A keresett kulcsszó: Peter Sagan


« 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 »
2019.04.25. - Julian Alaphilippe: elég nagy volt rajtam a nyomás, pláne az Amstel Gold Race-t követően Julian Alaphilippe megvédte címét a La Fleche Wallonne klasszikusán, ezzel folytatva fantasztikus 2019-es szereplését, már a kilencedik győzelmét szerezve. A Deceuninck-Quick-Step csapatának kerékpárosa éppen egy évvel ezelőtt aratta első igazi nagy tavaszi klasszikus győzelmet, most ellenben nem nagyon bízott abban, hogy elsőként haladhat át a célvonalon. „A tavalyi évben egy igazi bajnokot előztem meg Alejandro Valverde személyében, megerősítve azt, hogy talán számomra az egyik legjobban fekvő útvonal a Vallon Nyíl penzuma – mondta Alaphilippe a versenyt követő hivatalos sajtótájékoztatón. – Ezúttal elég nagy volt rajtam a nyomás, pláne az Amstel Gold Race során elszenvedett fiaskót követően. Sokkal nehezebbnek tűnt a verseny, mint egy évvel korábban, nem volt könnyű megnyerni. Próbáltam mindvégig koncentrált maradni. Az Amstel kudarca után maradt bennem egyfajta frusztráció, szerettem volna megmutatni.”
2019.04.24. - Kilövésre készen áll a 2019-es Vallon Nyíl A Fleche Wallonne viadalát a belga Les Sport nevezetű lap indította útjára az 1930-as évek derekán. A verseny első kiírására hosszú tervezgetést követően 1936-ban került sor. A mai nap már, mint az Ardennek második klasszikusa tekintünk rá, amely érdekességképpen mindig szerdán kerül megrendezésre. Hasonlóan kollégáihoz a Vallon Nyíl útvonala is rengeteget változott az évek folyamán. A kezdeti esztendőkben Tounai és Liege között 236 és 300 kilométer közötti távok vártak a kerekesekre, majd 1938-tól Mons, a II. Világháborút követően pedig Charleroi városai lettek a kiinduló állomások. 1974 és 1978 között Verviers szolgált rajtként illetőleg célként is. 1983-tól a befutó Huy települése. Az 1990-es évektől a viadal távja sohasem lépte át a 210 kilométeres álomhatárt. 2019-ben némi változtatást eszközölve Ans és Huy között 195 kilométer boldogítja a karavánt, amelynek végén a Muur du Huy gyilkos kaptatója tornyosul a maga 15 %-os, helyenként 26 %-os meredekségével. A legelső kiírást 1936-ban a belga Philemon Demeersman nyerte. Az évek során mindössze négy versenyző volt arra képes, hogy triplázzon; Marcel Kint (1943, 1944, 1945), Eddy Merckx (1967, 1970, 1972), Moreno Argentin (1990, 1991, 1994) és Davide Rebellin (2004, 2007, 2009). Alejandro Valverde (2006, 2014, 2015, 2016, 2017) ellenben 2017-es sikerével az egyetlen ötszörös bajnoknak mondhatja magát. 2018-ban Julian Alaphilippe (Quick-Step Floors) törte meg a spanyol hegemóniáját. Természetesen ezúttal is Julian Alaphilippe (Deceuninck-Quick-Step) a legnagyobb esélyes, pláne az Amstel Gold Race-en történtek után. Legfőbb kihívói természetesen a regnáló világbajnok Alejandro Valverde (Movistar) és az idei formákat elnézve talán Adam Yates (Mitchelton-Scott) lehetnek. Nem leírandó az Ardennekben rendre megtáltosodó Dan Martin (UAE Team Emirates) sem, de a favoritok között kell megemlíteni Jakob Fuglsang (Astana), Michal Kwiatkowski (Team Sky) és Maximilian Schachmann (Bora-hansgrohe) trióját is.
2019.04.10. - Patxi Vila: Peter Sagan idén nem találja a ritmust, ennek pedig mihamarabb meg kell találnunk az okát A háromszoros világbajnok Peter Sagan nem megy ugyan rosszul a 2019-es idényben, de messze van az elmúlt években megszokott formájától, amely az eredményein is látszik. A Bora-hansgrohe kiválósága sokak számára csalódást keltő teljesítményt nyújt a nagy tavaszi klasszikusokon, hisz legjobb eredménye messze az a negyedik hely, amit a Milánó-San Remón ért el. Példának okán, a Flandriai Körversenyen csak a tizenegyedik helyen zárt, a Gent-Wevelgemen pedig az első harmincba sem fért be. Persze a történethez hozzátartozik, hogy a Tirreno-Adriatico során egy vírusos gyomorrontás döntötte le a lábáról, melynek következtében öt napig nem is ült kerékpárra. „Hajszoljuk a jó eredményeket, de eddig elmaradnak, ennek az okát pedig meg kell vizsgálnunk – nyilatkozta Patxi Vila sportigazgató. – Peter Sagan idén nem találja a ritmust, ennek pedig mihamarabb meg kell találnunk az okát. Nincsenek rossz versenyei, hisz mindig ott van az élcsoportban, de az igazi áttörés hiányzik. Ebben biztos, hogy közrejátszik a betegsége is, melynek okán öt napig nem tudott edzeni. A Milánó-San Remo, a Flandriai Körverseny és a Párizs-Roubaix hármasa a tavasz legnagyobb célkitűzése, az eredmények pedig eddig csalódást keltőek.”
2019.04.05. - A Flandriai Körverseny történelme A Flandriai Körversenyt a kor szokásához híven egy újság hívta életre, hogy magát népszerűsítse, és ezzel példányszámot növeljen. A korai években azonban egyáltalán nem volt népszerű a viadal, alig akadtak indulok és nézők sem nagyon voltak. A fordulatot a II. Világháború után bevezetett Challenge Desgrange-Colombo versenysorozatba való bekerülés hozta. Innentől kezdve rohamosan nőtt a presztízse, mára már az öt legjelentősebb monumentum egyike. Ez a versenysorozat magában foglalta a Tour de France, a Giro d’Italia, a La Flèche Wallonne, a Milano-San Remo, a Párizs-Roubaix, a Giro di Lombardia, a Párizs-Brüsszel és a Párizs-Tours viadalait. A versenyeken elért helyezésekből év végén kihirdették a Challenge Desgrange-Colombo győztesét, mintegy a mai WordTourhoz hasonlóan. A Flandriai Körverseny szempontjából a legfontosabb, hogy időben ekkor vált el a Milánó-San Remótól, és innentől kezdve nem volt konkurenciája a naptárban elfoglalt helyét tekintve. Az embert és kerékpárt próbáló verseny azóta méltán az egyik legrangosabb az egynapos viadalok között. 2004-től kezdve megrendezik a női változatát is. Ami a győzteseket illeti Cyrille Van Hauwaert volt az első flandriai oroszlán. Ő volt az, akit először így neveztek, és akit korszakonként követtek az útódai. Az első utódja a sorozatban háromszor győzni tudó olasz legenda Fiorenzo Magni lett. A modern kor flandriai oroszlánja pedig Johan Museeuw, aki szintén háromszoros győztes és a verseny legkultikusabb alakja, hisz nyolcszor állhatott fel a dobogóra.
2019.03.24. - Julian Alaphilippe: a Milánó-San Remo megnyerése egy hatalmas fegyvertény a karrieremben A Deceuninck-Quick-Step csapata ebben az idényben is ott folytatja, ahol 2018-ban abbahagyta. A Milánó-San Remo megnyerésével, már idénybeli tizenkilencedik győzelmüket ünnepelhették, míg Julian Alaphilippe hetedszer emelhette a magasba a kezeit, két második és egy harmadik hely mellett. „Nagyon nehéz az érzéseimről beszélni, szenzációs megnyerni ezt a versenyt – mondta Alaphilippe a La Primavera díjátadóját megelőzően. – Furcsa ezt kimondani, de azért jöttem, hogy nyerjek. A csapat célja is egyértelműen a győzelem megszerzése volt, és ezt sikerült véghez vinnünk. Elég messziről indítottam meg a sprintet, de amikor körülnéztem megdöbbenve láttam, hogy senki sincs mellettem. Fantasztikus pillanat volt áthaladni a célvonalon, és az azt követő ünneplés a csapattársaimmal. A Milánó-San Remo megnyerése egy hatalmas fegyvertény a karrieremben. A Poggio volt ezúttal is a vízválasztó. Kértem a csapattársaim, hogy vigyenek előre, Tim Declercq hatalmasat dolgozott azért, hogy az első ötben kezdhessem meg az emelkedőt, de Stybar és Gilbert is végig engem védett. Amikor Trentin megindult, az egy picit megijesztett, hisz tudom, hogy mennyire erős. Nem engedtük el, így már csak várnom kellett a megfelelő pillanatra.” [[https://www.youtube.com/v/NECr3ZQL1Z4?fs=1&hl=hu_HU 560 315]] Julian Alaphilippe idén két szakaszt nyert a San Juani Körversenyen, egyet a Tour Colombián, kettőt a Tirreno-Adriaticon, mindemellett nyerte a Strade Bianche klasszikusát és most a Milánó-San Remo monumentumát is. A Poggio emelkedőjén negyvenhét másodpercig, 685 Wattot leadva támadott 42,2 kilométer/órás átlagsebességgel.
2019.03.12. - Az oldalszél volt a főszereplő a Párizs-Nizza második szakaszán is Egy az első etaphoz kísértetiesen hasonlító szakasszal folytatódott az idei Párizs-Nizza. A verseny második napján Les Bréviaires és Bellegarde között 163 és fél kilométer várta a karavánt. Damien Gaudin (Direct Energie), Nicolas Edet (Cofidis) és Alessandro De Marchi (CCC Team) triója próbálkozott a nap elején, ám ahogy fordult a szélirány, azonnal megváltoztak a körülmények, pillanatok alatt apró darabjaira hullott a főmezőny, káosz és bukások egész sora alakította a helyzetet. Szűk negyven kilométerrel a cél előtt már csak egy alig húsz fős sor tekert az élen, benne a sárga trikós Dylan Groenewegen (Jumbo-Visma), Nairo Quintana (Movistar) és Romain Bardet (AG2R La Mondiale) hármasával. A befutóhoz közeledve az első két csoport összezárt, ám Dylan Groenewegen (Jumbo-Visma) győzelmét ezúttal sem veszélyeztette semmi, mondhatni simán nyerte a szakaszt ötven kilométer/órás átlag feletti összteljesítménnyel. A második Ivan Garcia Cortina (Bahrain-Merida), míg a harmadik Philippe Gilbert (Deceuninck-Quick-Step) lett. A nap vesztese Rigoberto Uran (EF Education First) és Warren Barguil (Arkea-Samsic) kettőse volt, akik egy bukás következtében adták fel a versenyt. Összetettben továbbra is Groenewegen vezet, előnye tizenkét másodperc Michal Kwiatkowski (Sky) előtt. „A csapattársaim ezúttal is fantasztikus munkát végeztek – mondta Groenewegen, aki idén tizenhárom versenynap alatt már a negyedik győzelmét ünnepelhette. – Az utolsó métereken tökéletes helyzetbe hoztak. Vártam, ameddig csak lehetett, mire Trentin megindította a sprintet. Az ilyen szeles szakaszokon sokszor csak a szerencsén múlik, hogy melyik csoportban maradsz. Két győzelmet szereztem, vezetek összetettben, de holnap egy új kihívás vár ránk.” A Párizs-Nizza Cepoy és Moulines között egy 200 kilométeres, ugyancsak síknak mondható etappal folytatódik.
2019.01.27. - Elia Viviani nyerte a Cadel Evans Great Ocean Road Race egynaposát A 2019-es idény második WorldTour versenyén a Cadel Evans Great Ocean Road Race egynaposa várt a mezőnyre. Geelong környékén 164 kilométer volt a táv, a penzum végén négy alkalommal is abszolválva a Challambra Crescent 1,2 kilométer hosszú, átlag 8,4%-os emelkedőjét. Az éles rajtot követően szinte azonnal kialakult a nap szökése, melybe Nathan Elliott (KordaMentha Australia), Carter Turnbull (KordaMentha Australia) és Laurens De Vreese (Astana) keveredett bele. Az elmenés legnagyobb előnye négy és fél perc környékén tetőzött, miközben a főmezőnyt a Mitchelton-Scott csapata kontrollálta. Mintegy hatvan kilométerre a céltól Turnbull megadta magát az élen és visszacsorgott az üldözőkhöz. Az utolsó 16,6 kilométeres körpályára beérve De Vreese leszakította Elliottot miközben a főmezőnyből Nic Dlamini (Dimension Data) és Davide Ballerini (Astana) kettőse lépett el. Ballerini idővel utolérte csapattársát Dlamini ellenben megúszott. Az utolsó körre fordulva már csak Ballerini tekert az élen bő egyperces előnnyel, miközben a mezőny élén a Bora-hansgrohe vette át az irányítást a címvédő Jay McCarthy-nak dolgozva. A Challambra emelkedőjén megfogták az olaszt, így a mindent eldöntő utolsó tíz kilométernek együtt vágott neki a körülbelül hatvan főre fogyatkozó főmezőny. Luis Leon Sanchez (Astana) és Dylan van Baarle (Sky) próbálkoztak, ám végül sprint döntött, amit Elia Viviani (Deceuninck-Quick-Step) nyert meg Caleb Ewan (Lotto-Soudal) és Daryl Impey (Mitchelton-Scott) előtt.
2019.01.18. - Megszerezte ide első győzelmét Peter Sagan Nem kellett túl sokáig várni a háromszoros világbajnok Peter Sagan (Bora-hansgrohe) első idei győzelmére. Lobethal és Uraidla között 146,2 kilométer várta a kerekeseket a Tour Down Under harmadik szakaszán. A dimbes-dombos terep túlságosan is nehéznek bizonyult a vérbeli sprinterek számára, bár az etap lejtmenetben zárult. Már abból is gondolhattuk, hogy ezúttal nem a sprintereké lesz a főszerep, hogy Elia Viviani (Deceuninck-Quick-Step) kezdeményezte az első szökést, melybe rajta kívül még Nicholas Dlamini (Dimension Data), James Whelan (EF Education First), Nico Denz (AG2R La Mondiale), Manuele Boaro (Astana), Leo Vincent (Groupama-FDJ) és Michael Potter (UniSA-Australia) keveredett vele. A nap egyetlen kategorizált emelkedőjét Boaro nyerte, aki így feljött a hegyi összetett második helyére. A főmezőnyt eközben a sárga trikót védő CCC Team kontrollálta, melynek eredményeként a kellő időben meg is fogták az elmenést. A hajrában ugyanaz a forgatókönyv zajlott le, mint 2018-ban, Daryl Impey (Mitchelton-Scott) volt az első, aki indított, majd Peter Sagan (Bora-hansgrohe) nyerte meg a szakaszt Luis Leon Sanchez (Astana) és Impey előtt. Összetettben Patrick Bevin (CCC Team) megőrizte vezetését, előnye mindössze egyetlen másodperc Sagannal szemben. [[https://www.youtube.com/v/SmplLAJTLvg?fs=1&hl=hu_HU 560 315]] „Sanchez ezúttal jóval erősebb volt, mint tavaly ilyenkor, épp, hogy meg tudtam előzni a végén – így a célba érkezést követően Sagan. – Igazából az volt a nehéz, hogy az utolsó emelkedőn elől tudjak maradni. Nagyon örülök ennek a sikernek, köszönöm a csapattársaim egész napos munkáját. A győzelem az győzelem, úgyhogy elégedett vagyok.” A Tour Down Under negyedik szakasza Unley és Campbelltown között vezet 129,2 kilométeren, a végén egy nehezebb emelkedővel, de nem hegyi befutóval.
2019.01.14. - Az év első WorldTour versenyét a Tour Down Under rajtját megelőző kritériumon a háromszoros világbajnok Peter Sagan egy aluvázas kerékpárral szerepelt, amely nem szokványos a mai kerékpársportban.
2019.01.05. - A Trek-Segafredo női sora készen áll felvenni a harcot az élmezőny legjobbjaival A Trek-Segafredo az elmúlt év nyarán jelentette be, hogy 2019-ben a férfi WorldTour csapat mellett egy „profi” női sort is indít. Szép lassan arra is fény derült, hogy kik alkotják majd a végül koránt sem gyenge keretet, akik eséllyel veszik fel a harcot a női szakág legjobbjaival, úgy, mint a Boels-Dolmans vagy éppen a Mitchelton-Scott csapatai. A szakmai stáb élén két egykori kiváló kerekes a német Ina-Yoko Teuitenberg és az olasz Giorgia Bronzini kapott helyet, míg a keretet olyan bringások alkotják, mint Lizzie Deignan, Ellen Van Dijk, Elisa Longo Borghini, Lotta Lepistö vagy éppen Audrey Cordon-Ragot. A tizenhárom versenyző tíz nemzet képviseletében érthető módon hatalmas tervekkel vág neki a 2019-es idénynek, az összeállítást elnézve pedig minden esélyük meg is van arra, hogy győzelmekért harcolhassanak. Az idényt Ausztráliában a Tour Down Under női viadalán kezdik. „Izgatottan várjuk, hogy elrajtoljon a 2019-es idény – így Ina-Yoko Teutenberg. – Ez lesz az első versenyünk, egyelőre nem tűzünk ki magunk elé nagy célokat, de szeretnénk ott lenni az akciókban és legalább egy szakaszgyőzelmet szerezni.” A Trek-Segafredo 2019-es kerete: Audrey Cordon-Ragot (francia), Lizzie Deignan (brit), Lauretta Hanson (ausztrál), Lotta Lepistö (finn), Elisa Longo Borghini (olasz), Jolanda Neff (svájci), Letizia Paternoster (olasz), Anna Plichta (lengyel), Ellen Van Dijk (holland), Abigal Van Twisk (brit), Tayler Wiles (amerikai), Ruth Winder (amerikai) és Trixi Worrack (német).
2018.12.25. - Stefan Denifl és a CCC Team közös megegyezéssel felbontotta az osztrák kerekes szerződését Az osztrák Stefan Denifl mégsem lesz a CCC Team tagja, miután magánéletbeli okokra hivatkozva kérte szerződése felbontását. Helyére honfitársa Riccardo Zoidl kerül. Denifl a Vorarlberg színeiben kezdett, majd megfordult a Leopard-Trek, a Vacansoleil, az IAM Cycling és az Aqua Blue Sport csapataiban. Karrierje legnagyobb győzelmét a 2017-es Vuelta a Espanán aratta, amikor megnyerte a Los Machucos hegyi befutóját. A távozás okait személyiségi jogokra hivatkozva nem hozták nyilvánosságra. Riccardo Zoidl a Trek színeiben versenyzett három évig, de az elmúlt két szezont a kontinentális Felbermayr-Simplon Wels soránál töltötte, szerződtetését egyfajta karácsonyi ajándékként élte meg. „Ez az egyik legjobb karácsonyi ajándék, amit valaha is kaptam – így Zoidl a bejelentést követően. – Nagyon meglepődtem, amikor csörgött a telefonom. Kaptam egy olyan esélyt, amivel élnem kell. Szeretnék megragadni a WorldTourban és ezért mindent meg is fogok tenni. Az utolsó évemben a Treknél rengeteg hibát követtem el, ezekből okulva megpróbálom a lehető legtöbbet kihozni magamból.” A BMC és a pro-kontinentális CCC Sprandi Pokowice csapat fúzióját követően a huszonhárom fős sor Greg Van Avermaet köré épül többek között olyan érkezőkkel, mint Laurens ten Dams, Simon Geschke vagy éppen Jakob Mareczko.
2018.12.23. - Peter Sagan egyelőre nem foglalkozik a yorkshire-i világbajnoksággal A háromszoros világbajnok Peter Sagan egyelőre nem tervezi a jövő évi yorkshire-i világbajnokság pályájának feltérképezését, a Bora-hansgrohe kiválósága a teljes útvonal lezárásig nem látja értelmét a bejárásnak. Elmondása szerint egyébként sem tulajdonít túl nagy jelentőséget ennek. „Dohában és Richmondban is csak egyszer mentem végig a pályán, míg Bergenben egyszer sem – mondta a szlovák kerékpáros. – Nem hiszem, hogy csak azért odarepülnék, hogy megnézzem az útvonalat, lehet, hogy elküldünk valakit, aki feltérképezi azt. Nem látom sok értelmét a forgalomban tekerésnek, versenykörülmények között úgy sem azonosak a feltételek, a sebességet, és a kanyarvételi íveket is lehetetlen szimulálni. A versenyprogramom nagyrészt megegyezik a 2018-assal, majdnem ugyanazokon a viadalokon fogok részt venni. Kiváló csapatunk van, külön szeretném kiemelni Pascal Ackermann és Sam Bennett kettősét. Pascal hihetetlen ütemben fejlődik, biztos vagyok benne, hogy 2019-ben még inkább eredményes lehet. A Giro jövőre is kimarad, egy napon azért szeretnék ott lenni, talán a pályafutásom befejezése előtt.”
2018.12.11. - Nyilvános Peter Sagan versenyprogramja A Bora-hansgrohe mallorca-i edzőtáborában tartott rövid sajtótájékoztatót Peter Sagan. A háromszoros világbajnok ismertette versenyprogramját, amely a Milánó-Sanremót követően egészen a Liege-Bastogne-Liege-ig szinte minden tavaszi egynapost érint. A huszonnyolc esztendős szlovák kiválóság az ausztrál Tour Down Underen kezdi az évet, majd az argentin San Juani Körverseny következik, mely után egy rövid magaslati edzőtábor jöhet. „Nagyon örülök, hogy továbbra is ennek a remek csapatnak lehetek a tagja – mondta Sagan. – Rohan az idő, immáron két éve itt versenyzem, pedig néha úgy érzem, mintha még csak két hét telt volna el. Úgy döntöttünk, hogy Ausztráliában kezdem az évet, majd Argentínába utazom, mielőtt részt vennék egy rövid magaslati edzőtáborban a Sierra Nevadán. Kimaradnak a március eleji belga egynaposok és a Strade Bianche is, de a Tirreno-Adriaticót követően a Liege-Bastogne-Liege-ig szinte valamennyi tavaszi klasszikuson ott leszek.”
2018.12.07. - Peter Sagan 2022-től visszatérne a hegyikerékpározás világába A holland Fiets magazin készített interjút a háromszoros világbajnok Peter Sagannal, aki a mezőnyben tapasztalható kölcsönös tisztelet hiányáról beszélt, és felvetette, hogy jelenlegi szerződése lejártát követően 2022-től visszatér a hegyikerékpározás világába. Sagan 2008-ban junior XCO világbajnok volt, de mint arra emlékezhetünk a 2016-os riói olimpián is ebben a számban állt rajthoz. „Sajnos a mai modern mezőny már nem olyan, mint tizenöt évvel ezelőtt – mondta a Bora-hansgrohe kerékpárosa. – Gyakran egyetlen versenyző volt az egész peloton kapitánya. Ez a fajta tisztelet azonban mára eltűnt. Önzővé váltunk, mindenki csak magára gondol. Van néhány barátom a karavánban, olyan ténylegesen igazi barát, akikkel jól érzem magam. A kölcsönös tisztelet ellenben évről-évre csökken.” A Bora-hansgrohe csapata is kiadott egy rövid nyilatkozatot az interjú megjelenését követően. „Minden egyes szezon egyre több energiát igényel Petertől – szól a sajtóközlemény. – A vele készült interjúk mintegy nyolcvanöt százaléka ugyanarról szól, ugyanazokat a kérdéseket kapja. A kerékpárosunk teljes energiájával készül a következő szezonjára. 2021 végén eldönti, hogy folytatja-e országúton vagy esetleg visszatér a hegyikerékpározáshoz.”
2018.11.18. - Peter Sagan nyerte a Shanghai kritériumot A Tour de France sztárjai a japán Saitama után a kínai Shanghaiban vendégeskedtek. Az ASO által szervezett kritérium elsősorban a kerékpársport népszerűsítését helyezi előtérbe. A körpályás verseny elején egy hat fős szökés alakult benne olyan nevekkel, mint Romain Bardet (AG2R La Mondiale), Wang Meiyin (Bahrain-Merida), Nils Politt (Katusha-Alpecin) és Daniel Oss (Bora-hansgrohe). Az elmenés túl nagy előnyre azonban nem tudott szert tenni a részhajrá előtt megfogták őket, Marcel Kittel (Katusha-Alpecin) igyekezett begyűjteni a pontokat. Tíz kilométerrel a vége előtt Geraint Thomas (Sky), Peter Sagan (Bora-hansgrohe), Pierre Latour (AG2R La Mondiale) és Matteo Trentin (Mitchelton-Scott) kvartettje lépett el, tehát a sárga, a zöld, a fehér trikós valamint a regnáló Európa-bajnok. Végül Sagan nyerte a sprintet Thomas és Trentin előtt.
2018.11.08. - Peter Sagan a Tour Down Under-Vuelta a San Juan kettőssel kezdené a 2019-es évet A háromszoros világbajnok Peter Sagan az elmúlt két évhez hasonlóan 2019-ben is a Tour Down Under szakaszversenyén kezdené az évet, majd Argentínában a Vuelta a San Juan viadalán folytatná, amely verseny egy héttel későbbre került, így jövőre már nem ütközik az ausztrál WorldTour viadallal. A huszonegyedik Tour Down Underre január 15. és 20. között, míg a dél-amerikai versenyre január 27. és február 3. között kerül sor. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Bora-hansgrohe kerékpárosa nem lesz ott a Cadel Evens Great Ocean Road Race egynaposán. Vélhetően az argentin versenyen kezdi az idényt Mark Cavendish (Dimension Data), Fernando Gaviria (UAE Team Emirates) és Remco Evenepoel (Quick-Step Floors) is. Sagan számára ezt követően az Ománi Körverseny és az új UAE Tour következhet. „Örömmel jelenthetjük be, hogy hosszú hónapok várakozását követően eldőlt, hogy Peter Sagan rajthoz áll a 2019-es Vuelta a San Juan versenyen – így Jorge Chica, San Juan tartomány sportminisztere. – Ez egy olyan történelmi dolog, ami hatalmas presztízst kölcsönöz a viadalunknak.”
2018.10.17. - Dylan Groenewegen nyerte a Tour of Guangxi első szakaszát Beihai környékén egy nagyrészt teljesen sík 107,4 kilométeres szakasszal rajtolt el az év utolsó WorldTour versenye a kínai Tour of Guangxi. A célhoz közeledve azért egy kisebb emelkedő nehezítette az előrehaladást. A nap szökését Silvain Dillier (AG2R La Mondiale), Andrey Grivko (Astana), Jay Thomson (Dimension Data), Marco Haller (Katusha-Alpecin), Pavel Sivakov (Sky) és Yusif Mirza (UAE Team Emirates) alkották, ám túlontúl nagy előnyre nem sikerült szert tenniük, a Groupama-FDJ és a LottoNL-Jumbo csapatai ugyanis végig rövid pórázon tartották őket. Az emelkedő előtt utol is érték az elmenést, a meredeken Gianni Moscon (Sky) és Peter Kennaugh (Bora-hansgrohe) kettőse próbálkozott, ám a sprinterek csapatai mezőnyhajrát akartak, így hamar megfogták őket. A sprintet végül Dylan Groenewegen (LottoNL-Jumbo) nyerte Maximilian Walscheid (Team Sunweb) és Fabio Jakobsen (Quick-Step Floors) előtt. Természetesen az első szakaszt követően összetettben is ugyanez a sorrend.
2018.10.01. - Alejandro Valverde hat dobogós hely után végre megszerezte a világbajnoki címet A spanyol Alejandro Valverde tizenöt éve harcol a világbajnoki címért, először 2003-ban állhatott dobogóra, a kanadai Hamiltonban lett ezüstérmes. 2005-ben Madridban volt még egy második helye, amit négy bronz követett (2006, 2012, 2013, 2014). A harmincnyolc esztendős kerékpáros a francia Romain Bardet és a kanadai Michael Woods előtt diadalmaskodott, akikkel a Höll emelkedőjén lépett meg, s bár lejtmenetben a holland Tom Dumoulin is felért rájuk, az érmek sorrendjébe ő már nem tudott beleszólni. [[https://www.youtube.com/v/toDqX2_KFDc?fs=1&hl=hu_HU 560 315]] „A világbajnokság és a Tour de France azok a versenyek, melyeknek a megnyeréséről mindig is álmodtam – mondta Valverde a versenyt követően elcsukló hangon, szemlátomást teljesen elérzékenyülve. – A Francia Körversenyen nem nagyon van már esélyem, de most végre világbajnok lettem. Nem ez az első olyan sikerem, amit megkönnyezek, de az biztos, hogy a legemocionálisabb. Tartottam tőle, hogy sohasem sikerül már megszereznem a szivárványszínű trikót. Az időjárás, a csapatom és a verseny alakulása mind-mind kedvezett nekem. Egy álom vált ezzel valóra, köszönöm a szurkolók buzdítását, ők is nagyon sokat hozzátettek. Amikor Tom Dumoulin felért megváltozott a szituáció, hisz ez azt jelentette, hogy az egyikünk érem nélkül marad. Nem akart senki sem elém jönni, így be kellett azt vállalnom, hogy az élről indítom meg a sprintet. Olyan 350 méterrel a vége előtt álltam ki a nyeregből és bebizonyítottam, hogy az idősebb versenyzők is tudnak még nagy dolgokat véghez vinni. A Lombard Kör lesz az első versenyem a világbajnoki trikóban.”
2018.09.29. - Remek magyar eredményekkel zárult az U23-as férfiak mezőnyversenye Innsbruckban Az U23-as férfiak versenyét 1996 óta rendezik meg az országúti világbajnokságok programjában, az azóta eltelt időszak egyik legjobb magyar eredményével zárult az innsbrucki világbajnokság ezen száma. Peák Barnabás az előkelő 31. helyen végzett 5 perc 41 másodperc hátránnyal, Valter Attila a 65. lett 11 perc 52 szekundummal elmaradva a győztes mögött, míg Dina Márton a 87. pozícióban ért célba több mint huszonegy percet kapva. Peák 2017-ben századik lett 9 perc 16 másodperces lemaradással, idén sokat tudott előrelépni, pláne annak fényében, hogy az ő sorában – az első 42 helyezett között - rajta kívül csak az etióp Hafetab Weldu (40.) tudott célba érni kisebb kerékpáros nemzet képviseletében, mindenki más valamelyik nagy bringás ország kerékpárosa volt. Dina Márton és Valter Attila is értékelhetően fejezte be a versenyt, ezzel megkoronázva idei remek országúti teljesítményüket.
2018.09.14. - Jelle Wallays: mindenki biztos volt benne, hogy mezőnyhajrával zárul a szakasz A Vuelta a Espana tizennyolcadik szakasza egyértelműen mezőnyhajrát ígért, ennek megfelelően elengedték a nap szökését, melynek nem adtak három percnél nagyobb teret. Jelle Wallays (Lotto-Soudal), Jetse Bol (Burgos-BH) és Sven Erik Bystrom (UAE Team Emirates) triója ellenben a végsőkig kitartott, sőt végül Wallays és Bystrom méterekkel, de haza is ért. „Mindenki biztos volt benne, hogy mezőnyhajrával zárul a szakasz – mondta Wallays a célba érkezést követően. – Az első pihenőnap után bukásba kerültem, onnantól csak ez az etap járt a fejemben, kinéztem magamnak ezt a napot. Jó erőben éreztem magam, Bystrom pedig remek partner volt a végén, tudtam, hogy jó a sprintben is. Kicsit emelkedett a vége. Két kilométerre a céltól már nagyon minimális volt az előnyünk, kockáztattam, vártam a pillanatra. Rettegtem attól, hogy veszítek. A 2014-es Párizs-Tours során már nyertem szökésből, akkor rengeteget tanultam Thomas Voecklertől, amit ma is sikerült kamatoztatnom. Szerettem volna bekerülni az idei Tour de France keretbe, de miután ez nem sikerült, egy Vuelta szakaszgyőzelmet tűztem ki magam elé célként, melyet el is értem. Ez fantasztikus.”
« 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 »




Francia Alpok 2017. Francia Alpok 2017.
Távolság: 980 km
Szintkülönbség: 11000 m
Nehézségi fok: 8
Albán-Anzix 2017.
Távolság: 999 km
Szintkülönbség: 12000 m
Nehézségi fok: 8
Alpok kommandó 2016.
Távolság: 590 km
Szintkülönbség: 7200 m
Nehézségi fok: 8






Velo.hu bringamagazin.
Biciklis hírek, tesztek, felszerelések, túrák és apróhirdetések