Blog Cube Cross Race Pro - A kőkemény versenyző
Többszörösen is mázlim van ezzel a géppel. Először is, mert Thommey már legépelte a szaki szöveget, úgyhogy én már ömlenghetek-firnyoghatok kedvemre.
Másodszor is, mert így visszagondolva ekkorát még nem nagyon mentem az életben friss bringával élmény szintjén. Az egész történet egy bitang nagy vicc, az az igazi vidám fajta, tele vigyorral. Ajakbiggyesztés csak a kiegészítő fékkarnak jár, no meg annak, hogy össz-vissz kétszer kaphattam csak a lábam közé. Az első kör – mint egy egy éjszakás kaland, egyben életem első menete CX géppel – a Mátrában esett meg. Djzsolteeék nagyon finom kis ösvényekre leltek a Mátra Marci útvonalát több helyen is keresztezve. Tekerés ügyileg épp egy szűkösebb időszakba csöppent bele az eset, így annyira ki voltam már éhezve egy kis bringázásra, hogy gyakorlatilag mindegy volt, mi kerül a farom alá. Elsőre összejött - indián nyár, ismerős terep, haverok, buli, CX szüzességem elvesztése, ráadásul firka nélkül, pedig még trükközgettünk is a giccs kedvéért egy keveset. Sebtiben sikerült is megállapítani, hogy ebben a szakágban az én ugrótudományom biz' igencsak szolid lesz, úgyhogy mondhatni alapból kijött az, amiért a rutinosok ajánlják. Ha van még mit fejlődnöd technikában, kerékpárkezelésben az itt tuti kiderül és ha megtanulod, akkor nagy meglepetés terepen már nem nagyon fog érni...talán Rampagen.
A következő aktusunk már a veszprémi super gruppen volt. A korai kelést megelőzte egy rövidke kis éjszakai para, hogy egyáltalán mi a jó fenét keresek én efféléken és mennyire nem lesz vicces felsülni. Aztán felsejlett, hogy a múltkor a gép nagyon kezes volt – no igen, a geo meg a karbon villa, az áttételeit – nem túl széles a tartomány – már kiismertem és bár szűkös és kemény a repertoár, a 175 milliméteres Ultegra hajtókarokkal és a brutál merev közép- és hátsó résszel simán meg lehet tekerni a keményebb fokozatokat is. Meglepően könnyen ment a váltás a 29erem 660-as egyenes kormányáról a keskeny kosra, nem is beszélve a fékezésről. A kormány, a kezelőszervek...szinte kívánják, hogy az ember rájuk markoljon. Sőt, mászásnál kiállva, a fékkar bakjánál jobb helyet még nem igen tapasztaltam, a sérült csuklóm is zökkenőmentesen viselte a szükséges kézimunkát. Igaz az esztétikai összhatást a sajtolt lemez kiegészítő fékkarok kissé elbarmolják - ráadásul versenyzésre fölöslegesek is, de ez az egy apró szexepil bőven belefér ebbe a kvalitásba.
Így a tökéletes partner társaságában és némi botor bátorság birtokában nekivágtam a pályának. Konkrétan életemben először, úgyhogy szorgosan szeleteltem Thommey nyomában, hátha okulok abból ha taknyol. :)
Aztán jött a casting feladatok sorozata. Elsőnek egy sikán, ami nálam a főfokozatú optikai fosató címet nyerte el, egyszerűen képtelen voltam elképzelni, hogy a bánatba fogom bevenni egy 56-os géppel...aztán összejött, a geonak hála nagyon jól lehet lavírozni a Cube-bal, némi jól koordinált diszkós csípőmozdulattal megoldható, a paci leköveti a mozgást. A következő kis kedvenc perverzió a visszafordító, ahol egy rövidke bénázós manőverezés nyomán sikerült megtanulnom, hogy egy merev középrész és néhány olyan gondos apróság, mint a kis tengelytáv és a rövid felsőcső hossz mennyit segít abban, hogy az éppen bicskában boruló gépedet még az utolsó pillanatban visszataposd egyenesbe – amennyiben a fenti geometriai adottságok ellenére hozzám hasonlóan mégis sikerül eltrafálni egy-két technikásabb kanyart.
A palánkot meglátva aztán beremegtek a térdek. Az egyenesben gyors ismétlés, fejben mit-hogyan, megteker, pedálból ki, láb át és egy finom, de határozott fékezés közben pedálból ki és uzsgyi! Amikor a bringában, versenyhelyzetben az első palánkugrásod során elnyargalsz valaki mellett, akkor döbbensz rá, hogy nálad korántsem, de a gépen minden klappol. A súlya nem a pille kategória, de fél kulaccsal sem törik meg a karom lendülete, ahogy fölkapom és ugrás közben sem érezni a terhét. Az Avid Shorty fékekkel száraz körülmények között szinte minden kivitelezhető és az Ultegra karokkal felső fogásban is finoman adagolható a fékerő. Akkor, ott és úgy fogtak, ahogy elképzeltem, minden manőver a belekalkulált határon belül maradt.
A főszámot, a katarzist ráadásul sikerült a már a második körben átélnem – a nagy vadulásban kilyukadt a gumi. Szerencsére az első. Nem olyan szerencsére mindez másfél kilire a technikai zónától. Szerencsére az első kereket alu nyakas, karbon villa fogja közre, ami a gyakorlatban is meglehetősen jól fogta azt, amit az anyaföldtől kapott a defektcseréig. A Fulcrum kerék is bizonyított a következő 1500 méteren, nem is kicsit. Mi a különbség a defektes és a 4,5 baros első kerék között a Cube Cross Race Pro esetében? Derekasan meg kell tekerni mert a lapos kerék elveszi a lendületet és tényleg csak egy kicsit kell vele szögletesebben kanyarodni. És mivel a kövezés a földnek ezen a felén már egy ideje nem divat, így be merem vallani, hogy – ciklokrossz pályáról beszélünk!!! - simán csapattam vele lefelé...és élveztem.
A teljes tesztet ITT olvashatod!