Blog - Országúti

2016. december 3-án 75 éves korában, hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Sárfalvi Béla, egykori öttusázó, öttusaedző.
1960-tól 1974-ig volt a Csepel öttusázója, válogatott kerettag. Tagja volt 1974-ben a BEK-győztes csapatnak. 1980-ban edzői oklevelet, majd 1998 – ban mesteredzői oklevelet szerzett a TF-en. 1977-1989 között a Csepel edzője, 1990- 2001 között a Honvéd vezetőedzője volt ahol klasszis sportólókat nevelt ki.
Az öttusától függetlenül kedvenc sportja, szinte lételeme a kerékpár volt. A 60 és 70éven felüli korosztályokban nem volt legyőzője. A kerékpársporthoz való kötődését sportemberi teljesítményét szeretném közreadni.

 Az idei túrám az egyik leghosszabb és navigációs szempontból a legbonyolultabb volt, de a legtöbb élményt is nyújtotta számomra.

A Mauna Kea a salite.ch és a climbbybike.com és szerte az interneten található egyéb információk alapján is a világ legnehezebb emelkedője, amin verseny- / túrabringával fel lehet jutni.
A nehézségi értékeket tekintve másfélszer nehezebb, mint az Alpok legnehezebbje, a brutális Grosser Oscheniksee (2394 m) kaptatója és csaknem kétszer olyan nehéz, mint a Monte Zoncolan Ovaro felőli emelkedője.
69 km-re csaknem 4200 m szintemelkedés jut, az utolsó kilométereken már érződik az oxigénhiány (szükséges is az akklimatizáció !), ráadásul az utolsó 20km-re jut 2000 m szintemelkedés (10%-os átlagmeredekség), ebből 7 km-en át - időnként jócskán süppedős - földúton, ami miatt – aki ugyanazzal a kerékpárral teker végig az ócdeántól a csúcsig – még a 28-asnél is szélesebb kereket javasolnak (én 32 mm széles Schwalbe Marathont használtam).

A részletes leírásban bővebb szöveges bemutatás meleltt a videó is megtekinthető; később egy naplószerű élménybeszámolót is írok, vaamint egy 50 perc körüli videó is készül. 

Bringatúra Coloradóban és Hawaii, Big island szigetén: 
Idén augusztusban volt szerencsém nyáron az egyik legfőbb bakancslistás célom valóra váltani, kora reggeli indulással feltekertem a világ legnehezebb emelkedőjén, a Mauna Kea -n, előtte egy hetet pedig a sok 3000 m feletti aszfaltos hágóval rendelkező Coloradóban, a Sziklás hegységben bringáztam (utóbbi hegységben bringával meghódítottam többek közt a Mount Evans csúcsot, ahová Észak Amerika legmagasabban végződő aszfaltos kaptatója vezet. A túra szervezése a korábbiakhoz képest bőségesen adott új tapasztalatokat a korábbi európai túrákhoz képest, írtam róla pár gondolatot és fogok is még a tapasztalatokról is, nem beszélve a naplóról. Szervezési érdekességek témái: engedélyek, bringaszállítás / -bérlés, bringaszálíltás dobozban, időjárásra való felkészülés, milyen külső legyen a bringán, reptéri átszállások, szállás (kemping, airbnb), stb.
 

2016 tavaszán 1 hetet Tenerifén, 1 hetet La Palmán, a világ legmeredekebb szigetén bringáztam (majd teljesítettem a Transvulcania terepfutó ultramarathont (74 km + 4350 m).  A sziget egy vulkanikus sziget, tengerszintről tekertünk fel 0-ról 2426 méterre, a Roque de los Muchachosra, amely hegyen mindkétszer 1900-2300 m-ig kellett tekerni, hogy felhők felett bringázhassunk. A videó a hegy oldalában hajva, gurulva készült: akár csak a világ tetején járna az ember. 

A videóba beletettem egy rövid szösszenetet a Tenerifén készült felvételekből is, amikor a Teide fennsíkon gurultam vulkáni lávamezők közt. A videó itt nézhető meg:  https://www.youtube.com/watch?v=m6APrQ3uzFI

 A magyar biciklizés lélektana

Sziasztok !

Folytatva az Alpok 2000 m fölé vezető útjaiból álló teljes kollekció bemutatását, egy olyan utat mutatok be, amely az Alpok egy eldugott szegletében található, 1 vagy 2 emelkedőlistán szerepelt csak. 2014. évi túrám ( 1828 km + 39441 m ) során kerestem fel csillagtúraként. Már az oda vezető út is háborítatlan, völgyi út, ám a hegyre vezető emelkedő privát út, így ott csak a természet volt és én: mindenütt vízesések zubogtak, idővel a felhők fölé tekertem, az út végén pedig hoszsasan gyönyörködhettem zergékben :)
Ott készült videóm: www.youtube.com/watch

 Augusztusban újabb kerékpáros kihívásra vállalkoztam: a Brenta - Ortles brevetto (hivatalosan 363 km + 8088 m 34 óra alatt) varázslatos útvonala és a Giro d'Italia - ról ismert legendás emelkedői (pl. Passo dello Stelvio (2760 m), Passo di Gavia (2621 m), Passo del Tonale (1883 m) igazán motiváltak. Az útvonal a Garda-tó közeléből indul, pálmafák közeléből, majd a Brentai Dolomitok vad, hatalmas csúcsai oldalában kapaszkodik fel a lenyűgöző MOlveno tóhoz, ahonnan az almaültetvényekkel teli Non völgyön át ér fel a Passo Palade-ra. Meránótól hosszú lankás kaptató vezet Pradig, ahonnan a Stelvio hágó 48 hajtűkanyaros emelkedője vár a vállalkozó bringásra. Bormioig tartó gurulást a következő legenda, a Gavia hágóút követi, néhol 14%-os meredekséggel. A végső 120-130 km-ra jut még a Tonale hágóút, majd a Brentai Dolomitok északi oldalán vezető Campo Magno hágóút, végül a túl hosszú ereszkedést és sík célbaérést a szervező szerencsére megtörte egy kellemes, vadregényes emelkedővel, mely Stenico falujához vezet fel. 

Tökéletes útvonalválasztás, motiváló emelkedők és ami nekem még emlékezetessé tette: a Stelvio hágó lejtőjén tapasztaét hegyomlás, földcsuszamlás okozta mászások, kerülő. Az utat teljesen beborította a sok kő és a lecsúszott födmennyiség.
A bejegyzés végén megadott linken megtekinthető a kedvcsináló videóm is, hiszen túrázóként teljesítve a kihívást videóztam is eleget :) 

Október 23-án ünnepeltük az 1956-os hősöket, kik kilátástalan helyzetben is felemelték a hangjukat a szabadságért és függetlenségért.

Ennek kapcsán volt szerencsém megtekinteni a „Szabadság, Szerelem” című filmet, mely mélyen felkavart. Nem csak az akkori események miatt, hanem szeretett sportágunkkal való párhuzamának kapcsán is. Enyhe túlzással elmondható, hogy hasonlóak a viszonyok sportágunkban, mint akkor az országban.

Giro della Toscana a Magyar Női Országúti válogatottal

Idei  túrámat  Istambul  oda- vissza  teljesítettem .

 Az Alpokban tett 2,5 hetes túrám (1921 km + 39509 m) közepén - a svájci Alpokban felkeresett 2000m-es utak és a Francia Alpok legendás emelekdőin való bringázás közt túrabringámmal részt vettem egy olasz, extrém szintű bringás kihíváson: Super Randonnée Prealpina: a kiírás szerint 618 km + 12674 m szintemelkedés.
Két nehézségi szintje van: a randonnée verzió eléréséhez 55 órán belül kell körbeérni az észak-olasz tavak melletti 14 hegyet magában foglaló úton; a hegyek: Banchette, Bochetto diSessera / Bielmonte, Alpe Noveis, Passo San Bernardo, Passo di Colma, Mottarone (1455 m) , Piancavallo (1254 m), Pian dei Sali, Seiser Neggia (1395 m), Cademario, Lanzo d'Intelvi, Alpe Tedesco, Sette Termini, Passo Cuvignone (1036 m). Semmi szolgáltatás nincs (kivéve útleírás és pecsételőlap); frissítésről, szállásról is a résztvevőnek kell gondoskodni.
A Tourist verzióra 7 nap áll rendelkezésre.
Korábbi extrém kihívásaim után a randonnée verziót tűztem ki célul, ugyanakkor ez volt az első olyan kihívásom, ami több napos volt, azaz egy alvás után másnap is komoly tekerés várt még rám. Néha túlontúl túrázósra vettem a figurát, ennek is köszönhető, hogy végül is a rövid éj előtti napon 305 km-re 6341 m-t tekertem, míg a következő több, mint 24 órában is 6400 méter szintemelkedést....

Készítettem egy kedvcsináló, best of videót (17 perc körül), készül majd egy kb 50 perces hosszabb is.
http://www.youtube.com/watch?v=3VafwjRrMqU

A következő kihívás, ahol szigorúbb is leszek magammal, ill. lazább a szintidő, az a Brevetto Brenta-Ortles lesz néhány napon belül; szintén önkiszolgáló kihívás: 362 km + 8088 m szint 34 órán belül. (27 órát céloztam meg normál túrázótempómmal)