Blog Országúti és. monti

Mivel meg lettem vádolva, azzal, hogy lenézem a montikat, ezért feltolult bennem egy csomó gondolat, és válaszomat blogban mondom el:)

beeland, én nem nézem le a montit, mindössze nem nagyon érdekel, és még annyira sem értek hozzá, mint az országútihoz. Amikor én elkezdtem bringázni, itthon nem nagyon létezett olyan, hogy monti. Kénytelen voltam országútival bringázni, és teljesen boldog voltam az aszfalton való tekeréssel. (Van egy Orbea montim, amivel teljesen meg vagyok elégedve, amire én használom, arra tökéletes.) Technikailag én ügyetlen vagyok ahhoz, hogy az erdőben csalinkázzak, de nem is nagyon vonzott soem a dolog, ráadásul idegesít, ha koszos a bringám. Pedig ugye nekem volt már 1995 körül XT-vel szerelt gépem, de akkor sem fogott meg igazán. Én valahogy nem tudom meglátni egy montiban a szépséget. Most persze ne egy spéci titán vagy karbongépre gondolj, hanem egy átlagos montira. Vastag csövek, amikből inkább sörösdobozt jó gyártani, retek gépi varratok, surrogó gumi, nagy tömeg, idétlen geometria. A montik nagyrészt tömeggyártott, igénytelen bringák, sokszor igénytelen tulajdonosokkal.

Ezzel szemben egy országúti gép kecses - nem az aluizék - és még a régiek is általában tartalmaznak valami különlegeset vagy a vázkialakításban, vagy a felszerelésükben. (Persze nem mindegyik, és mostanra kialakult egy olyan réteg, akiknek "koskormányos" brigája van, de semmivel sem különbek egy teszkómontis gyökértől.)

Az egyik legnagyobb bajom a montival, mint jelenséggel az, hogy kiszorítja a piacról az országúti gépeket. Jó, ez a tendencia némileg visszaszorult mostanság, de azért tudnék olyan boltot mondani, ahol még országúti belső sincs, mert "ide montisok járnak vásárolni." Persze ez nem baj, mert ilyen üzletből nem is kéne semmi. A másik ok az, amit az egyik üzlettulaj mondott nekem: "nézd, belőled nem lehet megélni. Egy ilyen bringán nem sok minden megy tönkre, tehát számomra te nem vagy vevő. Ellenben amikor az apucikisfija bejön, és vesz egy 150000-es montit, majd azt széttöri az ugratón, akkor én boldogan javítom meg neki, mert abból lehet pénzt keresni."

Ebben teljesen igaza van. Egy komoly/normális országútin ritkán van javítani való, de egy átlagos montit nem árt szervizelni, mert széthullik. A gazdáját sem érdekli annyira, és rosszabb minőségűek a beépített alkatrészek, emiatt gyorsabban is mennek tönkre. Meg ugye a felhasználási terület is más, de a gagyi cucc nem bírja a terepet. Montijellegű bringát már 50000-ért is lehet venni, egy normálisabb országúti 150000-től kezdődik. (Most nem kell beírni, hogy az X cég Y nevű országútija Alhonga fékekkel és Shimano váltóval csak 132000, mert nem arról van szó...).

Aztán az is a monti hibája, hogy megjelent a kempingesített bringa. Engem ugyan nem érdekel, amikor egy 190 centis madár olyan montin ül, aminek 75 centis ülőcsöve van (az én montivázam is kicsi nekem) de ez a gyártáshatékony tendencia átkerült az országútra is. Az egyik legnagyobb gyártó, a Giant volt ebben az úttörő, és volt annyi pénzük, hogy keresztülverjék az ötletüket az UCI-nál is. Mert az igaz, hogy merevebb a váz, de a kilógó nyeregcső biztosan nem az. Ha valaki emlékszik még az Once csapatra, akkor talán beugrik a kép, ahogy Gonzalez De Galdeano vagy Olano ül egy 44 centis vázon, és hajtja az időfutamgépet...

Pedig egykor még nem volt akkora különbség a két kerékpárfajta között, erre példa az egyik leghíresebb alkatrész, az első XTR váltó 1993-ból, a 900-as széria, ami voltaképpen egy 7402-es Dura Ace, csak komolyabb a tömítése.

Diavetítéshez kattints a képre

Diavetítéshez kattints a képre

De ugye a pénz és a kényszer felülírta a gyártást. Talán jó példa a kényszerre, hogy azért 26-os a montikerék, mert anno 1984 környékén nem volt éppen bütykös 28-as külső Montana megyében, így ekkora lett a kerék - aztán persze feltalálták pár éve a 29-est, ami 28, és megindokolták, hogy mennyivel jobb, mert... Mint anno a 24-es kerekek az ugrándozós hülyéknek, aztán abból mégis zsákutca lett. De ezt majd valami hozzáértő megénekli majd:)

(Nyugodtan ki lehet egészíteni az írást, vagy javítani a hibákat.)