BLOG Ironman szurkolói szemmel

Időpont: 2010. augusztus 31. kedd 17:25
Szakág: Triatlon

Idén először vettem részt a nagyatádi extreme man versenyen szurkolóként, frissítőként. Kis Gyula kért meg, hogy segítsem a versenyét a rendszeres frissítéssel, szurkolással.

A csapat többi tagjától hallottam, hogy szállást időben kell foglalni, mert minden kiadó szoba elkel a verseny napjához közeledve. Gyékényesen egy fogadóban foglaltam szobát, gondoltam, ennél közelebb a rajthoz már nem is lehet. Sajnos a szállás nem nyújtotta azt a színvonalat, amit elvártunk volna a pénzünkért…a sok-sok hiba összeadódik és egy nagy elégedetlenséggé áll össze.
Ezen kívül a Gyékényesen eltöltött napok nyugalomban, várakozással teltek. Egy kis futás egy kis strandolás, tervezés, készülődés, mindkettőnknek ráhangolódás a versenyre.

A verseny előtti este bekészítettük és megszámoztuk a kulacsokat, beosztottuk melyik szeletet, gélt mikor és hogy kell átadnom. Elkészítettem a szendvicseimet, innivalót, egész napi hideg-meleg élelmet. Akkor gondoltam bele, hogy nekem reggel 6-tól helyt kell állnom legalább délután 4-ig.

 

A nagy nap:
A rajt izgalmai után nekem újabb izgalmak következtek. Át kellett jutnom kocsival Nagyatádra, közben egy kis szurkolás Csurgón a kanyarban. Megbeszéltem a helyszínen a rendet őrzőkkel, hogy a rajt után kb. 20-25 percig még nyugodtan elhajthatok kocsival. Ezért muszáj volt elmennem. Sajnos nem láttam az úszásból sokat, és nem csak a köd miatt. De a rajt felejthetetlen élmény volt, még most is kiráz a hideg. Még kijutottam a faluból nehézségek nélkül. Csurgón nem kellett frissítést adnom Gyulának, csak szurkolni. Mindenkinek kívánom, hogy élje át azt a nagyon jó érzést, amikor egy hozzátartozója elsőként, vagy elől ér el a versenyen egy pontra. Amikor a messzi ködből ő jött először bringán felejthetetlenül jó érzés fogott el. Gyula elsuhant mellettem, én pedig ültem is a kocsiba, irány Nagyatád, volt egy órám és ott kellett frissítenem.

KGY: Az úszás teljesen átlagosan ment. A köd és pára lepte gyékényesi bányatavon 52 percet úsztam, két eltévedéssel. Az első körben szépen félreúsztunk az első bója előtt, ebben benne lehetett 1 perc, majd a másodikban az első helyen tempózva úsztam ismét rossz irányba, minek köszönhetően sikerült másodikként elhagynom a tavat.

 

A depóból viszont már elsőként romboltam ki a ködbe. Nagyon hideg volt. Félóráig nagyon fáztam, kerestem a helyem. Igazából, ha így visszagondolok egyetlen jó pillanatom nem volt eddig. Kivéve az, amikor 10km környékén találkoztam legfőbb szurkolómmal, Beámmal. Aztán mikor elsőként fordulhattam Nagyatádon közel 41-es átlagot hasítva az első 75-ön, akkor azért kicsit megnyugodtam.

Átérés, parkolás – időbe értem, még volt hely elég közel a versenyközponthoz. A Polythlonos sátor nagy segítség volt, a hűtő jó szolgálatot tett nagyon! A bringa köröket Gyula 50-55 perc alatt tekerte le, ennyi szünetem volt a 3 kör között.

Lett volna, mert ugye mindenki szurkol, jön - megy, fotóztam a többieket is, az óriási stressz, a versenydrukk a nézőt is elkapja. Senki nem lazít ilyenkor. Tanulság, hogy egy csomó mindent nem vittem, ami az én –a néző, szurkoló- kényelmét szolgálta volna. Szék, napernyő, zene… stb. jövőre ezt is jobban csináljuk!

 

KGY: Sokáig azért nem tartott a nyugalom, mert Joe ott lihegett a nyakamon. Így fokozni próbáltam az iramot. Ezt nem kellett volna. 130 km körül haladt el mellettem Major Joe. Innentől nagyon nyögve nyelős volt a bringa. Szenvedtem. Utólag rájöttem, hogy nagyon keveset ittam, és ennek köszönhettem ezt a leépülést. Mindennek tetejében még egy stop and go büntetést is bekaptam.

A strandhoz érve már mindenem görcsölt. Próbáltam menteni a helyzetet a depóban lenyomott fél liter vízzel, de innen már nem volt visszaút.

 

 

 

 

 

 


Minden kulacsot feladtam, amit megbeszéltünk, szurkoltam, ahogy tudtam, én akkor még nem vettem észre, hogy bármi baj, mélypont lenne. A futást Gyula kb. 12:30 kor kezdte, ekkor a 2. helyen állt. Hiába ismerem jól, egy külső ember nem veszi észre a versenyző pillanatnyi lelki állapotát azalatt az 1 perc alatt amíg frissíti. Én sem vettem észre a 2. körig hogy bármi baj lehet.

KGY: Görcsökkel küszködve futottam ki a 12 körös maratoni pályára. Tizennégyig még lelkesedésből elfutottam, de onnantól utolért a kalapácsos ember.

Az innivalót a gélt adtam, gondoltam ez a feladatom, semmi baj nem lehet már. Aztán a 4.-5. körben tudtam, hogy ez nem megy olyan könnyen, és nem minden úgy lesz, ahogy megbeszéltük. Egyik körben Gyula fut a helyzethez képest semmi baj, és a következő körről úgy jön vissza, mint aki a pokolból jött. Nem értettem mi van, mindent adtam neki, ami nálam volt, de semmi nem volt jó, semmi nem kellett. Köszönöm a sok segítséget Gabinak és Emesének, akik velem voltak akkor is a tűző napon. Gabi rutinos frissítő volt rögtön tudta, hogy mi lehet a gyengeség hátterében, próbáltuk kezelni a helyzetet sótablettával, kólával, krémmel… Nagyon nehéz a pálya széléről segíteni ilyenkor. Kitalálni mi a baj, megkeresni a legjobb eszközt és akkor jön a neheze: mindezt a segítséget elfogadtatni Gyulával. Az elején semmit nem engedett meg, csak a fejét rázta, hogy nem bírja, fel fogja adni. Kétségbe volt esve Gyula is én is, de tudtam, hogy tartani kell benne a lelket, hogy nem adhatja fel, közben pedig én is ugyan úgy küzdöttem magammal, hogy mit ronthattam el?? Rám bízta magát a verseny alatt, én nem tudtam mindent megadni. Az ember ilyenkor nem csak a mennyet, hanem a poklot is átéli. A versenyzőnek és a segítőnek is ugyanakkor vannak a mélypontok ugyanúgy átélünk mindent mi is a pálya széléről. Olyan hosszú idő volt az a 3,5 km-es kör… szinte megállt az idő a körök között. Az egyik körben nem jött. Már több, mint fél órát vártam, jöttek a hírek, hogy már rég feladta a parkban sétál… Nem tudtam mit tegyek, menjek elé? De nem, ő nem adta fel, mindjárt jön és adnom kell az életmentő innivalót. A remény hal meg utoljára, nagyon bíztam benne! Örökkévalóság volt minden perc. Majd végre felbukkant! Igaz sétálva, igaz hátracsúszva a 2. helyről, igaz láthatóan teljesen lemerülve, de rajtszámmal! Tehát nem adta fel, tudtam én!

 

KGY:Fél kör séta után aztán feladás mellett döntöttem. Visszasétáltam a versenyközponthoz, és gondoltam leadom a rajtszámom. De az óriási bíztatás és támogatás hatására egyszerűen nem volt pofám kiállni. Láttam, hogy Bea a barátnőm és egyben segítőm nagyon hisz bennem. Nem állhattam meg. Így folytattam a sétát. Majd egy rövid negyed órás masszázst követően (amit így utólag is nagyon köszönök!) Kicsit magamhoz tértem. Futni nem tudtam, mert nagyon fájtak még a lábaim, de legalább tovább haladtam. Sok dolgot végiggondol ilyenkor az ember. Feladjam, ne adjam… Drámai volt a helyzet, mégis azt éreztem tovább kell mennem, mert sokan hisznek bennem. Ez olyan erőt adott, hogy sikerült 20 kilométer környékén még futni is egy erősebb fél órát. Később azért megint utolért a kimerültség. Innentől tulajdonképpen a séta és a futás váltogatta egymást 100 méterenként. Ismét segítőimre támaszkodhattam csak, akik megint átlendítettek a holt-ponton.

 

 

 

Óriási kő esett le a szívemről. Most már csak azt kellett elérni, hogy végigmenjen a pályán. Először szép szóval aztán kiabálva majd veszekedve. Így visszanézve, magamra se ismerek, de akkor azt kellett csinálnom!

 

Láttam, hogy a gondolatait nem tudja kontrollálni a teljes kimerültség szintjén van, de én bíztam benne! Tudtam hogy meg fogja csinálni, és akkor már csak az volt a cél.
Az eredményt mindenki tudja, 10óra 9 perc alatt beért, „beértünk” a célba.

 

KGY: Nagyon megható volt, hogy annyian segítettek, ismeretlenek. Biztattak, kiabáltak, szurkoltak. Nagyon köszönöm Nektek!
Végül 10:09-es idővel, tizenharmadikként átszakíthattam idén is a célszalagot. Nem így terveztem, de ez volt életem legkeményebb ironmanje.

Sokan kérdezték, hogy miért nem adtam fel. Egyszerűen nem tehettem meg! Egy ilyen csapattal a hátam mögött. Nehéz erről írni, de annyian álltak, állnak mögöttem, hogy ez nem volt alternatíva. Végig kellett mennem!
Még egyszer nagyon köszönöm mindenkinek, legfőképpen Beámnak, hogy kitartott mellettem, és amikor nagyon magam alatt voltam, Ő akkor is velem volt! Nélküle nem sikerülhetett volna életem harmadik ironmanje.


A verseny után sem ment minden flottul. Biztos én is fáradt voltam már, de nem találtam, hogy hol kell leadni a chipet, nem találtuk sehol a VIZET!!?? Hogy lehet az, hogy egy ilyen verseny után a célban nincs frissítés??? Nem egy versenyző jött oda hozzám, hogy ne haragudjak, de tudnék nekik adni egy pohár vizet? Ez szerintem nagy szervezési hiányosság volt!

Miután mindent leadtunk, beadtunk, kicsit erőre kaptunk, kidepóztunk elmentünk a következő szállásra a nagyatádi kollégiumba. A hangulat szomorú volt, Gyula mást várt magától, én magamban kerestem a hibát. Azóta nagyon sokszor átbeszéltük azt a napot, rájöttünk a hibákra, tudjuk, hogy mit csináltunk rosszul, jövőre mit kell másképpen.

Ha megkér jövőre is szívesen segítek neki a frissítésben, sokat tanultam ebből a napból. Mindenkinek javaslom, hogy ne csak az Ironmant teljesítse, hanem egyszer frissítsen is valakit, nagy élmény, de borzasztóan fárasztó dolog.

 

Wachtler Beáta, Kis Gyula
polythlon.elte.hu

 




Kérjük, írja meg véleményét:

Vélemény írására csak a regisztrált felhasználóknak van lehetőségük. Amennyiben hozzá szeretne szólni a cikkhez, kérjük regisztráljon, és jelentkezzen be.


Felhasználó név:
Jelszó:
  
Szöveg:
Kérjük írja ide a képen látható karaktereket:

Eddig hozzáfűzött kommentek:

2010.09.14. 22:42
és mit csináltatok rosszul?

és most komolyan: mi értelme is van egy ilyennek? baromi komoly sérüléseket lehet így összeszedni (sőt...) és ha jól sejtem Gyula nem ebből él...

Blog

« 2017. november »
H K Sz Cs P Sz V
0102030405
06070809101112
13141516171819
20212223242526
27282930








Görög-szigettúra 2016. Görög-szigettúra 2016.
Távolság: 960 km
Szintkülönbség: 10200 m
Nehézségi fok: 7
Célpont: SVÁJC 2015. Célpont: SVÁJC 2015.
Távolság: 960 km
Szintkülönbség: 13500 m
Nehézségi fok: 9
Déli-Kárpátok 2015. Déli-Kárpátok 2015.
Távolság: 999 km
Szintkülönbség: 12000 m
Nehézségi fok: 8




Velo.hu bringamagazin.
Biciklis hírek, tesztek, felszerelések, túrák és apróhirdetések