. Capdellából azután két úton mehetünk tovább. A 12 kilométerre lévő Puigpunyent felé egy nem túl meredek emelkedésű úton feltekerhetünk az 500 méter magas Galileára. Puigpunyenttől tíz kilométerre kanyarodhatunk rá ismét a főútra, ahol az északi part felé érdemes fordulni. 9 kilométerre van Banyalbular (magyarul „banyabula” – így könnyebben megjegyezhető), ahonnan nincs messze a Torre de Ses Ánimes, ami egy torony, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik. 10 kilométerrel később, még mindig a tengerparton a Ricardo Roca kilátóból gyönyörködhetünk a panorámában. Estellenes után kanyarodjunk vissza Andratx felé, innen még 25 kilométer Peguera. Capdellából keleti irányban is vezet út Calvia felé, ahonnan emelkedő kezdődik. Ha körbenézünk, itt egy kicsit belerondít a tájba a sok villanyvezeték. Calvia után rövidesen egy kereszteződéshez érünk, Establiments felől csatlakozik be ide az út, de nem arra kell menni, hanem balra, fölfelé. Ezután következik az egyik legélvezetesebb mallorcai szerpentin, nem túl durva, 7-8%-os meredekséggel, tökéletes úton. Sajnos nem túl hosszú, alig visz 400 méter fölé. (Itt mindig szembetalálkoztam protour-csapatokkal.) Átlendülve a hegygerincen 12 kilométer Palma, ahol érdemes körbenézni kicsit a városban, ücsörögni kicsit a tengerparton egy kávézó teraszán. Hosszát tekintve a két változat hasonló, viszont az előbbiben kicsit több a szint, utóbbit bátran ajánlom azoknak is, akik nem sokat sportoltak a téli hónapokban.
TúraInfo: Megközelítés: repülővel barcelonai átszállással, lehetőleg ne Milanón keresztül Táv: 150/80 km Útvonal: kulcspontok túrák tervezésénél: Peguera; Palma; Puigpunyent; Capdella; Sóller Nehézség: bárki megtalálja a kondíciójának megfelelő útvonalat, akár szervezett túrák keretében Mit vigyünk magunkkal: Országúti kerékpár és a szokásos defektjavító / szerszámkészlet; szélálló, mezbe is elrakható felsőruházatot mindenképp vigyünk az árnyékos lejtőkre Időjárási függőség: erős szél várható, ha esik az eső, hamar felszárad az út Étkezési lehetőség: mindenhol szívesen látják a kerékpárosokat Ivóvíz: tankoljunk fel mindenhol, mert kutat nehéz találni, és a közvíz rossz ízű
A környék látnivalói:
Alcúdia – érintetlen középkori városrész; Alaró – középkori vár 825 méter magasban; Valldemosa – Frederic Chopin háza; Sóller – egy kisvasút visz át a hegyeken, alagutakon Palmába; Sólleri kikötő – világítótorony; Palma – La Seu Katedrális, Spanyol Szépművészeti Múzeum
Vélemény írására csak a regisztrált felhasználóknak van lehetőségük. Amennyiben hozzá szeretne szólni a cikkhez, kérjük regisztráljon, és jelentkezzen be.
Kérjük, írja meg véleményét:
Vélemény írására csak a regisztrált felhasználóknak van lehetőségük. Amennyiben hozzá szeretne szólni a cikkhez, kérjük regisztráljon, és jelentkezzen be.