Exkluzív: San Diego, Szélcsatorna
Titkos űrkorszaki laboratórium vagy hétköznapi tesztcenter? Számtalanszor olvasható a hírekben, hogy ez és ez a versenyző szélcsatornában tökéletesítette időfutam pozícióját, de magáról a műszaki háttérről sokkal kevesebbet hallunk. Cikkünkben az USA-ban edzősködő Tisza Zoltán beszámolóját olvashatjátok arról, mi folyik valójában a "misztikus" San Diego Űrközpontban.
Többször olvastam már a velo.hu oldalon is különböző versenyzők szélcsatornás teszteléseiről, mindig csak egy-két képpel, melyek nem igazán adnak túl sok információt magáról a szélcsatornáról és az egész létesítményről, hogyan is néz ki valójában.
Érthető, hogy amikor tesztelések folynak és odarohan egy halom újságíró és fotóriporter, nem is engedik számukra, hogy zavarják a tesztelések folyamatát, mert ez komoly dollárokról van szó és mindenkinek a munkájára kell koncentrálnia.
Így a fotósok általában elkészítik azt a pár képet az aktuális hírről, s már rohannak is a következő sztori után. Így nem igazán jön ki érdemi információ magáról a létesítményről, s hogy melyek azok a dolgok, ami után itt vadásznak a csapatok.
Először is a név ne zavarjon meg senkit! „Air and Space Technology Center” – itt nem a NASA fehér ruhás mérnökei szaladgálnak, hogy a kerékpárversenyzőktől kezdve a szánkósokon át és még ki tudja, milyen sportágakban a legaerodinamikusabb pozíciókat alakítsák ki. Mikor meglátjátok a feliratot: „San Diego Low Wind Tunel” mindenki valamilyen szupermodern, csillogó-villogó űrtechnológiára gondolhat, pedig az igazság az, hogy maga a csatorna a második világháború idején épült, a San Diego Air and Space Museum része, és inkább viszi a pénzt, mint hozza!
Talán sokak számára meglepő, de ez az igazság. Állandó bevételi gondokkal küzd, pedig maga a használata nem túl drága – kb. 800 $ per óra – de nincs folyamatosan kihasználva. A kevés munka elégtelen volna a túléléshez az időközben rengeteg újabb szolgáltatást nyújtó, új szélcsatornák ajánlatai közötti harcban, de mivel a múzeum és a város része, még életben tartják az öreg „bálnát”. Természetesen modernizálták a benne rejlő technológiát, de a fő gond, hogy hatalmas az új, modern szélcsatornákhoz képest, a tesztelő rész viszont kisebb. A kerékpárosoknak ez nem gond, de magának az intézménynek igen, mert a tesztelő részt csak repülő makettek és repülők elemeinek tesztelésére tervezték.
Hogy mégis miért népszerű az atléták körében, annak két oka van. Az egyik a $, a másik, hogy ennek a szélcsatornának van a legnagyobb hagyománya, így a legtöbb sportoló a megszokott arcokhoz jön vissza további tesztelésekre.
Sokan úgy gondolják, hogy odamész és a labor mérnökei irányítják a kísérletek menetét, pedig ez a legnagyobb tévhit. Azon kívül, hogy ők felteszik a gépedet arra a két dupla karra, melyek a görgőkön tartják a kerékpárodat, elindítják a profiknak 30 mph, amatőröknek 20-25 mph szélerősséget és elkezdik felvenni az adatokat, ők nem avatkoznak bele a kísérletekbe. Sőt, pozíciókat vagy változtatásokat sem javasolnak, hogy milyen irányba kellene menni, hogy különböző kísérleteknél mit láttak vagy mi lehetne jó, a másik csapat ezt vagy azt találta ki. Az adatok védettek és nem adják ki senki másnak, csak aki fizette a teszteket!!!
Itt szigorúan csak az adatok rögzítése folyik és az edzők illetve néhány szakember dolgozik a versenyzőikkel a különböző pozíciók kidolgozásában. Ezért is különösen fontos, hogy tudd, mit csinálsz, s hogy pozíciókat, alkatrészeket, sisakot és kerekeket szeretnél kipróbálni. Komoly felkészülés és átbeszélés szükséges az edző és a versenyző között, és egy tervvel kell bemenni. Így lépésről lépésre tudtok különböző helyzeteket megnézni, és a folyamatos videofelvétel és a számok segítségével analizálni a teszt után.
Nagyon fontos azt is megérteni, hogy az ötletek, amiket kipróbáltok, azokat majd kint, az igazi körülmények között kell tesztelnetek. Ezek az információk segítenek egy jobb és gyorsabb pozíció kialakításában, de itt nem maximális terhelés közben haladnak a versenyzők (ne felejtsétek el, ez csak a pozíciók kipróbálására szolgál).
Az eredményeket át kell menteni és ki kell próbálni, hogy valójában melyik pozíciónak van életképessége kint az úton, és mi az, amit egy versenyző meg tud tartani hosszú időn keresztül. Nagyon sokszor előfordul, hogy a versenyző nem abban a testhelyzetben fog versenyezni, ami a legaerodinamikusabb volt!
Ezért is látjátok, hogy sokan visszamennek újabb és újabb tesztekre, és folyamatosan keresik a jobb és újabb megoldásokat, hogyan tudnak kevesebb szelet fogni és folyamatosan javítani az időfutam pozíción.
Maga a mérés azon a két pár tartóállványon történik, melyeken a kerékpár ül. Amikor különböző pozíciókat próbálsz ki, attól függően, hogy a versenyző mennyi ellenállást okoz, ezek a pálcák – melyek persze egyben szenzorok is – elmozdulnak és adják az információkat, hogy mennyivel lenne lassabb vagy gyorsabb az adott pozíció az 1 órás időfutam során. Persze ide nem csak 40 km-es specialisták jönnek az országútról, hanem triatlonosok és persze pályások is. Itt egy a cél: egy jobb, gyorsabb és még aerodinamikusabb pozíció kialakítása!
Szintén érdekes dolog, amit sokan nem tudnak, hogy szinte minden esetben a watt termelés megváltozik és minden versenyző kevesebb wattot termel aero pozícióban. Akkor miért is kísérleteznek az aerodinamikával? Mert a nap végén a kevesebb wattal is gyorsabban haladnak, és csak ez, ami számít. Nem csak erősen kell pedálozni, de sokkal okosabban is, mert nagyon sokat meg lehet vele spórolni. Míg egy versenyző szenved azzal, hogy a watt teljesítményét javítani tudja néhány százalékkal, addig egy egyszerű teszt sokkal többet javíthat az idején, mint amikor már a teljesítménye határán van és csak nagyon keveset tud fejlődni a watt teljesítmény terén.
Egy tökéletes példa, amit belső infóként hallottam San Diegóban, a szélcsatornában. A legtöbb pénzt Leipheimer költötte el a csatornában és neki van a legkisebb légellenállási tényezője (láthatjuk is nála a javulást az időfutam teljesítményében, szemmel követhetően az előző évekhez képest)! Egyébként sokan nem adják ki, ne legyen köztudatban, mennyi ez a szám. Nyilvánvalóan ezek az adatok nagyon különbözhetnek mérettől függően versenyzőknél.
Eddig hozzáfűzött kommentek:
http://www.ara.bme.hu/~balczo/karman-wtl/
egyébként a pulzust nem mérik a szélcsatornában..,
azaz nem férnél oda a campáddal.
Igen, az aero-pozíció a bike-on a kényelem és a teljesítmény kompromisszuma...
Kérjük, írja meg véleményét:
Vélemény írására csak a regisztrált felhasználóknak van lehetőségük. Amennyiben hozzá szeretne szólni a cikkhez, kérjük regisztráljon, és jelentkezzen be.