A keresett kulcsszó: Philippe Gilbert


« 1 | 2 »
2018.07.12. - Peter Sagan második szakaszgyőzelmét aratta, ezzel megerősítette vezetését a pontversenyben is A regnáló világbajnok Peter Sagan (Bora-hansgrohe) kiváló formában kezdte az idei Francia Körversenyt, immáron két szakaszgyőzelmet szerezve, magabiztosan őrzi a zöld trikót. Sagan harmincnegyedik versenyzőként már a tizedik győzelmét aratta a Tour de France történelmében. Kilencvenedik alkalommal tekert zöldben, ami egy fantasztikus szám, pláne ha hozzátesszük, hogy eleddig mindössze 114 etapon állt rajthoz. „Szerencsés vagyok, hisz Colbrelli megint nagyon közel volt a végén, de szerencsére sikerült ezúttal is győznöm – mondta Sagan a célba érkezést követően. – A csapattársaim rengeteget dolgoztak azért, hogy esélyem legyen a végén. Kiváló pozícióba hoztak az utolsó emelkedő előtt, aztán a Sky elkezdett tempót menni, azt hittem, hogy ott végem lesz, de visszazárkóztam. Philippe Gilbert majd Greg Van Avermaet is támadott, szerintem túlságosan is korán. Jól sikerült a sprintem, amiben Colbrellit ezúttal is legyőztem. Olyan volt a vége, mint egy ardenneki klasszikus, szűk utak, emelkedők, jó kis pálya volt, bár a Touron azért kicsit minden más. A pontversenyben is megerősítettem a vezető helyem, a holnapi újabb fontos szakasz előtt.”
2018.04.22. - A 104. Liege-Bastogne-Liege nyomába A Liege-Bastogne-Liege, másnevén a La Doyenne azaz a „legöregebb” története 1892-ben vette kezdetét, akkor ugyanis a L’Express napilap hívta életre a francia versenyek mintájára. Az első néhány évben még amatőr viadalként funkcionált, ennek köszönhetően a belga Léon Houa uralta azt. Kezdetben rengetegszer változott a rajt és a cél helyszíne és a folyamatos csalások miatt egészen az 1930-as évekig inkább csak a botrányok jellemezték a versenyt. Vonatozás, kerékpárlopás, tiltott kerékpárcsere és sorompó alatt átbújás története is színezte az eseményt. A legtöbb győzelmet Eddy Merckx (1969, 1971, 1972, 1973, 1975) aratta, de nyert itt többek között Rik Van Looy (1961), Roger De Vlaeminck (1970), Bernard Hinault (1977, 1980), Sean Kelly (1984, 1989), Moreno Argentin (1985, 1986, 1987, 1991) és Paolo Bettini (2000, 2002) is. Az egyik legemlékezetesebb versenyre 1980-ban került sor, amikor a kerekesek fagyos hidegben iszonyú szélben tették meg a távot. Végül Bernard Hinault nyert, akinek mintegy három hetébe telt az, hogy egy-két úját újra mozgatni tudja. 2014-ben a viadal 100. évfordulója alkalmából a szervezők számos kisebb változtatást is eszközöltek az útvonalban. Az idei táv 258 és fél kilométer. Általában a Liege-Bastogne-Liege izgalmai akkor kezdődnek, amikor a mezőny eléri a Côte de la Redoute kaptatóját. Ez az az emelkedő, amelyen, ha győztes személyét még nem is, de azt, hogy ki az, aki nem bírja a tempót, azt mindenféleképpen látni fogjuk. Az esélyesek azonban nem fogják pazarolni az erejüket, számukra a legjobb támadási helynek a Côte de La Roche-aux-Faucons illetőleg a Côte de Saint-Nicholas kettőse tűnik. Ami az esélyeket illeti a szakértők egyetértenek abban, hogy Alejandro Valverde (Movistar) és Julian Alaphilippe (Quick-Step Floors) kettőse között dőlhet el a verseny végkimenetele, bár Roman Kreuziger (Mitchelton-Scott) és Michael Valgren (Astana) is elég meggyőzően szerepelt az elmúlt hetekben.
2018.04.01. - A Ronde pokoli útvonala a Kwaremonttól a Paterbergig A Rondét, a versenyt tarkító, rövid, de annál meredekebb, kockaköves emelkedők tették kiemelkedővé, emiatt is tölt be a versenynaptárban szimbolikus szerepet. Még a nagy Kannibál Eddy Merckx is tolta fel ezeken a köznyelv által is falaknak (a Muur jelentése fal) nevezett dombocskákon a bringát. A szűk, kockaköves, szó szerint tüdőrázó, rendkívül keskeny, már-már versenyzésre alkalmatlan utak a flandriai táj és a Flandriai Kör jellegzetes elemei. Ezeken a falakon elég, ha egy versenyző leteszi a lábát - mert nem bírja a megpróbáltatások sorát a nyeregben abszolválni - és mögötte az egész mezőny megtorpan. Az elől lévő vagy közvetlen mögötte érkező erősebb versenyzők, még hátukat meggörbítve ki tudják kerülni, de akik sorokkal hátrébb vannak azok kénytelenek maguk is leszállni a kerékpárról. A Muurok tíz, néhol húsz százalékos emelkedőin pedig nem tudnak újra elindulni, marad a cyclo-crossból ismert bringatolás, és a rohanás felfelé. Ha ezekhez a körülményekhez hozzávesszük a bolond kora tavaszi időjárást, megkapjuk a tökéletes verseny receptjét; persze nézői szemmel. Esőben ugyanis ezek a kövek lényegesen csúszósabbak, mint a sima aszfaltút, ami összeköti őket, kerékpáros cipőben elindulni rajtuk gyalog meg talán olyasmi, mint jégen korcsolyázni, korcsolya nélkül. A rövid és meredek emelkedők ellenére ez nem a hegyimenők terepe. Ide kicsi, könnyen forgatható áttétel nem elégséges, vagy csak a korai leszakadásra elég. A pehelysúly pedig inkább hátrány, mint előny. A karizmok egy-egy ilyen falmászás után égnek, fájnak, míg egy-egy Alpok-, Pireneusok-, Dolomitok-beli királyetap sima aszfaltútjai sem hasonlíthatóak ehhez a felsőtestet is érő terheléshez. Erre a terepre születni kell és ez önmagában még nem elég, speciális és más jellegű edzések kellenek ide. Nem véletlen, hogy míg a többi klasszikus nyíltabb, több az esélyes, itt az ember egy kezén meg tudja számolni, hogy, kik azok, akik elsőként odaérhetnek a célba. Persze előfordulhat ritkán kivétel és születhet meglepetés eredmény, de ehhez speciális körülmények kellenek. Például az, hogy az esélyesek egymást figyelik, és úgymond semlegesítik a riválisuk, a ’dögöljön meg a másik lova(s) is’ alapon és egy nevető harmadik közben elorozza a trófeát előlük. Utóbbi forgatókönyv akár ezen a vasárnapon is elképzelhető. De nézzük a konkrét útvonalat. A verseny tíz óra harminc perckor indul el Antwerpen városából és közel 265 lélekőrlő és lélekrázó kilométer után érkezik majd a győztes Oudenaarde-be. Útközben öt rázató és tizennyolc kisebb- nagyobb meredek fal fogja a versenyzők életet nehezíteni és sokak napját, versenyét tönkretenni. A dombok között lesz, amelyik aszfaltozatott, lesz, amelyik csak részben aszfaltozott és lesz, amelyik elejétől a végéig macskaköves. A hullámvasút „csak” az első száz kilométer után kezdődik, addig azok a csapatok, akik nem akarják magukat kifárasztani az egész napos üldözésben előreküldik versenyzőiket. De ez csak taktika. Még a legelszántabbak sem hisznek benne, hogy ezt a versenyt egy korai, délelőtti szökéssel meg lehet nyerni. Az első domb a 2,2 kilométer hosszú és 4,2 % átlagmeredekségű Oude Kwaremont lesz, tizenegy százalékos legmeredekebb résszel. Itt még nem dől el semmi, de jelzés értékű lesz a mezőnynek, hogy kezdődik az igazi verseny, a fokozott koncentrálás, a helyezkedés és egymás figyelése, fárasztása. A műszaki hibák, kisebb bukások itt még beleférnek, hiszen körülbelül százötven kilométer még hátravan. Ahogy halad a mezőny és nő a sebesség úgy rogynak majd meg a tempómenő segítők, és kezdenek leszakadozni a gyengébb versenyzők, akiknek nem a győzelem, hanem a célba érés a fontos. 170 kilométer megtétele után érkezik el a verseny a Muur Kapelmuur emelkedőhöz, ami után megkapják a második és egyben utolsó frissítő zsákjaikat a versenyben maradtak. Itt még egy kicsit visszaesik a tempó, a megmaradt élboly egy utolsót szusszan, mielőtt elkezdődik az esélyesek harca. Amikor a verseny és a versenyzők átlépik a vízválasztó 200 kilométert, újra szembeköszön nekik az Oude Kwaremont és innen már nem lehet hibázni. Akik győzelmi szándékkal érkeztek azoknak elől kell helyezkedniük, kontrollálniuk kell a versenyt, hogy egy esetleges támadásra reagálni tudjanak a szűk utakon. A Kwaremont után jön a pálya legnehezebb 400 métere, egy mindössze, tengerszint feletti 80 méteres dombocska a Paterberg. Az átlag tizenkét százalékos kockaköves út legmeredekebb része húsz százalék, itt akármennyire próbálják majd tartani a tempót a mezőnyben, darabokra fog esni a peloton még meglévő része. Itt már egy erős versenyző, a mezőny méretőtől, önbizalmától és a versenyen általa látottak, tapasztaltak alapján, akár a végső mindent eldöntő támadással is próbálkozhat. Ahogy közeledik a célvonal úgy lesznek egyre kíméletlenebbek, és fájdalmasabbak a falak amik a versenyzők és a győzelem között helyezkednek el. A test és a végtagok fájnak, és amit a bringások a legkevésbé kívánnak, azokkal kell szembenézniük az utolsó húsz kilométeren. Harmadszor is fel kell kapaszkodni az Oude Kwaremontra és utána ismét meg kell hódítani a 80 méter magas Paterberget, ami 245 versenykilométerrel a lábaikban fájni, méghozzá nagyon fájni fog; a mentális erőnlét itt már felülírja a fizikai felkészültséget. Egy kisebb csoport esetén, a Paterbergen lehet a végső győzelmet kiharcolni, ha nem sprintbefutóra fognak játszani a csoport tagjai. A második Paterberg lejtmenet után szűk húsz „sima” kilométer vezet a célvonalhoz és a halhatatlanságot jelentő győzelemhez.
2018.01.31. - Egy olasz és egy brit versenyzőt követően 2017 októberében Karl Ádám volt a harmadik akinek a leigazolását hivatalosan is bejelentett a UC Monaco regionális csapat.
2018.01.11. - Tim Wellens megkérdőjelezi az inhalátorok használatát a sportágban A Lotto-Soudal feltörekvő kiválósága Tim Wellens a legújabb, aki felszólalt az asztma elleni inhalátorok használata ellen, holott papíron ő is alkalmazhatná azokat, ellenben nem teszi, pedig hét-nyolc százalékkal is javíthatná légzési kapacitását. A belga kerekes a 2017-es Tour de France-t például éppen légzési nehézségek miatt adta fel, holott egy kis szalbutamol orvosi mentességgel való alkalmazása (TUE) versenyben tarthatta volna, de Wellens nem volt hajlandó élni ezzel a lehetőséggel. Mint ismeretes Chris Froome a 2017-es Vuelta a Espana tizennyolcadik szakaszán levett mintájában mutatták ki a megengedett mennyiség kétszeresét. A Sky brit kerekese továbbra is versenyezhet, jogi csapata most azzal védekezik, hogy nem lépték túl az előírt határt, az anomáliák kiszáradás következtében mutatkoztak. „Profi versenyzőként számos kórházban végeztek már el rajtam különböző vizsgálatokat – mondta Wellens az egyik belga lap megkeresésére. – Az orvosok már többször is megállapították, hogy inhalátor használatával javíthatnám a légzési kapacitásom. Ellenben én mindig is ellene voltam ezeknek a megoldásoknak. Azt hiszem, ha valaki elkezdi használni a szalbutamolt, egy idő után már nem tudja betartani a határt. Szeretném, ha a sportágon belül egyértelművé válnának a dolgok. Sajnos vannak olyan készítmények, amiket betegként használva az előnyünkre fordíthatunk, de ha nem vagyunk ráutalva, azt nálam egyszerűen úgy hívják, hogy csalás. Elkeserítő látni ifjúsági csapatokat, ahol szinte minden versenyző inhalátort használ.”
2017.06.12. - Minden a feje tetejére állt a Dauphiné utolsó szakaszán, Jakob Fuglsang nyerte az összetettet Albertville és a Plateau de Solaison csúcsa között egy mindössze 115 kilométeres szakasszal zárult a Criterium du Dauphiné. A hegyi befutó előtt még három további emelkedő is nehezítette a kerekesek dolgát. Már az első hegyen hatalmas adok-kapok kezdődött, ellépett egy viszonylag nagy létszámú szökevénysor, akik azonban nem jutottak túlságosan messzire, mivel a főmezőnyből Christopher Froome (Sky) és Alejandro Valverde (Movistar) is próbálkozott. A Sky végig mutatta magát, később Michal Kwiatkowski és David Lopez is előrefelé menekült rengeteget segítve Froome-nak. A következő két kaptatón is támadás-támadást követett, szinte minden esélyes próbálkozott, ami odáig vezetett, hogy teljesen szétszakadozott a mezőny. A sárga trikós Richie Porte (BMC) a La Columbiére tetején magára maradt, ráadásul úgy, hogy legnagyobb vetélytársai előtte haladtak. Az utolsó emelkedő lábánál már csak Jakob Fuglsang (Astana), Daniel Martin (Quick-Step Floors), Romain Bardet (AG2R La Mondiale), Alberto Contador (Trek-Segafredo), Fabio Aru (Astana), Alejandro Valverde (Movistar), Louis Meintjes (UAE Team Emirates), Emanuel Buchmann (Bora-Hansgrohe) és Christopher Froome (Sky) tekert az élen, Porte közel egy perces hátrányban követte őket. A mindent eldöntő emelkedőn Daniel Martin (Quick-Step Floors) és Jakob Fuglsang (Astana) kettőse támadott, majd idővel Fuglsang tovább is ment megnyerve így a szakaszt Martin és Meintjes előtt. Richie Porte hatalmasat küzdve visszazárkózott, ám Fuglsang a jóváírásnak köszönhetően tíz másodperc előnnyel megnyerte az összetettet Porte és Martin előtt. A pontversenyben Arnaud Demare (FDJ), a hegyi összetettben Koen Bouwman (LottoNL-Jumbo), a fiatalok összevetésében Emanuel Buchmann (Bora-Hansgrohe), míg a csapatversenyben a francia AG2R La Mondiale diadalmaskodott. „Ez valami egészen hihetetlen, nem is nagyon tudom, hogy mit mondhatnék – így Fuglsang a célba érkezést követően. – Sárga trikót nyertem egy nagy presztízsű versenyen. Olyan sokszor kerültem már közel hozzá, most azonban végre megvan.”
2017.04.27. - Michael Albasini nyerte az első hegyi szakaszt a Romandiai Körön Aigle és Cahmpery között 173,3 kilométer várta a kerekeseket a Romandiai Körverseny első mezőnyszakaszán. A prológot követően nem kevesebb, mint öt hegy tornyosult a versenyzők előtt. Hideg, esős időben vágtak neki a távnak, a nap szökését Sander Armée (Lotto-Soudal), Marco Minnaard (Wanty-Groupe Gobert), Marcus Burghardt (Bora-Hansgrohe), Matvey Mamykin (Katusha-Alpecin), Oliveiro Troia (UAE Team Emirates) és Mekseb Debesay (Dimension Data) hatosa alkotta. Az elmenés legnagyobb előnye hét percnél tetőzött. Az első három emelkedőt követően még mindig hét perc volt az elmenés előnye, amikor a LottoNL-Jumbo csapata magára vállalta az üldözést. Közben még jobban szakadni kezdett az eső, az utolsó húsz kilométeren belül a szökevények között megbomlott az egység, Armée igyekezett minél több pontot összegyűjteni a hegyi hajrákban. Armée, Minnaard és Debesay triója bírta a legtovább az élen, de 6,8 kilométerre a céltól utolérték őket. Az első támadás Robert Gesink (LottoNL-Jumbo) nevéhez fűződött, de túlságosan messzire nem sikerült jutnia. A szakasz végén a mezőny átbukott a hegycsúcson és egy rövidebb lejtmenet végén ért célba, ahol Michael Albasini (Orica-Scott) bizonyult a leggyorsabbnak Diego Ulissi (UAE Team Emirates) és Jesus Herrada (Movistar) kettőse előtt. Összetettben Fabio Felline (Trek-Segafredo) megőrizte vezetését, előnye nyolc másodperc a második helyre előre lépő Herrada ellenében.
2017.04.18. - Sérülés miatt kihagyja a hátralevő ardenneki versenyeket Philippe Gilbert Az Amstel Gold Race idei győztese Philippe Gilbert mintegy 130 kilométerrel a verseny vége előtt került földre az elmúlt hétvégén, ám azonnal felpattanva folytatta a viadalt, pályafutása negyedik sikerét aratva. A célba érkezést követően azonban derékfájdalomra panaszkodott minek kapcsán a Quick-Step Floors csapatorvosa egy teljes kivizsgálást irányzott elő számára, amely kimutatott egy aprócska sérülést a veséjén. „Amikor buktam azonnal éreztem a fájdalmat, de az adrenalin vitt tovább, így az pillanatok alatt megszűnt – nyilatkozta Gilbert a sérülés bejelentését követően. – Sajnos a célba érkezés után fájni kezdett a derekam. Az orvosi kivizsgálás egy aprócska sérülést mutatott a vesémen, ami nem komoly, de minimum egy hetes pihenőt követel. Ennek kapcsán pedig kénytelen vagyok visszalépni a további ardenneki versenyektől. Szomorú vagyok, mivel jó formában érzem magam, de erős a csapatunk, így biztos vagyok abban, hogy a Quick-Step nélkülem is jó eredményeket ér majd el a Fleche Wallone és a Liege-Bastogne-Liege viadalain.”
2017.04.17. - Philippe Gilbert pályafutása negyedik Amstel győzelmét szerezte Kiváló versenyt hozott az ötvenkettedik Amstel Gold Race, melynek útvonal-módosítása miatt sokan unalmasabb viadalt vártak. A kerekesek és a Cauberget követő két emelkedő azonban rácáfolt az előzetes jóslatokra. Philippe Gilbert pályafutása során immár negyedik alkalommal nyerte meg a versenyt, mellyel az örökranglista második helyére kapaszkodott fel az ötszörös győztes holland Jan Raas mögé. „Kwiatkowski egy kicsit meglepett a sprintben – így a verseny győztese Philippe Gilbert. – Szembeszél volt, Kwiat hatalmas lendülettel indított, de próbáltam nyugodt maradni és centiről-centire közelíteni hozzá. A Kruisbergen szakadtunk el néhányan a főmezőnytől, szerencsére remekül dolgoztunk össze, így nem tudtak már utolérni minket. A Bemelerbergen láttam, hogy mindenki a határán mozog, támadtam, Kwiat jött velem, akivel megegyeztünk, hogy a végéig összedolgozunk, így szépen eltávolodtunk. Nem volt egy könnyű verseny, meg kellett küzdeni a sikerért. A célom, hogy minden évben nyerjek legalább egy klasszikust. Idén ez már duplán is kifizetődött, hisz két sikernél járok.”
2017.04.16. - A Flandriai Kör és a Milánó-SanRemó győztesei között dőlt el az idei Amstel Gold Race, végül Philippe Gilbert (Quick-Step Floors) diadalmaskodott Michal Kwiatkowski (Sky) előtt.
2017.04.05. - Michael Albasini nyerte a Baszk Körverseny második szakaszát Pamplona és Eltziego között egy 173,4 kilométeres, az első etapra kísértetiesen hasonlító szakasszal folytatódott a Baszk Körverseny. A penzum egy második és egy harmadik kategóriás emelkedőt tartogatott, de a célhoz közeledve ezúttal is akadt egy-két kategorizálatlan kaptató. A nap szökését Fabricio Ferrari (Caja Rural-Seguros RGA) és Luis Angel Maté Mardones (Cofidis) kettőse alkotta. Az elmenés előnye négy perc környékén tetőzött, a főmezőny ellenben nem akarta őket túlságosan korán utolérni. A hegyi hajrák maradék pontjaiért Igor Anton (Dimension Data) és Yoann Bagot (Cofidis) kettőse küzdött, legfőképpen előbbi sikerével, ennek ellenére Bagot egyetlen ponttal megőrizte hegyi összetettbeli vezetését. Az utolsó tizenöt kilométerhez közeledve fogták meg a szökevényeket, majd a Quick-Step Floors csapata kezdett tempót diktálni, akik mellé előbb az egész nap folyamán sokat dolgozó Sunweb, majd a FDJ zárkózott fel. A viszonylag gyors befutót végül Michael Albasini (Orica-Scott) nyerte Maximiliano Richeze (Quick-Step Floors) és Sean De Bie (Lotto-Soudal) előtt. Összetettben továbbra is Michael Matthews (Team Sunweb) vezet, de csak helyezési számok alapján, ugyanis 124 kerékpáros áll azonos idővel. „Olyan huszonöt kilométerrel a vége előtt határoztunk úgy, hogy én leszek az, aki megpróbálkozik a sprinttel – így Albasini a versenynapot követően. – Az előzetes információk alapján tudtuk, hogy az utolsó három-négyszáz méter dönt majd. Amikor megkezdtük a hajrát próbáltam tartani a pozícióm és csakis magamra figyeltem. Sikerült nyernem, ami egy remek eredmény számomra.”
2017.04.03. - Philippe Gilbert álma, hogy mind az öt monumenten győzedelmeskedjen Megnyerni az öt nagy monument mindegyikét, szinte lehetetlen küldetés, pedig három kerékpárosnak, név szerint Eddy Merckx, Roger de Vlaeminck és Rik Van Looy triójának korábban ez már sikerült. Philippe Gilbert egy fantasztikus ötvenöt kilométeres szóló szökés végén nyerte a Flandriai Kört, ezzel pedig már csak a Milánó-SanRemó és a Párizs-Roubaix hiányzik a repertoárjából. „Mindig is az volt az álmom, hogy győzedelmeskedjek mind az öt monumenten – mondta a Gilbert a versenyt követő hivatalos sajtótájékoztatón. – Korábban volt már két harmadik helyem a Flandrián, de kétszer voltam már dobogós a SanRemón is. Úgy vélem lesz még esélyem a jövőben a Roubaix-n és a Primaveran is. Trentin és Boonen kettősével mentünk tempót a Kwaremont előtt. Miután meghúztam a sort sikerült egy kis előnyre szert tennem. Őrült szökés volt, többször is megkérdeztem magamtól, hogy mit is csinálok? Az utolsó tíz kilométer rettenetesen nehézzé vált, talán életem legnehezebb métereit tettem meg. Hallottam a rádión, hogy a csapattarásaim rengeteget dolgoznak hátul a sikeremért, amit köszönök nekik. Talán a kerékpársport az egyetlen olyan sportág, ahol egyedül arathatod le a babérokat, a győzelemhez viszont az egész csapat munkája szükséges.”
2017.04.02. - Philippe Gilbert (Quick-Step Floors) nyerte a 2017-es Flandriai Körversenyt, miután több mint ötven kilométerrel a vége előtt merészet húzott, s egyedül indult meg.
2017.03.31. - Philippe Gilbert nyerte a De Panne háromnapost Két félszakasszal zárult a De Panne Körverseny, melynek utolsó napjának délelőttjén egy mindössze 118 és fél kilométeres penzummal folytatódtak a küzdelmek. Természetesen a rövid táv a sprintereknek kedvezett, így mezőnyhajrá döntött, amit Marcel Kittel (Quick-Step Floors) nyert meg Alexander Kristoff (Katusha-Alpecin) és Sacha Modolo (UAE Team Emirates) előtt. Délután egy 14,2 kilométeres egyenkénti kronó döntött a helyezések sorsáról, mely távot Luke Durbridge (Orica-Scott) teljesített a leggyorsabban mindössze 17 perc 38 másodperc alatt. Amennyiben az ausztrál kerekes nem úszik meg a második szakaszon, abban az esetben nagy esélye lehetett volna a verseny megnyerésére. A második legjobb időt Sylvain Chavanel (Direct Energie), míg a harmadikat Alexander Kristoff (Katusha-Alpecin) futotta. Mivel Philippe Gilbert (BMC) mindössze tizenhét másodpercet kapott, így megőrizte vezető helyét, megnyerve így az összetettet Matthias Brandle (Trek-Segafredo) és Kristoff ellenében. A pontversenyt Kristoff, a hegyi összetettet Piet Allagaert (Sport Vlaanderen-Baloise), a fiatalok versenyét Simone Consonni (UAE Team Emirates), míg a csapatok összevetését a Trek-Segafredo nyerte.
2017.03.29. - Philippe Gilbert magabiztos győzelme a De Panne háromnapos első szakaszán De Panne és Zotegem között egy 205 és fél kilométeres, könnyűnek semmiféleképpen sem nevezhető penzummal vette kezdetét a Driedaagse De Panne-Koksijde kiemelt kategóriás szakaszversenye. Az útvonal tizenegy falat tartogatott, közte jó néhány olyat, ami a közelgő Flandriai Kör útvonalában is szerepel. Mintegy 130 kilométer megtételét követően jöttek az igazi nehézségek, megkezdődött a szelekció, végül egy tizenhat fős csoport lépett el, ahonnan aztán idővel többen is továbbmentek. Tizenhat kilométerrel a vége előtt Philippe Gilbert (Quick-Step Floors) nem sokat habozott, a Muur emelkedőjén támadott. Sokáig úgy tűnt, hogy csak Luke Durbridge (Orica-Scott) tudja tartani vele a tempót, az ausztrál végig üldözte is a belgát azonban utolérnie nem sikerült, így Gilbert nyerte a szakaszt Durbridge és a kiválóan hajrázó olasz Simone Consonni (UAE Team Emirates) előtt. „Nagyon jó erőben érzem magam, várom már a Flandriai Körverseny rajtját – így Gilbert a befutót követően. – Nem titkolt célom, hogy esélyem legyen a Flandrián, de rengetegen gondolkoznak ugyanígy. Már az Omloop során is jó formában voltam, sajnos azonban elkövettem egy nagy hibát, így nem sikerült nyernem. A hét folyamán mindent meg fogok próbálni a minél jobb eredmény elérése érdekében.”
2017.01.22. - Caleb Ewan nyerte az utolsó szakaszt, Richie Porte a Tour Down Under idei győztese A szokásos kilencven kilométeres Adelaide-i körözéssel zárult az év első World Tour viadala az ausztrál Tour Down Under. A kritérium jellegű szakasz első szökése Thomas De Gendt (Lotto-Soudal) és Gianluca Brambilla (Quick-Step Floors) kettőséhez kötődött. Az elmenés célja leginkább az volt, hogy De Gendt megtarthassa a hegyi trikót Richie Porte (BMC) ellenében. A kettős utolérését követően voltak még kisebb kísérletek, de végül mezőnyhajrá döntött, amit Caleb Ewan (Orica-Scott) nyert meg, ezzel negyedik szakaszgyőzelmét szerezve. A második Peter Sagan (Bora-hansgrohe), míg a harmadik Marko Kump (UAE Abu Dhabi) lett. Összetettben Richie Porte (BMC) diadalmaskodott, Esteban Chaves (Orica-Scott) és az utolsó szakasz során remekül hajrázó, ezzel a helyezési számai alapján a harmadik helyre előrelépő Jay McCarthy (Bora-hansgrohe) előtt. A pontversenyt Ewan, a hegyi összetettet Thomas De Gendt (Lotto-Soudal), a fiatalok versenyét Jhonatan Restrepo (Katusha-Alpecin), míg a csapatok összevetését az UniSA-Australia nyerte.
2017.01.01. - 2017. január 1-től már új szereződéseiket töltik azon kerékpárosok, akik a holtszezonban csapatot váltottak, így Szilveszter másnapjának reggelén ellepték az új mezben pózolós fotók a különböző közösségi média oldalakat. Ezekből válogattunk:
2016.11.21. - Fabio Aru: előbb vagy utóbb a Francia Körverseny megnyerése lesz a legfőbb célom Az olaszok feltörekvő csillaga Fabio Aru az idén debütált a Francia Körversenyen, ahol végül az előkelő tizenharmadik helyen zárt, ám ezzel sokak számára csalódást okozott. 2017-ben ellenben ismét a Giro-Vuelta duplát választotta, ami nem is csoda, hisz hazája körversenyét a jubileumi századik alkalommal rendezik meg. „A Giro 2007 után ismét Szardínia szigetére látogat – így az Astana versenyzője a minap. – Akkor még nem voltam profi, így ez lesz az első alkalom, hogy az otthonom közelében szerepelhetek hazám körversenyén. A 2016-os év eddigi pályafutásom legnehezebb szezonja volt. Sokkal több tapasztalatot szereztem, mint korábban valaha, még azzal együtt is, hogy ezúttal nem halmoztam a kiemelkedő eredményeket. Számos hibát elkövettem, de ezeket mind-mind kielemeztük a csapattal, így ezekből csak okulhatok. Előbb vagy utóbb a Francia Körverseny megnyerése lesz a legfőbb célom. Nem volt nehezebb a Tour, mint a Giro vagy a Vuelta, nagyon jól éreztem magam rajta, még akkor is, ha nem azt az eredményt értem el, mint amire előzetesen számítottam.”
2016.11.20. - Philippe Gilbert a Quick Step Floors csapatához szerződése sokakban kérdéseket vet fel a klasszikusokon való kapitányi szerepkört illetően, melynek kapcsán Wilfried Peeters sportigazgató igyekezett eloszlatni a kételyeket.
2016.08.17. - Alberto Contador: a Vuelta győzelemért akarok harcolni A Tour de France előzetesen egyik legnagyobb esélyesének kikiáltott versenyzője az idei viadal első napjain kétszer is bukott, később ráadásul még egy kisebb betegség is megtámadta, így végül feladta a Francia Körversenyt. Két évvel ezelőtt hasonló koreográfiát követve vigasztalásként megnyerte a Vuelta a Espanát. Erre készül idén is. „Egyértelműek a célkitűzéseim, a Vuelta győzelemért akarok harcolni – mondta Contador egy interjújában. – Nagyon erős riválisokkal nézek szembe, a rajtlistából látható, hogy erős csapatok állnak rajthoz az idei Spanyol Körversenyen. Természetesen napról-napra tervezünk, de bízom benne, hogy ezúttal a szerencse is az én oldalamra szegődik. Nagyon várom már a verseny rajtját, ez lesz az utolsó nagy fellépésem a Tinkoff csapatának színeiben.” A 2016-os Spanyol Körverseny, augusztus 20-án, szombatot rajtol.
« 1 | 2 »




Francia Alpok 2017. Francia Alpok 2017.
Távolság: 980 km
Szintkülönbség: 11000 m
Nehézségi fok: 8
Albán-Anzix 2017.
Távolság: 999 km
Szintkülönbség: 12000 m
Nehézségi fok: 8
Alpok kommandó 2016.
Távolság: 590 km
Szintkülönbség: 7200 m
Nehézségi fok: 8






Velo.hu bringamagazin.
Biciklis hírek, tesztek, felszerelések, túrák és apróhirdetések