Külföldi hírek

« első ... 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 ... utolsó »
2018.04.15. - Amstel Gold Race: a sörök versenye A kockakövekről az Ardennek erdős meredek kaptatóira vándorol a karaván. Az Amstel Gold Race útvonalát tekintve ebben az évben számottevő változásra nem kerül sor, továbbra is a keskeny utak valamint a harmincöt meredély nehezíti a kerekesek dolgát. A legfontosabb közülük természetesen a Cauberg, amely másfél kilométer hosszú és átlagban öt százalékos meredekségű. A viadal folyamán ezt a falat három alkalommal is le kell küzdeni. Valószínűleg idén is az utolsó húsz kilométeres körben dől majd el a verseny végkimenetele. A múltban sokszor záródott a viadal közvetlenül a Cauberg után. A 2012-es világbajnokságon azonban nagyon bevált, hogy az emelkedőt követően még jó néhány kilométer várt a bringásokra. Természetesen az Amstel szervezői megtartották ez a változtatást megpróbálva, így még érdekesebbé tenni a viadalt. A mindent eldöntő utolsó fal a Bemelerberg lesz. Vastagon benne van a pakliban, hogy idén is egy kisebb létszámú csoport küzdjön az elsőségért a véghajrában. A hosszabb út arra is lehetőséget nyújt, hogy egyesek nagy bátorságot mutatván meginduljanak és soha vissza nem nézve próbáljanak meg győzedelmeskedni. Ugyebár valahogy így nyert 2013-ban Roman Kreuziger is. Tavaly Philippe Gilbert diadalmaskodott Michal Kwiatkowski és Michael Albasini kettőse előtt. A szervezők a tizennyolc WorldTour sor mellett hét – Roompot-Nederlandse Loterij, Israel Cycling Academy, Aqua Blue Sport, Sport Vlaanderen-Baloise, Wanty-Groupe Gobert, Vital Concept, Nippo-Vini Fantini - pro-kontinentális csapatnak is lehetőséget biztosítanak. Ami az esélyeket illeti a szakértők véleménye megegyezik abban, hogy az idei Párizs-Roubaix győztese Peter Sagan (Bora-hansgrohe) valamint az Ardennek királya Alejandro Valverde (Movistar) a legfőbb favoritok. Mellettük Michael Kwiatkowski (Sky), Philippe Gilbert (Quick-Step Floors), Tim Wellens (Lotto-Soudal) és Greg Van Avermaet (BMC) kvartettje sem leírandó.

2018.04.14. - Bemutatták a 2018-as Tour de France megkülönböztető trikóit A Francia Körversenyt szervező ASO a minap hivatalosan is bemutatta a 2018-as verseny megkülönböztető trikóit, melyet a Le Coq cége tervezett. A Le Coq 2012-ben váltotta a Nike-t, azóta igyekszik minden évben valami újdonsággal előrukkolni. Az idei évben minden mez egy-egy halvány mondrian jellegű stílust kapott, mely Piet Mondrian holland festőről vált nevezetessé, aki a geometrikus absztrakció, azaz különböző alakzatok egymás mellé helyezésének egyik legismertebb művésze volt. A szponzorok személyei nem változtak, az összetett éllovasának járó sárga trikó támogatója továbbra is az LCL pénzintézet, a zöld ponttrikó a Skoda, a hegyimenők különversenyének ereklyéje a pöttyös trikó a Carrefour, míg a legjobb fiatalnak járó fehér mez a Krys szponzorációját élvezi. Az idei Tour de France első trikóit július 7-én Fontenay-le-Comtéban osztják ki, egy 189 kilométeres vélhetően mezőnyhajrával záródó szakasz végén.

2018.04.13. - Jönnek az ardenneki klasszikusok Az ardenneki klasszikusok (Amstel Gold Race, Le Fléche Wallone, Liege-Bastogne-Liege) múltja igencsak gazdag, habár első ízben mindössze 1966-ban rendezték meg egymás után a két belga valamint az egy holland versenyt. A történelem során mindössze két versenyző volt, akinek egyazon évben sikerült a triplázás. Az egyik Davide Rebellin (2004), míg a másik Philippe Gilbert (2011). Amstel Gold Race (Április 15.) A hollandok klasszikusa kissé eltér a többi egynapostól. Rengeteg kanyar, keskeny utak és rövid, de annál meredekebb kaptatók jellemzik. Ráadásul tele vannak az utak őrültebbnél őrültebb narancsszínben pompázó szurkolóval. Az első ardenneki klasszikus egy viszonylag új viadal, hisz a 2018-es kiadás mindössze az 53. verseny lesz. Meghatározó emelkedője a Cauberg, amelyet három alkalommal is megmásznak. A LottoNL-Jumbo csapatának illene már házigazdaként mutatnia valamit, hisz Erik Dekker 2001-es sikere óta nem volt holland győztese a megmérettetésnek. 2017-ben a belga Philippe Gilbert sprintelte le a hajrában Michal Kwiatkowskit, míg a harmadik Michael Albasini lett. Fleche Wallone (Április 18.) Viszonylag rövid mindössze 200 kilométeres távjával a mindig hét közepén rendezendő Vallon Nyíl az egyik olyan egynapos, amely elmozdíthatatlanul hű a hagyományaihoz. Az útvonal-variálások helyett ragaszkodnak a Mur de Huy káprázatos befutójához. Az 1300 méteres mászás, átlag 9 %-os meredekségével, helyenként 25 %-al megspékelve, szinte mindig robbanásszerű befejezést ígér. A Mur-t kétszer teljestóítik, először, amikor az utolsó kiskörbe érnek, majd a Côte de Peu d'Eau, a Côte de Haut-Bois, a Côte de Thon, a Côte de Bonneville, a Côte de Bohissau és Côte de Ahin előzi meg az utolsó meredeket, ahol egyeseknek a győzelem, másoknak ellenben csak a levegőkapkodás jut. Tavaly Alejandro Valverdre fantasztikusan indult, így zsinórban negyedszer nyerte meg a viadalt Daniel Martin és Dylan Teuns előtt. Liege-Bastogne-Liege (Április 22.) A Liege-Bastogne-Liege az északi klasszikusok utolsó darabja, amelynek végkifejletéről a 2,1 kilométeres La Redout dönt mintegy harmincöt kilométerre a befutótól. Persze a Sprimont (-29km), a Roche aux Faucons (-19.5km) és a Saint-Nicolas (-5.5km) is azért van ott, hogy az elől maradtak lószolgathassák vetélytársaikat. Az utolsó két kilométer is folyamatosan emelkedik, ám általában ekkor ez már nem oszt és nem szoroz. 2016-ban Alejandro Valverde győzött Dan Martin és Michal Kwiatkowski kettőse ellenében.

2018.04.12. - Tim Wellens nyerte a Brabantse Pijl klasszikusát A közelgő ardenneki klasszikusok első felvezető eseményeként került sor a kiemelt kategóriás Brabantse Pijl egynaposára. Leuven és Overijse között 202 kilométer várt a kerekesekre a végén az elmúlt években már jól megszokott körpályával. A verseny egyperces gyászszünettel kezdődött a Párizs-Roubaix-t követően elhunyt Michael Goolearts emléke előtt adózva. A nap szökését Dries De Bondt (Veranda's Willems Crelan), Calvin Watson (Aqua Blue Sport), Tyler Williams (Israel Cycling Academy), Michael Grosu (Nippo-Vini Fantini), Elmar Reinders (Roompot-Nederlandse Loterij), Antoine Warnier (WB Aqua Protect Veranclassic) és Andrea Peron (Novo Nordisk) alkották. A huszonhárom kilométeres körpályán öt kisebb emelkedő nehezítette az előrehaladást. Az elmenés megfogását követően Tosh van der Sande (Lotto-Soudal) és Jack Haig (Mitchelton-Scott) duója indult meg, akik bő harminc másodperces előnnyel viszonylag sokáig tartották magukat az élen. Közben hátrébb folyamatos volt a szelekció, az üldözősor az utolsó tíz kilométerhez közeledve ezt a kettőst is bekebelezte. Szűk nyolc kilométerre a céltól indult meg Tim Wellens (Lotto-Soudal), akit már nem is tudtak utolérni, így a belga kerekes nyerte a viadalt a címvédő Sonny Colbrelli (Bahrain-Merida) és csapattársa Tiesj Benoot (Lotto-Soudal) előtt. „Az volt a terv, hogy a lehető legkorábban megbontsuk az első sort, hisz nagyon komoly nevek tekert ott – így Wellens célba érkezést követően. – Először Maxime Monfort akciózott majd Tosh Van der Sande lépett el. Amikor utolérték őket, akkor jött el az én időm. Örülök, hogy sikerült nyernem, remélem, hogy a formám az ardenneki klasszikusokig kitarthat.” A hölgyek első alkalommal kiírt versenyét az olasz Marta Bastianelli (Ale Cipollini) nyerte Leah Kirchmann (Team Sunweb) és Mariane Vos (Waowdeals) kettősét maga mögé utasítva.

2018.04.11. - Kiosztották az idei Vuelta a Espana szabadkártyáit, nem történt meglepetés Nem történt meglepetés a Vuelta a Espana idei szabadkártyáit illetően. A versenyt szervező Unipublic-ASO kettős a három hazai pro-kontinentális sornak – Burgos-BH, Caja Rural-Seguros RGA, Euskadi-Murias valamint a francia Cofidis csapatának biztosít lehetőséget. A hazai csapatok ezzel elorozták a részvételi esélyt a külföldi sorok elől, komoly szándékkal várt meghívóra az ír Aqua Blue Sport, a kolumbiai Manzana Postobon és a francia Fortuneo-Samsic. A Cofidis évek óta a verseny egyik kiemelt támogatója, így nem meglepő, hogy 1997 óta minden egyes évben meghívták őket a Spanyol Körre. A Caja Rural is zsinórban hatodszor lesz ott hazája körversenyén, míg a Burgos-BH és az Euskadi-Murias 2018-ban debütál miután idén léptek fel a pro-kontinentális vonalba. „Időnként az álmok valósággá válnak – mondta az Euskadi-Murias versenyzője Mikel Bizkarra. – Köszönjük a Vuelta a Espana szervezőségének ezt a lehetőséget.”

2018.04.10. - A Veranda’s Willems-Crelan csapata is ott lesz a Brabantse Pijl egynaposán, Franciaországban vizsgálják Michael Goolaerts halálának körülményeit A belga pro-kontinentális Veranda’s Willems-Crelan vezetősége úgy határozott, hogy rajthoz állnak a Brabantse Pijl klasszikusán ezzel adózva elhunyt versenyzőjük Michael Goolearts emléke előtt. A csapat stábja Goolearts családjával is egyeztetett, akik szintén a versenyzés mellett foglaltak állást, hisz fiúk is ezt szerette volna. Eközben Franciaországban vizsgálat indult a fiatal kerékpáros ügyében. A nyomozás azt szeretné megállapítani, hogy mi okozta a versenyző halálát. Csapattársa Wout van Aert is megnyílt, akivel ugyanazon a környéken nőttek fel, így nagyon jól ismerték egymást. Van Aert úgy véli, hogy az eredményei semmit sem érnek, hisz elvesztette egy barátját. A csapatának most azzal a tudattal kell versenyeznie, hogy életben tartsák Goolaerts emlékét.

2018.04.09. - Elhunyt Michael Goolaerts Michael Goolaerts a belga pro-kontinentális Veranda’s Willems-Crelan csapatának versenyzője alig száz kilométerrel a Párizs-Roubaix rajtját követően került a földre. Egyedül esett el, az elsődleges hírek szerint szívinfarktust kapott, az egyelőre tisztázatlan, hogy a bukás következtében, vagy éppen ezen oknál fogva esett el. A belga Sporza információi szerint mintegy fél órás küzdelem árán sikerült újraéleszteni, majd mentőhelikopterrel azonnal a lille-i kórházba szállították. Életét azonban már nem tudták megmenteni az este folyamán elhunyt. A mindössze huszonhárom esztendős tehetség 2013-ban került az akkor még kontinentális Veranda’s Willems csapatához, 2016-ban egy rövid ideig a Lotto-Soudal gyakornoka volt. Legnagyobb sikereként 2016-ban szakaszt nyerte a Tour de Loir et Cher E Provost versenyén. Tehetséges egynapos menőnek tartották, idén például az előkelő kilencedik helyen zárta a Dwars door West-Vlaanderen klasszikusát. Nyugodjék békében!

2018.04.08. - A regnáló világbajnok Peter Sagan (Bora-hansgrohe) győzelmével ért véget a 2018-as Párizs-Roubaix. Sagan mögött a svájci bajnok Silvan Dillier (AG2R La Mondiale) lett a második, míg a Flandriai Körverseny győztese Niki Terpstra (Quick-Step Floors) érkezett harmadikként. Sajnos a nap krónikájához hozzátartozik a fiatal belga Michael Goolaerts (Veranda’s Willems-Crelan) bukása, akit újra kellett éleszteni.

2018.04.08. - Párizs-Roubaix: út a pokolba, egy darabka kőért Immáron 116. alkalommal kerül megrendezésre a leginkább várt a tavaszi klasszikus a Párizs-Roubaix. Az egynapos viadal első kiírását 1896-ban bonyolították, nevéből adódóan egészen 1977-ig konkrétan Párizsból indulva Roubaix-ig tekert a karaván. 1977-től Compiegne-be került állt a rajtállomás, amely a francia fővárostól mintegy nyolcvanöt kilométer távolságra fekszik észak-keletre. A kockaköveiről híres monumentum győztesei épp ettől az évtől kezdődően kapnak díjként egy kődarabot, amelyért évről-évre hatalmas harc dúl. A kőkemény pálya révén a versenyzők külön erre a célra készített kerékpárokkal rajtolnak és a megszokottaknál jóval vastagabb gumiköpenyt használnak. A viadalt annak idején két Roubaix-i textilgyáros Theodoré Vienne és Maurice Perez alapította. 1895. június 9-én ennek kapcsán építettek egy velodromot a városban. A verseny nehezen indult be, pontosan azért mert a cél nem Párizsban, hanem a belga határ mentén fekvő jóval gyérebben lakott városkában volt. Louis Minart a Le Vélo szerkesztője sietett a segítségükre, aki reklámozni kezdte az eseményt. Az első versenyt a német Josef Fischer nyerte, míg a nagy francia sztár Maurice Garin csupán a harmadik lett. Az Észak-Pokla nevet 1919-ben kapta a viadal. Az I. Világháborút követően a L’Auto jelentetett meg cikket a versenyről, amelyen a sár és a szenvedés játszotta a főszerepet. Ennek alapján jellemezték úgy a megmérettetést, mint magát a poklot. A legtöbb győzelmet a belgák aratták szám szerint ötvenhatot, mögöttük a franciák (28) és az olaszok (13) következnek. Két négyszeres győztest érdemes megemlíteni ők Roger De Vlaeminck (1972, 1974, 1975, 1977) és Tom Boonen (2005, 2008, 2009, 2012). A táv ezúttal is 257 kilométer, a három ötcsillagos szektorral a Trouée d’Arenberg, a Mons-en-Pévèle és a Le Carrefour de l’Arbre rázatóival. Ami az esélyeket illeti a legerősebbnek az idei tavaszi idény tekintetében a Quick-Step Floors csapatának nagy hármasa, név szerint Niki Terpstra, Zdenek Stybar és Philippe Gilbert tűnnek. Természetesen nem leírandó a címvédő Greg Van Avermaet (BMC) és a regnáló világbajnok Peter Sagan (Bora-hansgrohe) sem. Érdemes lesz figyelni Sep Vanmarcke (EF Education First-Drapac), Oliver Naesen (AG2R La Mondiale) és az esetleges francia győzelem legfőbb esélyese Arnaud Demare (Groupama-FDJ) teljesítményére is.

2018.04.07. - Omar Fraile nyerte a Baszk Körverseny ötödik szakaszát, Primoz Roglic tovább növelte összetettbeli előnyét A Baszk Körverseny ötödik szakaszán Vitoria és Eibar között 164,7 kilométer várt a kerekesekre. A táv második felében három kategorizált emelkedő nehezítette a versenyzők dolgát. A rajtot követően egy tizenhárom fős sor menekült előre. Az elmenés legnagyobb előnye öt perc környékén tetőzött. Az emelkedőkön aztán megbomlott az egység az élen, mindössze Omar Fraile (Astana) és Mark Padun (Bahrain-Merida) tartották magukat, akikhez a verseny éllovasa Primoz Roglic (LottoNL-Jumbo) valamint Ion Izagirre (Bahrain-Merida), Carlos Verona (Mitchelton-Scott), Jose Herrada (Cofidis) és Mikel Landa (Movistar) zárkóztak fel. Julian Alaphilippe (Quick-Step Floors) ellenben kissé megrogyott, egy hátsóbb csoporttal üldözte az elől tempózókat. A sprintben Omar Fraile (Astana) bizonyult a leggyorsabbnak, így a baszk kerekes nyerte a szakaszt Roglic és Izagirre előtt. Összetettben az utolsó etapot megelőzően Roglic közel két perc előnnyel vezet a második helyre előrelépő Mikel Landa ellenében. A verseny utolsó napján az Arrate hegyi befutója vár a mezőnyre.

2018.04.06. - Az Olasz Körverseny újkori győzteseinek járó Infinito trófeával a korábbi rózsaszín trikósokat jutalmazzák a Giro szervezői. A halhatatlanok közzé hetedikként Miguel Indurain csatlakozhatott.

2018.04.06. - A papírformának megfelelően Primoz Roglic nyerte a Baszk Körverseny egyenkéntijét Lodosa környékén egy 19,4 kilométeres egyenkénti időfutammal folytatódott az idei Baszk Körverseny. A szinte teljesen sík penzum előzetesen a szlovén Primoz Roglicnak (LottoNL-Jumbo) kedvezett, aki 22 perc 26 másodperces időt teljesítve végül meg is nyerte a szakaszt. Az eddigi éllovas Julian Alaphilippe (Quick-Step Floors) hatalmasat küzdött, de csak a nyolcadik helyen zárt, így összetettben is Roglic vette át a vezetést. A szakasz során az új-zélandi Patrick Bevin (BMC) lett a második, míg a fehérorosz Vasil Kiryienka (Sky) a harmadik. Összetettben Roglic előnye harmincnégy másodperc Alaphilippe előtt. A Baszk Körverseny Vitoria és Eibar között egy 164,7 kilométeres etappal folytatódik, a táv második felében három kategorizált emelkedővel. „Tisztában voltam azzal, hogy sokan az én győzelmem várják, ami extra nyomást helyezett a vállaimra – mondta Roglic a díjátadót követően. – Annak ellenére, hogy szinte teljesen sík volt a pálya a szél elégé megnehezítette a napot. A célban láttam, hogy az enyém a leggyorsabb idő, aminek természetesen nagyon örültem. Két nagyon nehéz nap vár még ránk, nem lesz könnyű megőrizni az összetett vezetést.”

2018.04.05. - Nem csak Fabio Jakobsen győzelmétől marad emlékezetese a Scheldeprijs egynaposa A sprinterek kiemelt kategóriás egynaposán a belga Scheldeprijs viadalán a szél játszotta a főszerepe. A Terneuzen és Schoten közötti 200,4 kilométeres penzum elején viszonylag sokat kellett várni a nap szökésének kialakulására. Miután Guillaume Van Keirsbulck (Wanty-Groupe Gobert), Jonas Rickaert (Sport Vlaanderen-Baloise), Sean De Bie (Lotto-Soudal), Alexander Cataford (United Healthcare) és Jan-Willem van Schip (Roompot-Nederlandse Loterij) ötöse ellépett egy az út szélére lehúzódó autó okozott hatalmas bukást a főmezőnyben. Nem sokkal később a szél darabjaira szedte a karavánt. A második nagy csoport pedig annyira igyekezett felzárkózni, hogy még egy lezáródó sorompóról sem vett tudomást. A kerékpárversenyeken az utakat zárják, de a vonatközlekedés zavartalan biztosítása érdekében a versenyzők kötelesek megállni a tilos jelzésnél. A zsűri ezúttal nem sokat teketóriázott az egész csoportot kizárta, közte olyan neveket is, akik előzetesen esélyesnek számítottak. Többek között Arnaud Demare (Groupama-FDJ), Dylan Groenewegen (LottoNL-Jumbo), Tony Martin (Katusha-Alpecin) és Riccardo Minali (Astana) számára is véget ért a verseny. A nap szökésének utolérését követően bő ötven kilométerre a céltól Antoine Duchesne (Groupama-FDJ) és Owain Doull (Sky) próbálkozott, a sprinterek vonatai ellenben nem engedték már el messzire őket. Ekkor nem várt módon egy újabb incidens zavarta meg a viadalt egy autós ugyanis behajtott a mezőny elé. A sofőr gyorsan kapcsolt, szerencsére nem lett gond az esetből. Az elmúlt hat kiírásból ötöt megnyerő, és ezúttal is esélyesként érkező Marcel Kittel (Katusha-Alpecin) kétszer is defektet kapott, így nem volt esélye sprintelni. A versenyt végül egy fantasztikus hajrát követően a fiatal holland Fabio Jakobsen (Quick-Step Floors) nyerte Pascal Ackermann (Bora-hansgrohe) és Christopher Lawless (Sky) előtt. [[https://www.youtube.com/v/2q-YbIYYwfs?fs=1&hl=hu_HU 560 315]] „Nagyon örülök, hogy ilyen jól sikerült a hajrá – mondta a még mindig csak huszonegy esztendős Jakobsen, aki már a második győzelmét szerezte neo-próként. – Eddigi pályafutásom legkomolyabb győzelmét arattam, ami rengeteg motivációt ad a jövőre nézve. Persze nem lett volna esélyem a csapat nélkül, akik fantasztikus munkát végeztek.”

2018.04.04. - Julian Alaphilippe duplázott, a Baszk Körverseny második szakaszát is megnyerte Zarautz és Bermeo között egy 166,7 kilométeres szakasszal folytatódott a Baszk Körverseny. A penzum első fele viszonylag sík volt, a befutóhoz közeledve ellenben két nehezebb emelkedő került a versenyzők útjába. A nap szökését Alexis Vuillermoz (AG2R La Mondiale), Alessandro De Marchi (BMC), Damiano Caruso (BMC), Dani Navarro (Cofidis), Tao Geoghegan Hart (Sky), David Lopez (Sky), Tsgabu Grmay (Trek-Segafredo), Ruben Guerreiro (Trek–Segafredo), Michael Woods (EF Education First–Drapac), Carlos Verona (Mitchelton–Scott) és Mark Padun (Bahrai –Merida) alkotta. A főmezőnyt a Quick-Step Floors, a LottoNL-Jumbo és a Movistar csapatai kontrollálták. A végjátékhoz közeledve David Lopez (Sky) hagyta magára szökevénytársait, ám az utolsó tizenöt kilométerre fordulva őt is utolérték. A San Pelaio emelkedőjén Enric Mas (Quick-Step Floors) tempóváltását követően a sárga trikós Julian Alaphilippe (Quick-Step Floors), az összetett másodikja Primoz Roglic (LottoNL-Jumbo), Mikel Landa (Movistar) és Gorka Izagirre (Bahrain-Merida) kvartettje lépett el, akiket már nem is tudott az üldözősor megfogni. A hajrát a várakozásoknak megfelelően Alaphilippe nyerte, aki ezzel már a második szakaszgyőzelmét aratta az idei Itzulián. A második ezúttal is Roglic lett, míg harmadikként Izagirre haladt át a célvonalon. Összetettben Alaphilippe nyolc másodperc előnnyel vezet Roglic előtt. A Baszk Körverseny Bermeo és Valdegovía között egy 185 kilométeres etappal folytatódik. „Őrület, ami történik – mondta Alaphilippe a célba érkezést követően. – Megnyertem az első szakaszt, majd a sárga trikóban nyertem még egy napot. El sem nagyon hiszem ezt. A csapat fantasztikus formát mutat, szinte mindegy is, hogy hol állunk rajthoz, számolni kell velünk.”

2018.04.03. - A regnáló norvég időfutam és mezőnyverseny bajnok Vita Heine furcsa kalandjai Spanyolország legmagasabb pontján, a kerékpárosok imádott hegyén, a Teide emelkedőin.

2018.04.03. - Julian Alaphilippe nyerte a Baszk Körverseny nyitányát Nem sokat pihent a 2018-as WorldTour sorozat, amely a Flandriai Körversenyt követően a Baszk Körrel folytatódott. Az ötvennyolcadik Itzulia hat szakaszt tartogat, melyek között helyet kap egy 19,4 kilométeres egyenkénti időfutam valamint zárásként az Arrate hegyi befutója. Kezdésként Zarautz környékén tekergett a karaván 162 kilométer hosszan nem kevesebb, mint öt kategorizált emelkedőt leküzdve. A nap szökését a 2017-es Magyar Körverseny hegyi királya Amanuel Ghebreigzabhier Werkilu (Dimension Data), Ibai Salas Zorrozua (Burgos BH), Jonathan Lastra Martinez (Caja Rural-Seguros RGA) és Aitor Gonzalez (Euskadi Basque Country-Murias) alkották, ám két percnél messzebb nem jutottak mivel a Movistar és a Sky sorai által vezetett főmezőny végig kontroll alatt tartotta őket. Az emelkedők megtették a hatásukat az utolsó ötven kilométerhez közelítve Salas visszamaradt a főmezőnyhöz, ahonnan Dario Cataldo (Astana) ugrott fel hozzájuk. Túl sokáig azonban már így sem húzták, az utolsó mindent eldöntő hegy az Aian előtt megfogták őket, majd Julian Alaphilippe (Quick-Step Floors), Nairo Quintana (Movistar) és Primoz Roglic (LottoNL-Jumbo) hármasa lépett el. Lejtmenetben Quintana nem tudta tartani a tempót társaival, a szakaszt végül Alaphilippe nyerte, aki ezzel összetettben is megszerezte a vezetést, nem mellékesen csapata a Quick-Step Floors idei huszonkettedik győzelmét aratta. A második Roglic, míg a harmadik az összezáró üldözősorokból Pello Bilbao (Astana) lett. A Baszk Körverseny Zarautz és Bermeo között egy 166,7 kilométeres szakasszal folytatódik, mely útvonal négy kategorizált emelkedőt tartogat. „Nagyon keményen készültem a Baszk Körversenyt megelőzően, így mindenféleképpen szerettem volna tesztelni az erőállapotom – így Alaphilippe a célba érkezést követően. – Ez nem egy egyszerű verseny, így mindenféleképpen fontos számomra. Mondtam is a csapattársaimnak, hogy kettőzött erővel fogok küzdeni.”

2018.04.02. - Niki Terpstra: mindig is arról álmodtam, hogy egy napon megnyerem majd a Flandriai Körversenyt Niki Terpstra nem tartozik a legnépszerűbb Quick-Step Floors kerekesek közzé Belgiumban, sokan arrogáns, a személyes érdekeit előtérbe helyező versenyzőnek tartják, bár ez Patrick Lefevere csapatában igazából elképzelhetetlen. A holland kerekes reméli, hogy a Flandriai Körverseny megnyerésével újabb rajongókat állíthat maga mellé. [[https://www.youtube.com/v/5EryZIoVTR8?fs=1&hl=hu_HU 560 315]] „Hihetetlen ez a győzelem – kezdte mondandóját a célba érkezést követően Terpstra. – Mindig is arról álmodtam, hogy egy napon megnyerem majd a Flandriai Körversenyt, most pedig ez sikerült. Olyan mintha még mindig álmodnék. Nem vagyok a legkedveltebb Quick-Step Floors versenyző Belgiumban, de bízom abban, hogy ezzel a sikerrel néhány kerékpárrajongói szívet magam mellé állíthattam. Ugyanott támadtam, ahol 2015-ben, amikor a végén Alexander Kristoff megrajzolt. Amikor hátranéztem és láttam, hogy megnyerem, még mindig arra gondoltam, hogy valószínűleg ez csak egy álom. Nem nagyon akarom még most sem elhinni, hogy van egy Párizs-Roubaix és egy Flandriai Kör győzelmem. Nagyon jó erőben éreztem magam, de ez nem elég egy Flandria megnyeréséhez. A csapat fantasztikus munkát végzett, a sportigazgató a lehető legjobbkor szólt a fülemre, hogy menni kell, én pedig támadtam.”

2018.04.01. - Niki Terpstra sikerét hozta a 2018-as Flandriai Körverseny, ezzel a Quick-Step Floors csapata megvédte tavalyi elsőségét, idén pedig már a huszonegyedik győzelmüket aratták.

2018.04.01. - A Ronde pokoli útvonala a Kwaremonttól a Paterbergig A Rondét, a versenyt tarkító, rövid, de annál meredekebb, kockaköves emelkedők tették kiemelkedővé, emiatt is tölt be a versenynaptárban szimbolikus szerepet. Még a nagy Kannibál Eddy Merckx is tolta fel ezeken a köznyelv által is falaknak (a Muur jelentése fal) nevezett dombocskákon a bringát. A szűk, kockaköves, szó szerint tüdőrázó, rendkívül keskeny, már-már versenyzésre alkalmatlan utak a flandriai táj és a Flandriai Kör jellegzetes elemei. Ezeken a falakon elég, ha egy versenyző leteszi a lábát - mert nem bírja a megpróbáltatások sorát a nyeregben abszolválni - és mögötte az egész mezőny megtorpan. Az elől lévő vagy közvetlen mögötte érkező erősebb versenyzők, még hátukat meggörbítve ki tudják kerülni, de akik sorokkal hátrébb vannak azok kénytelenek maguk is leszállni a kerékpárról. A Muurok tíz, néhol húsz százalékos emelkedőin pedig nem tudnak újra elindulni, marad a cyclo-crossból ismert bringatolás, és a rohanás felfelé. Ha ezekhez a körülményekhez hozzávesszük a bolond kora tavaszi időjárást, megkapjuk a tökéletes verseny receptjét; persze nézői szemmel. Esőben ugyanis ezek a kövek lényegesen csúszósabbak, mint a sima aszfaltút, ami összeköti őket, kerékpáros cipőben elindulni rajtuk gyalog meg talán olyasmi, mint jégen korcsolyázni, korcsolya nélkül. A rövid és meredek emelkedők ellenére ez nem a hegyimenők terepe. Ide kicsi, könnyen forgatható áttétel nem elégséges, vagy csak a korai leszakadásra elég. A pehelysúly pedig inkább hátrány, mint előny. A karizmok egy-egy ilyen falmászás után égnek, fájnak, míg egy-egy Alpok-, Pireneusok-, Dolomitok-beli királyetap sima aszfaltútjai sem hasonlíthatóak ehhez a felsőtestet is érő terheléshez. Erre a terepre születni kell és ez önmagában még nem elég, speciális és más jellegű edzések kellenek ide. Nem véletlen, hogy míg a többi klasszikus nyíltabb, több az esélyes, itt az ember egy kezén meg tudja számolni, hogy, kik azok, akik elsőként odaérhetnek a célba. Persze előfordulhat ritkán kivétel és születhet meglepetés eredmény, de ehhez speciális körülmények kellenek. Például az, hogy az esélyesek egymást figyelik, és úgymond semlegesítik a riválisuk, a ’dögöljön meg a másik lova(s) is’ alapon és egy nevető harmadik közben elorozza a trófeát előlük. Utóbbi forgatókönyv akár ezen a vasárnapon is elképzelhető. De nézzük a konkrét útvonalat. A verseny tíz óra harminc perckor indul el Antwerpen városából és közel 265 lélekőrlő és lélekrázó kilométer után érkezik majd a győztes Oudenaarde-be. Útközben öt rázató és tizennyolc kisebb- nagyobb meredek fal fogja a versenyzők életet nehezíteni és sokak napját, versenyét tönkretenni. A dombok között lesz, amelyik aszfaltozatott, lesz, amelyik csak részben aszfaltozott és lesz, amelyik elejétől a végéig macskaköves. A hullámvasút „csak” az első száz kilométer után kezdődik, addig azok a csapatok, akik nem akarják magukat kifárasztani az egész napos üldözésben előreküldik versenyzőiket. De ez csak taktika. Még a legelszántabbak sem hisznek benne, hogy ezt a versenyt egy korai, délelőtti szökéssel meg lehet nyerni. Az első domb a 2,2 kilométer hosszú és 4,2 % átlagmeredekségű Oude Kwaremont lesz, tizenegy százalékos legmeredekebb résszel. Itt még nem dől el semmi, de jelzés értékű lesz a mezőnynek, hogy kezdődik az igazi verseny, a fokozott koncentrálás, a helyezkedés és egymás figyelése, fárasztása. A műszaki hibák, kisebb bukások itt még beleférnek, hiszen körülbelül százötven kilométer még hátravan. Ahogy halad a mezőny és nő a sebesség úgy rogynak majd meg a tempómenő segítők, és kezdenek leszakadozni a gyengébb versenyzők, akiknek nem a győzelem, hanem a célba érés a fontos. 170 kilométer megtétele után érkezik el a verseny a Muur Kapelmuur emelkedőhöz, ami után megkapják a második és egyben utolsó frissítő zsákjaikat a versenyben maradtak. Itt még egy kicsit visszaesik a tempó, a megmaradt élboly egy utolsót szusszan, mielőtt elkezdődik az esélyesek harca. Amikor a verseny és a versenyzők átlépik a vízválasztó 200 kilométert, újra szembeköszön nekik az Oude Kwaremont és innen már nem lehet hibázni. Akik győzelmi szándékkal érkeztek azoknak elől kell helyezkedniük, kontrollálniuk kell a versenyt, hogy egy esetleges támadásra reagálni tudjanak a szűk utakon. A Kwaremont után jön a pálya legnehezebb 400 métere, egy mindössze, tengerszint feletti 80 méteres dombocska a Paterberg. Az átlag tizenkét százalékos kockaköves út legmeredekebb része húsz százalék, itt akármennyire próbálják majd tartani a tempót a mezőnyben, darabokra fog esni a peloton még meglévő része. Itt már egy erős versenyző, a mezőny méretőtől, önbizalmától és a versenyen általa látottak, tapasztaltak alapján, akár a végső mindent eldöntő támadással is próbálkozhat. Ahogy közeledik a célvonal úgy lesznek egyre kíméletlenebbek, és fájdalmasabbak a falak amik a versenyzők és a győzelem között helyezkednek el. A test és a végtagok fájnak, és amit a bringások a legkevésbé kívánnak, azokkal kell szembenézniük az utolsó húsz kilométeren. Harmadszor is fel kell kapaszkodni az Oude Kwaremontra és utána ismét meg kell hódítani a 80 méter magas Paterberget, ami 245 versenykilométerrel a lábaikban fájni, méghozzá nagyon fájni fog; a mentális erőnlét itt már felülírja a fizikai felkészültséget. Egy kisebb csoport esetén, a Paterbergen lehet a végső győzelmet kiharcolni, ha nem sprintbefutóra fognak játszani a csoport tagjai. A második Paterberg lejtmenet után szűk húsz „sima” kilométer vezet a célvonalhoz és a halhatatlanságot jelentő győzelemhez.

2018.03.31. - A Flandriai Körverseny történelme A Flandriai Körversenyt a kor szokásához híven egy újság hívta életre, hogy magát népszerűsítse, és ezzel példányszámot növeljen. A korai években azonban egyáltalán nem volt népszerű a viadal, alig akadtak indulok és nézők sem nagyon voltak. A fordulatot a II. Világháború után bevezetett Challenge Desgrange-Colombo versenysorozatba való bekerülés hozta. Innentől kezdve rohamosan nőtt a presztízse, mára már az öt legjelentősebb monumentum egyike. Ez a versenysorozat magában foglalta a Tour de France, a Giro d’Italia, a La Flèche Wallonne, a Milano-Sanremo, a Párizs-Roubaix, a Giro di Lombardia, a Párizs-Brüsszel és a Párizs-Tours viadalait. A versenyeken elért helyezésekből év végén kihirdették a Challenge Desgrange-Colombo győztesét, mintegy a mai WordTourhoz hasonlóan. A Flandriai Körverseny szempontjából a legfontosabb, hogy ekkor vált el a Milánó-Sanremótól, és innentől kezdve nem volt konkurenciája a naptárban elfoglalt helyét tekintve. Az embert és kerékpárt próbáló verseny azóta méltán az egyik legrangosabb az egynapos viadalok között. 2004-től kezdve megrendezik a női változatát is. Ami a győzteseket illeti Cyrille Van Hauwaert volt az első flandriai oroszlán. Ő volt az, akit először így neveztek, és akit korszakonként követtek az útódai. Az első utódja a sorozatban háromszor győzni tudó olasz legenda Fiorenzo Magni lett. A modern kor flandriai oroszlánja pedig Johan Museeuw, aki szintén háromszoros győztes és a verseny legkultikusabb alakja, hisz nyolcszor állhatott fel a dobogóra.

« első ... 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 ... utolsó »




Francia Alpok 2017. Francia Alpok 2017.
Távolság: 980 km
Szintkülönbség: 11000 m
Nehézségi fok: 8
Albán-Anzix 2017.
Távolság: 999 km
Szintkülönbség: 12000 m
Nehézségi fok: 8
Alpok kommandó 2016.
Távolság: 590 km
Szintkülönbség: 7200 m
Nehézségi fok: 8






Velo.hu bringamagazin.
Biciklis hírek, tesztek, felszerelések, túrák és apróhirdetések