Blog Bringások figyelem! A magyar biciklizés lélektana
Add ide a táskád és megmondom ki vagy. Állj be velünk focizni és megismerlek. Menj ki az utakra közlekedni és előttem nyitott könyv leszel.
A fenti három közhely legutolsója különösen nagy létjogosultsággal bír. Sokat elárul a személyiségünkről az, ahogyan a közúton viselkedünk. Ez nem pusztán az autóvezetéssel kapcsolatosan tekinthető örökérvényű személyiségtesztnek, hanem a kerékpárral való közlekedést illetően is. Egy bicikli alattunk sokat mond a habitusunk mellett a tájékozottságunkról is.
A jogosítvány megszerzését követően frekventált jelenség az, hogy az ösztöneinkre hagyatkozva vezetünk, a lexikális tudásunk pedig folyamatosan ködössé válik a KRESZ szabályairól. A kerékpáros közlekedés nincsen vizsgákhoz kötve, így az autósokhoz képest ez a réteg kevésbé rendelkezik közúti alapismeretekkel, különösen igaz ez a fővárosi biciklis közösségre. Márpedig a szabályok ismerete, egyáltalán nem volna hátrány: a Minimal Mass 2015-ös statisztikái szerint, azon közúti balesetek esetében, amelyben autós és biciklis érintett, közel 60 százalékban volt utóbbi az okozó fél.
A mondás úgy tartja, ha Rómában vagy, tégy úgy, mint a rómaiak – a budapesti kerékpárosok tudatukon kívül ragadtak bele a fővárosi kerékpáros szubkultúra béklyóiba, hiszen átvették a pesti utakon hétköznapinak számító agresszív, célratörő vezetési stílust. A nagyvároson kívül azonban más a helyzet.
A vidéki élet nyugalma, ab ovo megjelenik a községek és kisvárosok kerékpárútjain. A vidékkel járó nagyobb egymásra figyelés a közúton is manifesztálódik, a kerékpárosok nem törnek az első helyre a piros lámpánál és nem kelnek ki magukból, ha egy kanyarodásnál 10-ből 1 autó elhúz mellettük. Budapesten az arány és a reakció is más.