Blog Veleta még egyszer- majdnem kétszer
Születésnapomra (55) „megleptem” magam egy andalúziai úttal. Az időtartam a szokásos: szombaton érkeztem Malagába, és kedden este repültem haza. Az első éjszaka Malagában aludtam. Hajnalban (8 óra) indultam el Granada felé, teljesíteni a tervezett legkeményebb napot.
Idén Velez Malagánál fordultam északra a hegyek közé. Az ezévi Vuelta egyik szakaszán haladtam részben, Granada irányába, még látszottak az aszfalton a megkopó buzdító feliratok. Engem is serkentett pszichésen, de a Granadáig megtett 140 km-en- 2000 m szinttel- valószínűleg nem sokat jelentett. A granadai szálláson leraktam a hátizsákot, lemostam az út porát, és kb. 2 órás késéssel fogtam hozzá a Hegynek (Veleta) A városban 30-32 fok , de még 2000 méter magasan is 20 fok körüli volt a hőmérséklet. A csúcsot megpillantva „megdobbant” a 130-as pulzussal dolgozó szívem, felidéződtek a tavalyi emlékek. Az idő vészesen fogyott. A 2550 m-nél lévő kioszknál bedobtam még egy kapuccsinót kólával, aztán nekiveselkedtem az utolsó 850 m emelkedésnek. 3200 m-nél jártam, mikor elfogyott az aszfalt, az idő , 19.45 körül vissza kellett fordulnom, hogy még világosban leérjek a sorompóig, a gyengébb minőségű magánúton. Lejjebb, a 395-ös úton a kis fejlámpával is lehetett haladni 40-50-es tempóval. Összejött 225 km 4454m emelkedéssel.
Másnap délben kezdtem újra, hogy egy napon meghódítsam Európa két legmagasabb, aszfaltúton megközelíthető csúcsát, melyek a Veleta (3398) és az Iram (2850). A 2000 m felett levő síközpontnál kapott el a zivatar, egy órát vesztettem el a kényszerszünet miatt, egy lépcsőházba húzódva. Fél négykor indultam az Iramra igen borongós időben, de gond nélkül felértem a néhol 16%-os kaptatón. 4 fok volt, úgyhogy nem maradt ruha a csomagban. Átnéztem a Veletára, de nem látszott ki a felhőből. Visszamentem az elágazóig, és kb. 2750 m magasságban fordultam a Veleta felé vezető útra 17.30 táján. Meglepetésemre többen is, főleg magamfajta vének ereszkedtek lefelé, az utolsó rövidnadrágban, ami a csúcson mért 0 fok miatt elég szigorú volt. A tavalyi tapasztalatból okulva, vittem magammal edzőcipőt, hogy az aszfalt elfogytával gyorsabban tudjam vinni a biciklit. A csúcson hideg, köd és magány volt. 1-2 szelfi után elindultam lefelé, még sötétedés előtt visszaértem Granadába.
Harmadnap a Granada-Lobres-Malaga útvonalon érkeztem vissza, amely a tengerpart felé lejtő, illeve tengerparti úton is tartalmazott 1000 m szintet és 160 km-t. A harmadik napon már hátszélben is nehezemre esett a 30-as tempó tartása, jól jött egy alkalmi kerékpáros társ, aki segített vezetni. Időben érkeztem Malagába, nyugodtan össze tudtam csomagolni.
3 nap, 488 km, 8515m. Még egy szép emlék, jobb, mint tavaly, méltó főpróba a „nagy bulira”.
Alsótold, 2018. október 3.
Kérjük, írja meg véleményét:
Vélemény írására csak a regisztrált felhasználóknak van lehetőségük. Amennyiben hozzá szeretne szólni a cikkhez, kérjük regisztráljon, és jelentkezzen be.