Nyilatkozatok a női elit kategória mezőnyversenye után

Tatiana Guderzo (Olaszország, világbajnok): „Az olimpia után visszatértem, hogy valóra váltsam álmomat és aranyérmet nyerjek hazámnak egy világversenyen. A végén az utolsó négyes csoportban ketten voltunk olaszok, amikor támadtam és sikerült kicsit meglépnem, elhittem, hogy nyerhetek. Köszönöm a csapat segítségét, ezt az érmet hatunk között kellene szétosztani. A mai nap álomszerűen alakult. Már az első körben demonstráltuk, hogy kontrollálni fogjuk a versenyt. Erős voltam, de ne feledkezzünk meg Noemi-ről sem. Az volt a célunk, hogy elől maradjunk a végéig. Megállapodtunk, hogy összedolgozunk és az erősebb sikeréért fogunk küzdeni. Az utolsó körben Noemi próbálkozott, de nem tudott elszakadni, aztán megindultam én és minden sikerült.”

Diavetítéshez kattints a képre

Marianne Vos (Hollandia, 2. helyezett): „Olaszország nagyon erős volt. Amikor a végén a négy élen állóból kettő olasz volt, tudtam, hogy nagyon nehéz lesz nyerni. Egymás után támadtak. Tatiana akciója nagyon erős volt és ki tudott tartani a végéig.”

Noemi Cantele (Olaszország, 3. helyezett): „Az első emelkedő nagyon meredek volt, igaz nem annyira hosszú. Az igazán megerőltető a pályában a technikás lejtő, hiszen nincs idő pihenni, sőt néha még a táplálkozás is körülményes volt. Az hozta meg a sikert, hogy végig elől helyezkedtünk. Hihetetlen amit véghez vittem ezen a világbajnokságon. Álmodni sem mertem két éremről. Nagyon fontos ebben a sportban, hogy jól szerepelj egy világbajnokságon. A győzelem a tökéletes szereplés, ez most Tatiana-nak adatott meg, de nem vagyok csalódott. Mondtam a lányoknak reggel, hogy ne aggódjanak az eső miatt, majd mi beragyogjuk a pályát az utolsó körben. Így is lett, hiszen ketten is az élen voltunk, ráadásul a nap is kisütött.”

Kristin Armstrong (Egyesült Államok, 4. helyezett): „Buktam a vizes úton egy kanyarban a körpálya második hegye előtt, nagyjából a verseny felénél. Még Amber Neben is megállt hozzám segíteni, de a felzárkózás így is majdnem egy teljes kör alatt sikerült csak. Később, három körrel a vége előtt az első hegyen a váltóm tört el. Kerékpárt cseréltem, de ekkor már túl sok energiámba került a felzárkózás. Egy mezőnyversenyben a szerencsére is szükség van, nekem ma ez hiányzott. A negyedik talán a legrosszabb helyezés, mivel nagyon szerettem volna egy érmet nyerni és ez jól mutatja, hogy milyen közel voltam hozzá. Ennek ellenére elégedett vagyok a teljesítményemmel. Évek óta ez a legjobb amerikai szereplés a mezőnyversenyben. Remélem a pályafutásom alatt elért eredményekkel sikerült egy lökést adnom amerikai női kerékpársportnak .”