Előzmények: A 2012-es Alpok túra leírás a következő mondattal zárult: „A jövő : terveink szerint 2013-ban is lesz közös túránk, a Torinótól nyugatra fekvő hegyekben (Provence), a tengerparton (Nizza, Monaco), majd vissza Torinó.” Ha röviden – a poént lelőve - akarnám megfogalmazni a történéseket, akkor azt mondanám, lett túra, de nem ez. Hosszabban: télen Cobranconak már térdfájdalmai voltak – ami elmondása szerint – nyár végén elkezdődött, emiatt akkor úgy nézett ki, hogy el is fog maradni a 2013-as túra, mert a kivizsgálás első eredményei nem voltak biztatóak. Aztán tavasszal már szinte biztosnak tűnt, hogy a lábfájdalom miatt nem megyünk a szeretett Alpok lejtőit kerékpárnyeregből megtekinteni. Én mondogattam Cobranconak, hogy ne keseredjen el, nem biztos az, hogy ilyen marad a helyzet, de ő eléggé lelombozott volt ekkor, elképzelhetőnek tartotta még azt a forgatókönyvet is, hogy soha többet nem fog tudni kerékpározni. Így indultunk neki a nyárnak és ennek megfelelően alakítottam én is ki a nyári programot, melyben szerepelt két hét üdülés a családdal (1 hét ausztriai kerékpározás, 1 hét Balaton). Kisebb fiam Németországban volt cserediák, és mi úgy terveztük, hogy - júliusi hazaérkezte után, - augusztustól mi is fogadunk egy gyereket, aki velünk jönne a családi üdülésre is. Aztán másként alakult, mert a cserediák nem tudott jönni, és Cobranconak is javulgatott a lába. Ezután elkezdtük keresni a lehetőséget a közös túrára, de nem a tavaly megfogalmazott útvonalon, hanem valamilyen enyhébb, rövidebb etapon gondolkodtunk. Szerencsére Cobranconak volt kidolgozott túraterve a Dolomitok környékére, így el is dőlt az útirány. A terv nagy vonalakban: Kiinduló pont Klágenfurt, majd a Wörti tó déli partja, Villachon átvágva, egy hirtelen fordulóval a Gail-völgyén végigtekerve elérni a Drávát és átlépni Olaszországba. San Candidóban egy éles kanyarral dél-keleti irányban tovább St. Stefano Di Cadore városon áthaladva, Campolognonál jobb kanyar után az SP465 úton Sella Di Razzo hágón át a Sauris tavat elérni, majd tovább Ampezzoba. Innen nyugati irányba tovább haladva Forni Di Sotto településen át, érintjük Lorenzago Di Cadore, Auronzo Di Cadorre településeket, majd a Misurina-hágón áthaladva, Dobbiaconál keleti irányba fordulva visszajutunk Ausztriába, de nem a Gail, hanem a Dráva völgyén haladva Lienzen át, - néhány tavat érintve a híres osztrák tavakból – a Wörti tó északi partján végighaladva érünk vissza Klágenfurtba az autóhoz./jó hosszú mondat volt/ A túra útvonalának térképen való megtekintése után viszonylag könnyűnek tűnt, mivel a tervezett öt hágó közül egyik magassága sem érte el a 2.000 m-t, de élmények tekintetében sokat sejtető volt, különös tekintettel a Dolomitok semmihez sem fogható csipkés hegycsúcsainak látványára. Az időpont egyeztetés nem volt egyszerű, mert július elején és augusztus 10.-től nekem nem volt megfelelő, családi és munkahelyi elfoglaltságom miatt,Cobranconak meg volt egy tervezett túrája a Vaskapuhoz július első felére, így maradt a július közepe-augusztus eleje közti szűk intervallum, ami végül cirka 9 napra korlátozódott,ahol még az időjárás is szigorító tényezőként szerepelt.

Az időjárás július legvégére jónak tűnt, így a szokásos 2 napos felkészülés után július 29.-én este keltünk útra, irány Klágenfurt. A túra rövid összefoglalója: Kezdem a legfontosabbal, Cobranco lába megfelelően működött, illetve az időjárás megint tökéletes volt,sőt szinte már álombéli. A túra teljes hossza 700 km, időtartama 6,5 nap. Öt hágó esett útba, Kartitscher Sattel 1.530m, Kreuzbergpass 1.636m, Sella di Rioda 1.800m, Passo di Mauria 1.298m Passo tre Croci 1.809m. Fürödtünk a – nagy hőségre való tekintettel – néhány hegyi patakban, folyóban és jó néhány tóban : Wörther See 3x (441m), Lago Di Lando (1.400m), Lago Di Dobbiaco (1.250m), Millstatter See 2x (588m), Brennsee (747m), Silbersee 2x (485m) /Lago Di Sauris végül kimaradt,amin Cobranco a mai napig nem tudta magát túltenni/.