A keresett kulcsszó: Peter Sagan


« 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 »
2018.06.19. - Három dudással készül a Movistar csapata a Tour de France-ra, a sajtó már Nairo Quintana év végi távozásáról pletykál A legtöbb csapat, egy kiemelt kapitánnyal készül a közelgő Francia Körversenyre, miközben a spanyol Movistar sora három vezérrel indul az év legnagyobb presztízzsel bíró kerékpáros versenyén. Nairo Quintana, Mikel Landa és Alejandro Valverde triója egyaránt remek formában várja a viadal rajtját. A spanyol sor Madridban tartott sajtótájékoztatót, ahol a bő Tour-keretét is prezentálta. Valverde a legmagabiztosabb, szerinte nagyon is működni fog a taktika. „Igyekszünk majd kihasználni azon előnyünket, hogy három ilyen kiváló versenyzővel leszünk ott a Francia Körversenyen – mondta Valverde. – Nem lesz egyszerű a Tour, az első kilenc szakaszt talán még számottevőbb lesz, mint az elmúlt években. A stratégiánk ellenben a csapat erősségének köszönhetően kiemelhet minket a többi sor közül, ami akár egy összetett győzelmet is eredményezhet, de hát ez a célunk.” Sajnos a kerékpársport történelmében már többször bebizonyosodott, hogy a több dudás egy csárdában elv nem igazán működik. 1986-ban Bernard Hinault nem volt hajlandó segíteni Greg LeMondot, majd egy évvel később Stephen Roche lényegében a saját csapattársait vette rá arra, hogy támadják a szintén az ő sorukban tekerő Roberto Visentinit a Girón. A Movistar bő kerete a Tour de France-ra: Nairo Quintana (kolumbiai), Mikel Landa (spanyol), Alejandro Valverde (spanyol), Andrey Amador (costa rica-i), Daniele Bennati (olasz), Imanol Erviti (spanyol), Nelson Oliveira (portugál), José Joaquín Rojas (spanyol), Marc Soler (spanyol) és Jasha Sütterlin (német). Közben már Nairo Quintana év végi távozásáról pletykál a média, a kolumbiai kerékpáros szeretne ugyanis egyedüli kapitánnyá válni, és két millió Eurós fizetésével sem elégedett. Ráadásul a hírek szerint Eusebio Unzue csapatvezetővel sem éppen a legideálisabb a kapcsolata, bár menedzsere Giuseppe Acquadro tagadta a híreket. „A múltban valóban voltak nézeteltérések közöttük, de jelenleg teljesen normális a viszonyuk – nyilatkozta Acquadro. – Nairo büszke arra, hogy az egyik legerősebb csapatban bizonyíthat. Nem tagadom, érkeztek már ajánlatok más soroktól, ellenben élő szerződésünk van a Movistarral, amit tiszteletben tartunk. Ráérünk még gondolkodni a jövőn, de Nairo ebben a csapatban képzeli el a folytatást.”
2018.06.11. - Adam Yates nyerte a Critérium du Dauphiné utolsó szakaszát, Geraint Thomas győzött összetettben A Critérium du Dauphiné Moutiers és Saint Gervais Mont Blanc között egy 129 kilométeres etappal zárult. A penzum négy első és egy harmadik kategóriás emelkedőt tartogatott, természetesen hegyi befutóval. A rajtot követően mindössze hat kilométerre volt szükség a nap szökésének kialakulásához, melybe Julian Alaphilippe (Quick-Step Floors), Daniel Navarro (Cofidis), David Gaudu (Groupama-FDJ), Edward Ravasi (UAE Team Emirates), Antwan Tolhoek (LottoNL-Jumbo) és Pierre Rolland (EF Education First-Drapac) került be. Az elmenés legnagyobb előnye három perc húsz másodpercnél tetőzött, a főmezőnyt a sárga trikót védő Sky sora vezette. Az utolsó előtti emelkedő lejtmenetében az összetett éllovasa Geraint Thomas (Sky) kapott defektet, az AG2R La Mondiale csapata ellenben nem várta be, bár túlontúl nagy tempót sem diktált. Thomas a csapata segítségével még időben visszazárkózott. [[https://www.youtube.com/v/H_9enhZILDU?fs=1&hl=hu_HU 560 315]] Az utolsó hegyen Romain Bardet (AG2R La Mondiale) volt az első, aki akciózott, vele Adam Yates (Mitchelton-Scott) és Geraint Thomas (Sky) tudott menni, miközben a szökevénysorból Daniel Navarro (Cofidis) indított. Az utolsó kilométeren Yates hagyta magára társait, mintegy ötven méterre a célvonaltól utolérve Navarrót és megnyerve a szakaszt. A második Navarro, míg a harmadik Bardet lett. Összetettben Geraint Thomas (Sky) diadalmaskodott Adam Yates (Mitchelton-Scott) és Romain Bardet (AG2R La Mondiale) előtt. A pontversenyt Daryl Impey (Mitchelton-Scott), a hegyi összetettet Dario Cataldo (Astana), a fiatalok összevetését Pierre Latour (AG2R La Mondiale), míg a csapatversenyt a brit Sky nyerte. „Pályafutásom legfontosabb győzelmét arattam országúton – mondta Thomas a díjátadót követően. – Egy ilyen nagy presztízsű versenyen győzni nem mindennapos dolog. Sohasem az összetettet néztem, csak a következő szakaszt, esetenként a következő emelkedőt. Nem volt könnyű viadal. Anno, amikor profi lettem a Barloworld csapatában nem álmodtam ilyen sikerekről. A pályafutásom kiváló mederben halad.”
2018.05.30. - Bernard Hinault: nagy hiba volt Chris Froome-ot hagyni elindulni a Girón Chris Froome Giro d’Italia sikere megosztja a közvéleményt, egyben a kerékpáros társadalmat is. Eddy Merckx és Bernard Hinault után ugyanis a kenyai születésű brit lett a harmadik olyan kerékpáros, aki zsinórban, egymást követően nyerte meg mindhárom nagy háromhetes körversenyt. Mint ismeretes Chris Froome a 2017-es Vuelta során akadt fenn egy doppingvizsgálaton, miután szervezetében a megengedettnél jóval nagyobb mennyiséget találtak, az orvosi külön engedéllyel használható szalbutamolból. Ellenben az ellene indított vizsgálatban azóta sincs döntés, felfüggesztésre nem került sor, így szabadon versenyezhet annak tudatában, hogy egy későbbi ítélet, akár visszamenőleg el is veheti győzelmeit. Froome káprázatos feltámadása az Olasz Körverseny harmadik hetében újabb lavinát indított el. A legélesebb kritikákat Bernard Hinault fogalmazta meg. „Chris Froome a 2017-es Vuelta a Espana során pozitív doppingmintát produkált, amit a B-próba is megerősített – mondta Hinault. – Froome így nem tekinthető Giró-győztesnek, sőt úgy vélem nagy hiba volt engedni elindulni. Továbbra sem értem, hogy miért kell ennyit várni az ítéletre, miközben korábban két ismert olasz versenyző ugyanezért jóval hamarabb megkapta a büntetését. Nagyon úgy tűnik, mintha a Sky pénzügyi dominanciája felülkerekedne a józan ész dolgain.” Froome a tizenkilencedik szakaszon bemutatott káprázatos, nyolcvan kilométeres szökése rengeteg kérdést vet fel. Sokan Floyd Landis 2006-os hét perces előnnyel való hazaéréséhez hasonlítják, miután Landis meg is nyerte a Francia Körversenyt, majd szintetikus szteroiddal bukva került süllyesztőbe. „Froome csinált ma egy Landist – poénkodott az említett tizenkilencedik szakaszt követően George Bennett a LottoNL-Jumbo kapitánya, aki később próbált magyarázkodni, bár az sem sült el valami jól. – Ne értsen félre senki, én csak azt mondom, hogy ez nagyobb feltámadás volt, mint a Húsvét vasárnap.”
2018.04.24. - Lance Armstrong népszerű podcastje a Giro d’Italián tér vissza Miután Lance Armstrong pere befejeződött az Egyesült Államokban - a május 7-i végleges lezárás előtt a felek megegyeztek abban, hogy Armstrong öt millió dollár kártérítést fizet a kormányzatnak, míg az ügyet kirobbantó Floyd Landis 1,65 millió dollárt kap a perköltségekkel együtt – az egykori hétszeres Tour győztes már jövőbeli terveit ecsetelte. Armstrong először is árulni kezdte texasi otthonát, majd bejelentette, hogy a Giro d’Italia első néhány szakaszára Izraelbe utazik, ahol népszerű podcastjét folytatja. Mint ismeretes „Stages” címmel, 2017-ben minden Tour de France szakasz után podcastet készített, ahol egyik jó barátjával, JB Hagerrel beszélték át a napi történéseket. Armstrongnak természetesen zseniális meglátásai voltak, így azóta is hatalmas sikernek örvend kezdeményezése. A tervei szerint a Giro nyitánya után a Kaliforniai Körversenyen folytatja munkásságát. Az Olasz Kört szervező RCS Sport máris sajtóközleményt adott ki az ügyben. „A Giro d’Italia szerevezői nem hívták meg Lance Armstrongot az idei verseny rajtjára – szól a közlemény. – Mivel a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség is tiltja azt, hogy Armstrong bármilyen hivatalos kerékpáros rendezvényen részt vehessen, így a Giro sem ad számára akkreditációt. Természetesen abban nem korlátozhatjuk, hogy mint szurkoló az utak mentén kövesse az eseményt.”
2018.04.15. - Amstel Gold Race: a sörök versenye A kockakövekről az Ardennek erdős meredek kaptatóira vándorol a karaván. Az Amstel Gold Race útvonalát tekintve ebben az évben számottevő változásra nem kerül sor, továbbra is a keskeny utak valamint a harmincöt meredély nehezíti a kerekesek dolgát. A legfontosabb közülük természetesen a Cauberg, amely másfél kilométer hosszú és átlagban öt százalékos meredekségű. A viadal folyamán ezt a falat három alkalommal is le kell küzdeni. Valószínűleg idén is az utolsó húsz kilométeres körben dől majd el a verseny végkimenetele. A múltban sokszor záródott a viadal közvetlenül a Cauberg után. A 2012-es világbajnokságon azonban nagyon bevált, hogy az emelkedőt követően még jó néhány kilométer várt a bringásokra. Természetesen az Amstel szervezői megtartották ez a változtatást megpróbálva, így még érdekesebbé tenni a viadalt. A mindent eldöntő utolsó fal a Bemelerberg lesz. Vastagon benne van a pakliban, hogy idén is egy kisebb létszámú csoport küzdjön az elsőségért a véghajrában. A hosszabb út arra is lehetőséget nyújt, hogy egyesek nagy bátorságot mutatván meginduljanak és soha vissza nem nézve próbáljanak meg győzedelmeskedni. Ugyebár valahogy így nyert 2013-ban Roman Kreuziger is. Tavaly Philippe Gilbert diadalmaskodott Michal Kwiatkowski és Michael Albasini kettőse előtt. A szervezők a tizennyolc WorldTour sor mellett hét – Roompot-Nederlandse Loterij, Israel Cycling Academy, Aqua Blue Sport, Sport Vlaanderen-Baloise, Wanty-Groupe Gobert, Vital Concept, Nippo-Vini Fantini - pro-kontinentális csapatnak is lehetőséget biztosítanak. Ami az esélyeket illeti a szakértők véleménye megegyezik abban, hogy az idei Párizs-Roubaix győztese Peter Sagan (Bora-hansgrohe) valamint az Ardennek királya Alejandro Valverde (Movistar) a legfőbb favoritok. Mellettük Michael Kwiatkowski (Sky), Philippe Gilbert (Quick-Step Floors), Tim Wellens (Lotto-Soudal) és Greg Van Avermaet (BMC) kvartettje sem leírandó.
2018.04.09. - Elhunyt Michael Goolaerts Michael Goolaerts a belga pro-kontinentális Veranda’s Willems-Crelan csapatának versenyzője alig száz kilométerrel a Párizs-Roubaix rajtját követően került a földre. Egyedül esett el, az elsődleges hírek szerint szívinfarktust kapott, az egyelőre tisztázatlan, hogy a bukás következtében, vagy éppen ezen oknál fogva esett el. A belga Sporza információi szerint mintegy fél órás küzdelem árán sikerült újraéleszteni, majd mentőhelikopterrel azonnal a lille-i kórházba szállították. Életét azonban már nem tudták megmenteni az este folyamán elhunyt. A mindössze huszonhárom esztendős tehetség 2013-ban került az akkor még kontinentális Veranda’s Willems csapatához, 2016-ban egy rövid ideig a Lotto-Soudal gyakornoka volt. Legnagyobb sikereként 2016-ban szakaszt nyerte a Tour de Loir et Cher E Provost versenyén. Tehetséges egynapos menőnek tartották, idén például az előkelő kilencedik helyen zárta a Dwars door West-Vlaanderen klasszikusát. Nyugodjék békében!
2018.04.08. - A regnáló világbajnok Peter Sagan (Bora-hansgrohe) győzelmével ért véget a 2018-as Párizs-Roubaix. Sagan mögött a svájci bajnok Silvan Dillier (AG2R La Mondiale) lett a második, míg a Flandriai Körverseny győztese Niki Terpstra (Quick-Step Floors) érkezett harmadikként. Sajnos a nap krónikájához hozzátartozik a fiatal belga Michael Goolaerts (Veranda’s Willems-Crelan) bukása, akit újra kellett éleszteni.
2018.04.08. - A Flandriai Körversenyt megelőzően mutatta be a Specialized valamint a Bora-hansgrohe csapata a Peter Sagan kollekciót, amely két kerékpárból, egy-egy vázból, sisakból és cipőből áll.
2018.04.01. - A Ronde pokoli útvonala a Kwaremonttól a Paterbergig A Rondét, a versenyt tarkító, rövid, de annál meredekebb, kockaköves emelkedők tették kiemelkedővé, emiatt is tölt be a versenynaptárban szimbolikus szerepet. Még a nagy Kannibál Eddy Merckx is tolta fel ezeken a köznyelv által is falaknak (a Muur jelentése fal) nevezett dombocskákon a bringát. A szűk, kockaköves, szó szerint tüdőrázó, rendkívül keskeny, már-már versenyzésre alkalmatlan utak a flandriai táj és a Flandriai Kör jellegzetes elemei. Ezeken a falakon elég, ha egy versenyző leteszi a lábát - mert nem bírja a megpróbáltatások sorát a nyeregben abszolválni - és mögötte az egész mezőny megtorpan. Az elől lévő vagy közvetlen mögötte érkező erősebb versenyzők, még hátukat meggörbítve ki tudják kerülni, de akik sorokkal hátrébb vannak azok kénytelenek maguk is leszállni a kerékpárról. A Muurok tíz, néhol húsz százalékos emelkedőin pedig nem tudnak újra elindulni, marad a cyclo-crossból ismert bringatolás, és a rohanás felfelé. Ha ezekhez a körülményekhez hozzávesszük a bolond kora tavaszi időjárást, megkapjuk a tökéletes verseny receptjét; persze nézői szemmel. Esőben ugyanis ezek a kövek lényegesen csúszósabbak, mint a sima aszfaltút, ami összeköti őket, kerékpáros cipőben elindulni rajtuk gyalog meg talán olyasmi, mint jégen korcsolyázni, korcsolya nélkül. A rövid és meredek emelkedők ellenére ez nem a hegyimenők terepe. Ide kicsi, könnyen forgatható áttétel nem elégséges, vagy csak a korai leszakadásra elég. A pehelysúly pedig inkább hátrány, mint előny. A karizmok egy-egy ilyen falmászás után égnek, fájnak, míg egy-egy Alpok-, Pireneusok-, Dolomitok-beli királyetap sima aszfaltútjai sem hasonlíthatóak ehhez a felsőtestet is érő terheléshez. Erre a terepre születni kell és ez önmagában még nem elég, speciális és más jellegű edzések kellenek ide. Nem véletlen, hogy míg a többi klasszikus nyíltabb, több az esélyes, itt az ember egy kezén meg tudja számolni, hogy, kik azok, akik elsőként odaérhetnek a célba. Persze előfordulhat ritkán kivétel és születhet meglepetés eredmény, de ehhez speciális körülmények kellenek. Például az, hogy az esélyesek egymást figyelik, és úgymond semlegesítik a riválisuk, a ’dögöljön meg a másik lova(s) is’ alapon és egy nevető harmadik közben elorozza a trófeát előlük. Utóbbi forgatókönyv akár ezen a vasárnapon is elképzelhető. De nézzük a konkrét útvonalat. A verseny tíz óra harminc perckor indul el Antwerpen városából és közel 265 lélekőrlő és lélekrázó kilométer után érkezik majd a győztes Oudenaarde-be. Útközben öt rázató és tizennyolc kisebb- nagyobb meredek fal fogja a versenyzők életet nehezíteni és sokak napját, versenyét tönkretenni. A dombok között lesz, amelyik aszfaltozatott, lesz, amelyik csak részben aszfaltozott és lesz, amelyik elejétől a végéig macskaköves. A hullámvasút „csak” az első száz kilométer után kezdődik, addig azok a csapatok, akik nem akarják magukat kifárasztani az egész napos üldözésben előreküldik versenyzőiket. De ez csak taktika. Még a legelszántabbak sem hisznek benne, hogy ezt a versenyt egy korai, délelőtti szökéssel meg lehet nyerni. Az első domb a 2,2 kilométer hosszú és 4,2 % átlagmeredekségű Oude Kwaremont lesz, tizenegy százalékos legmeredekebb résszel. Itt még nem dől el semmi, de jelzés értékű lesz a mezőnynek, hogy kezdődik az igazi verseny, a fokozott koncentrálás, a helyezkedés és egymás figyelése, fárasztása. A műszaki hibák, kisebb bukások itt még beleférnek, hiszen körülbelül százötven kilométer még hátravan. Ahogy halad a mezőny és nő a sebesség úgy rogynak majd meg a tempómenő segítők, és kezdenek leszakadozni a gyengébb versenyzők, akiknek nem a győzelem, hanem a célba érés a fontos. 170 kilométer megtétele után érkezik el a verseny a Muur Kapelmuur emelkedőhöz, ami után megkapják a második és egyben utolsó frissítő zsákjaikat a versenyben maradtak. Itt még egy kicsit visszaesik a tempó, a megmaradt élboly egy utolsót szusszan, mielőtt elkezdődik az esélyesek harca. Amikor a verseny és a versenyzők átlépik a vízválasztó 200 kilométert, újra szembeköszön nekik az Oude Kwaremont és innen már nem lehet hibázni. Akik győzelmi szándékkal érkeztek azoknak elől kell helyezkedniük, kontrollálniuk kell a versenyt, hogy egy esetleges támadásra reagálni tudjanak a szűk utakon. A Kwaremont után jön a pálya legnehezebb 400 métere, egy mindössze, tengerszint feletti 80 méteres dombocska a Paterberg. Az átlag tizenkét százalékos kockaköves út legmeredekebb része húsz százalék, itt akármennyire próbálják majd tartani a tempót a mezőnyben, darabokra fog esni a peloton még meglévő része. Itt már egy erős versenyző, a mezőny méretőtől, önbizalmától és a versenyen általa látottak, tapasztaltak alapján, akár a végső mindent eldöntő támadással is próbálkozhat. Ahogy közeledik a célvonal úgy lesznek egyre kíméletlenebbek, és fájdalmasabbak a falak amik a versenyzők és a győzelem között helyezkednek el. A test és a végtagok fájnak, és amit a bringások a legkevésbé kívánnak, azokkal kell szembenézniük az utolsó húsz kilométeren. Harmadszor is fel kell kapaszkodni az Oude Kwaremontra és utána ismét meg kell hódítani a 80 méter magas Paterberget, ami 245 versenykilométerrel a lábaikban fájni, méghozzá nagyon fájni fog; a mentális erőnlét itt már felülírja a fizikai felkészültséget. Egy kisebb csoport esetén, a Paterbergen lehet a végső győzelmet kiharcolni, ha nem sprintbefutóra fognak játszani a csoport tagjai. A második Paterberg lejtmenet után szűk húsz „sima” kilométer vezet a célvonalhoz és a halhatatlanságot jelentő győzelemhez.
2018.03.26. - Peter Sagan: talán ez volt az eddigi legkönnyebb győzelmem itt A regnáló világbajnok Peter Sagan pályafutása során immáron harmadjára nyerte meg a Gent-Wevelgem klasszikusát. A Bora-hansgrohe kerekesét sokan leírták az E3 Harelbeke versenyén mutatott produkciója kapcsán, de a zsolnai kiválóság ezúttal is megmutatta, hogy bármikor, bárhol képes győzni. „Nagyon boldog vagyok, hogy ismét sikerült megnyernem ezt a versenyt – mondta Sagan a célba érkezést követően. – A csapat remek munkát végzett, a végén ketten maradtunk elől Daniel Oss-al. Egy sprint mindig bonyolult, sokszor csak a szerencsén múlnak a helyezések. Kissé túlságosan is sokan maradtunk a hajrára, ráadásul nagyon korán indítottam, de kibírtam. Az időjárás ezúttal nem sok vizet zavart, ha úgy vesszük, akkor talán ez volt a legkönnyebb győzelmem itt.” A másodikként célba érő Elia Viviani percekig zokogott a befutót követően, az olasz kerékpáros úgy vélte, hogy karrierje egyik nagy lehetősége állt előtte. „Nagyon szomorú vagyok, mert ez lehetett volna az én nagy lehetőségem – nyilatkozta a Quick-Step Floors versenyzője. – Demare kerekére tettem, azt hittem jól választok, de közben Sagan elszáguldott a másik oldalon. Kerülnöm kellett és már nem is értem utol. Csalódott vagyok mivel egyértelműen én voltam a leggyorsabb, de mégsem győztem.” A harmadik helyen záró Arnaud Demare sem volt túlságosan boldog, győzni érkezett, ráadásul csapata a Groupama-FDJ is végig remek munkát végzett. „Sajnos a végén senki sem akarta felvállalni a vezetést – így Demare. – Csalódott vagyok, nem úgy ment a sprint, ahogyan szerettem volna. A FDJ csapatának kapitányaként egyértelműen a győzelemért érkeztem. Nem éreztem magam rossz erőben, és a srácok is rengeteget dolgoztak.”
2018.03.25. - 2013 és 2016 után pályafutása során immáron harmadszor nyerte meg a regnáló világbajnok Peter Sagan a Gent-Wevelgem klasszikusát.
2018.03.18. - Vincenzo Nibali: meglepő volt, hogy nem jött velem senki Fantasztikus versenyt hozott a 109. Milánó-San Remó. A Poggio elején Marcus Burghardt (Bora-hansgrohe) és Jean-Pierre Drucker (BMC) kettőse indult, majd a regnáló lett bajnok Krists Neilands (Israel Cycling Academy) robbantott, akire Vincenzo Nibali (Bahrain-Merida) tette a kereket. Nibali pillanatok alatt lerázott magáról mindenkit, szűk tíz másodperces előnnyel kezdhette meg a lejtmenetet. Lefelé is tartotta magát bár előbb Matteo Trentin (Mitchelton-Scott) majd pedig leérve, a sprinterek csapatai vették üldözőbe. Az utolsó kilométerhez közeledve egyre csökkent az előnye, de végül egy hajszállal hazaért megnyerve így a La Primaverát. Laurent Jalabert 1995-ös sikere óta Nibali az első nagy körverseny győztes, aki Milánó-San Remót nyert. [[https://www.youtube.com/v/ITjkeTWFgw0?fs=1&hl=hu_HU 560 315]] „Váratlanul történt minden, amikor a lett bajnok megindult tettem rá a kereket – mondta Nibali a célba érkezést követően. – A Cipressa emelkedőjén már éreztem, hogy jó erőben vagyok, de csak álmodtam egy ilyen győzelemről. Meglepő volt, hogy nem jött velem senki. Végig attól tartottam, hogy utolér a mezőny mivel az utolsó egy kilométer borzasztóan nehéz volt, szembeszél fújt. Nem győzelmi reményekkel indultam, igyekeztem segíteni csapattársam Sonny Colbrellit. Vártam, hogy majd indul Peter Sagan vagy Michal Kwiatkowski, de egyikőjük sem próbálkozott. A Tirreno-Adriatico során remek formába kerültem, és a tavalyi lombardiai győzelmem is önbizalmat adott. Nagyon különlegesek számomra ezek az egynaposok, de nehéz helyzetbe hoznak a Tourra való felkészülésemet tekintve. Nyertem, de igazából még most sem nagyon tudom felfogni a történteket.”
2018.03.17. - Milánó-San Remo avagy háromszáz kilométernyi kín Március 17-én, szombaton immáron a 109. Milánó-San Remo kerül megrendezésre. Akárhogy is alakul a táv,– ami a leghosszabb a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség WorldTour naptárában- a maga 294 kilométerével szedni fogja az áldozatait. A mezőny, ahogy kiér Milánóból különösebb emelkedő nélkül kanyaroghat 113 kilométeren keresztül, egészen Ovada településéig. A legbátrabbak és az igazán elszántak természetesen már itt is szökésben lesznek, de egy ilyen hosszú és rangos versenyen a korai elmenés rendkívül kiszolgáltatja magát az időjárási tényezőknek, és a mezőny kollektív erejének. Ovadat követően aztán lágyan, alig észrevehetően emelkedni kezd az út egészen a Turchino hágó tetejéig. A Milánó-San Remo legmagasabb pontja után még mindig 150 kilométer van hátra a versenyből. Olyannak is tűnhet ez a táv, mint két egymás utáni rövidebb szakasz egy nagy körversenyen. Az első „capik” (dombocskák) a verseny vége előtt körülbelül hatvan kilométerrel kezdődnek, ekkora a mezőny már szeretné látótávolságban tudni a szökevényeket. Az esélyesek küzdelme, a papírforma szerint az utolsó negyven kilométeren ölt majd formát. Rengeteget fog számítani, hogy kinek a csapata tudta megőrizni létszámát és erejét. Ahogy nő a tempó a rajtvonaltól 266 kilométerre fekvő Cipressa felé úgy fognak lemaradozni a segítők és azok, akik elmérték a formaidőzítést. Itt már egy-egy műszaki hiba, kisebb bukás is végzetes lehet a győzelem szempontjából, hiszen a felzárkózás sok erőt vesz ki a versenyzőből, ami hiányozni fog, legkorábban már a Poggio emelkedőjén, legkésőbb pedig a célban. A Poggio lábát elérve, 285 kilométernél, már a verseny állása szerint lépnie kell az esélyeseknek. Amennyiben egy erős sprinter is ott van a mezőnyben ez az utolsó lehetőség leszakítani, amellett, hogy innentől akár már egyedül is befejezhető a viadal egy sikeres támadással. A sprintereknek és megmaradt csapattársaiknak pedig létkérdés, hogy a megfogyatkozott mezőny elején kezdjék meg az utolsó emelkedőt, hogy egy esetleges kisebb hátrányt még le tudjanak dolgozni az utolsó kilométereken. A lejtmenet után még három, és akárhogy is alakul a verseny a legkeményebb három kilométer várja a túlélőket. Hiába sík már a Poggio lejmenetétől a pálya, az állóképesség, az erő és a taktikai érzék szinte triplán számít a megtett táv ismeretében. Megpróbálni elmenni a csoporttól, vagy várni a sprintre, esetleg olyan tempót diktálni, amivel már nem érnek utol? A jó választás itt az örökkévalóságba és a történelemkönyvek lapjaira vezet a kerékpársport nagyjai és a Milánó-San Remo halhatatlanjai között. Ami az esélyeket illeti a szakértők egybehangzó véleménye szerint a tavalyi dobogósok azaz Michal Kwiatkowski (Sky), Peter Sagan (Bora-hansgrohe) és Julian Alaphilippe (Quick-Step Floors) harcolhatnak a győzelemért. Mellettük azért könnyen labdába rúghatnak a sprinterek úgy, mint Elia Viviani (Quick-Step Floors), Alexander Kristoff (UAE Team Emirates) és Arnaud Demare (Groupama-FDJ), de nem leírandó Greg Van Avermaet (BMC) sem. A viadalon a tizennyolc WorldTour csapat mellett a Bardiani-CSF, a Gazprom-RusVelo, a Cofidis, az Israel Cycling Academy, a Nippo-Vini Fantini, a Team Novo Nordisk és a Wilier Triestina-Selle Italia sorai lesznek ott.
2018.03.14. - Rohan Dennis nyerte a Tirreno-Adriatico utolsó szakaszát, Michal Kwiatkowski győzött összetettben San Benedetto del Tronto környékén egy bő tíz kilométeres egyenkénti időfutammal zárult a Tirreno-Adriatico. A teljesen sík pályát a leggyorsabban az esélyeknek megfelelően a regnáló ausztrál kronó bajnok Rohan Dennis (BMC) teljesítette mindössze 11 perc 14 másodperc alatt. A második a holland Jos Van Emden (LottoNL-Jumbo), míg a harmadik a spanyol Jonathan Castroviejo (Sky) lett. Ami az összetettért küzdőket illeti Michal Kwiatkowski (Sky) magabiztosan őrizte meg vezető helyét, így megnyerte a versenyt Damiano Caruso (BMC) és a harmadik helyre előrelépő Geraint Thomas (Sky) előtt. A nap legnagyobb vesztese Mikel Landa (Movistar) volt, aki a harmadikról a hatodik helyig csúszott vissza. A pontversenyben Jacopo Mosca (Wilier Triestina-Selle Italia), a hegyi összetettben Nicola Bagioli (Nippo-Vini Fantini), a fiatalok összevetésében Tiesj Benoot (Lotto-Soudal), a csapatversenyben pedig a kazah Astana zárt az élen. [[https://www.youtube.com/v/L5PnNBOH1ZI?fs=1&hl=hu_HU 560 315]] „Amikor melegítettem hirtelen elkezdett esni, kissé meg is megijedtem, hogy gondba kerülhetek – így Michal Kwiatkowski a díjátadót követően. – Úgy döntöttünk, hogy alacsonyabb guminyomással vágunk neki a távnak. Óvatosan mentem, nem volt ugyan túl nehéz a pálya, de volt néhány sarkalatos pontja. Pályafutásom egyik legfontosabb győzelmét arattam, a Tirreno-Adriatico azért egy WorldTour verseny. Nehéz napokon vagyunk túl, de szerencsére nem vesztettük el a motivációnkat, így végül Geriant Thomas is dobogóra állhatott.”
2018.03.12. - David De La Cruz nyerte a Párizs-Nizza utolsó szakaszát, Marc Soler győzött összetettben A szokásoknak megfelelően Nizza környékén zárult a Párizs-Nizza szakaszversenye. A mindössze 110 kilométeres penzumot négy második és két első kategóriás emelkedő nehezítette, ráadásul a szakadó eső és a helyenként erős széllökések sem kedveztek a versenyzőknek. Az első komolyabb szökés Julian Alaphilippe (Quick-Step Floors), Jakob Fuglsang (Astana) és Omar Fraile (Astana) nevéhez fűződött. Fuglsang sajnos nem sokkal később bukott, így visszamaradt az üldözőkhöz, majd mintegy bő negyven kilométerrel a vége előtt Fraile szakította le magáról Alaphilippe-et. Ekkor iramodott utánuk Marc Soler (Movistar), Ion Izagirre (Bahrain-Merida) és David De La Cruz (Sky) hármasa. Izagirre azonban meggondolta magát, így hátramaradt, míg Soler és De La Cruz felértek Fraile mögé. A sárga trikós Simon Yates (Mitchelton-Scott) viszont egyre messzebb került attól, hogy megnyerhesse a versenyt. A végjátékhoz közeledve az Izagirre testvérek akadtak össze, minek következtében mindketten a földre kerültek. [[https://www.youtube.com/v/u6TrQPx5L1g?fs=1&hl=hu_HU 560 315]] A szakaszt a tavalyi évhez hasonlóan ezúttal is David De La Cruz (Sky) nyerte Omar Fraile (Astana) és Marc Soler (Movistar) előtt. Összetettben Soler diadalmaskodott négy másodperccel megelőzve Simon Yates-t. A harmadik Gorka Izagirre (Bahrain-Merida) lett. A pontversenyben Tim Wellens (Lotto-Soudal), a fiatalok összevetésében Soler, a hegyi összetettben Thomas De Gendt (Lotto-Soudal), míg a csapatversenyben a Bahrain-Merida sora ünnepelhetett. „Már az első gyorsasági részhajránál nagy tempóban haladtunk, de amikor láttuk, hogy nincs életképes elmenés akkor inkább visszább vettem – mondta Soler a célba érkezést követően. – Később így kellő energiám maradt a támadásra. Egy nagy álmom vált azzal valóra, hogy megnyertem a Párizs-Nizzát. Sokan már most Alberto Contadorhoz hasonlítanak, és hazudnék, ha nem ismerném el, hogy amikor megindultam eszembe jutottak Alberto átütő akciói. Fiatal vagyok még, sokat kell tanulnom, de igyekszem évről-évre előrébb jutni.”
2018.02.28. - A Bora-hansgrohe vezetősége megerősítette, hogy a regnáló világbajnok Peter Sagan ott lesz a Strade Bianche klasszikusán A 2018-as szezont Ausztráliában kezdő Peter Sagan csapata a német Bora-hansgrohe hivatalosan is megerősítette, hogy a háromszoros világbajnok kerekes is ott lesz a március 3-i Strade Bianche egynaposán. A fehér utak pokla a nagy, tradicionális, több mint száz éves múltra visszatekintő klasszikus versenyek árnyékában kezd feltörni pedig az idei még mindig csak a tizenkettedik kiadása. Sagan eddigi pályafutása során szinte minden évben ott volt a klasszikuson, de nyernie még sohasem sikerült, így nagy tervekkel áll rajthoz az idei viadalon. A német sor a Peter Sagan, Maciej Bodnar, Marcus Burghardt, Gregor Mühlberger, Daniel Oss, Christoph Pfingsten és Aleksejs Saramotins alkotta hetessel vág neki a poros utaknak.
2018.01.25. - A Pannon Cycling Team sorával a mezőnyben rajtol a Challange Mallorca sorozat A 2018-as szezon első hivatalos Europe Tour versenye a Challange Mallorca sorozat, amely négy különálló 1.1.-es besorolású egynapost tartogat. A csapatoknak lehetőségük van arra, hogy minden versenyen más-más sorral vegyenek részt. Az első viadal a Január 25-i Trofeo Campos, Porreres, Felanitx, Ses Salines egynaposa, mely leginkább a sprintereknek kedvez. Ezen a nívós megmérettetésen kezdi az idényt hazánk egyik kontinentális sora a Pannon Cycling Team is. A bombaerős mezőnyben, ahol öt World Tour csapat – Bora-hansgrohe, Lotto-Soudal, Movistar, Sky, Trek-Segafredo -, nyolc másodosztályú, négy kontinentális és egy nemzeti válogatott vesz részt, olyan neveket találunk, mint Alejandro Valverde (Movistar), Gianni Moscon (Sky) vagy éppen John Degenkolb (Trek-Segafredo). A Pannon Cycling Team sora az első viadalon vélhetően a Dina Dániel, Dina Márton, Filutás Viktor, Holló Botond, Orosz Gergely, Simon Péter és Szabó Miklós hetes lesz.
2018.01.19. - Tour Down Under 4. szakasz: Peter Sagan győzött a negyvenöt fokos pokolban Norwood és Uraidla között mindössze 128,2 kilométer várt a Tour Down Under mezőnyére az ausztrál verseny negyedik szakaszán. A hőség még úgy is elviselhetetlen volt, hogy a szervezők egy órával korábbra hozták a rajtot. A kerekesek helyenként negyvenöt fok feletti melegben izzadtak, ráadásul a célhoz közeledve még a Norton Summit emelkedőjét is meg kellett mászniuk, ami könnyűnek semmiféleképpen sem ígérkezett. A rajtot követően Zak Dempster és Alex Porter (mindketten UniSA-Australia) kettőse lépett el. A duó legnagyobb előnye kilenc perc körül tetőzött miközben a főmezőny igyekezett átvészelni a kibírhatatlan forróságot. Dempster viszonylag korán magára hagyta szökevénytársát, s egyedül iramodott meg, miközben hátul a Mitchelton-Scott csapata diktálta a tempót. Már a kisebb emelkedők is megrostálták a mezőnyt, majd Dempster utolérését követően a Norton Summit szedte darabjaira azt, mindössze bő harminc fő maradt az élen. Lejtmenetben Brendan Canty (EF Education First-Drapac) próbálkozott, egy kisebb sor el is tudott szakadni, de végül a harminc fős sprint döntött, melyet a regnáló világbajnok Peter Sagan (Bora-hansgrohe) nyert meg Daryl Impey (Mitchelton-Scott) és Luis Leon Sanchez (Astana) előtt. Összetettben szintén Sagan állt az élre mindössze két másodperc előnnyel. Akármennyire is hihetetlen, de Sagan első sikerét aratta az ausztrál versenyen, mely a következő napon a királyszakasszal folytatódik.
2018.01.15. - Peter Sagan nyerte a People’s Choice Classic kritériumversenyt Ahhoz képest, hogy elmondása szerint csak edzeni érkezett Ausztráliába a regnáló világbajnok Peter Sagan (Bora-hansgrohe) nyerte a Tour Down Under felvezető versenyét a People’s Choice Classic kritériumát. A huszonkét körös 50,6 kilométeres penzum elején rögtön kialakult egy nagyobb létszámú szökés, melybe név szerint Fumiyuki Beppu (Trek-Segafredo), Tom Bohli (BMC Racing), Zakkari Dempster (UniSA-Australia), Timothy Roe (UniSA-Australia), Jhonatan Restrepo (Katusha-Alpecin), Lachlan Morton (Dimension Data) és Manuele Boaro (Bahrain-Merida) keveredett bele. Az elmenést elsősorban a Quick-Step Floors és a Mitchelton-Scott csapatai üldözték. Később Restrepo igyekezett megbontani az egységet, akivel Bohli és Boaro tartották a lépést. A győzelem sorsa azonban mezőnyhajában dőlt el, a Bora-hansgrohe csapata könnyűszerrel érte utol a szökést, majd a regnáló világbajnok bírta a legjobban, így Peter Sagan (Bora-hansgrohe) magabiztos győzelmet aratott Andre Greipel (Lotto-Soudal) és Caleb Ewan (Mitchelton-Scott) előtt. „Nagyon örülök a győzelmemnek, mivel előzetesen nem gondoltam volna, hogy lehet esélyem – mondta Sagan a célba érkezést követően. – A végén nagyon jöttek a többiek, de sikerült elsőként célba érnem.”
2018.01.14. - Bemutatták a Spanyol Körverseny útvonalát, kilenc hegyi befutó és mintegy negyven kilométernyi időfutam vár a kerekesekre A szokásoknak megfelelően az AS már napokkal korábban megszellőztette a 2018-as Vuelta a Espana útvonalát, január 13-án azonban hivatalosan is bemutatták a Spanyol Kör idei szakaszait. A verseny Malagában kezdődik egy nyolc kilométeres teljesen sík egyenkénti időfutammal, majd rögtön egy hegyi befutó következik, igaz a Caminito del Rey „csak”egy harmadik kategóriás kaptató. Az ezt követő nap egyértelműen a sprintereknek kedvez viszont a negyedik etap újra egy hegytetőn zárul az Alfacar emelkedőjén. A következő négy szakasz vegyesen kedvezhet a sprintereknek és a klasszikus specialistáknak, az első pihenőnapot megelőzően még odacsaptak a szervezők a közel kétezer méter magas La Covatilla hegyi befutójával. A második hét kissé egyszerűbben kezdődik, három könnyebbnek mondható etapot követően azonban újabb három hegyi befutó jön, nevezetese a La Camperona, a Nava majd zárásként a Lagos de Covadonga. A harmadik hét rajtja sokak számára fontos lehet, hisz ekkor kerül sor Santillana del Mar és Torrelavega között a 32,7 kilométeres egyenkéntire, amit másnap rögtön egy újabb nehéz hegyi szakasz a Balcón de Bizkaia befutója követ. Egy nyugisabb etapot követően jön a verseny döntő szakasza Andorrában. A 19. szakasz nehézségeit követően az utolsó előtti napon mindössze 105,8 kilométer vár a karavánra a Collada de La Gallina hegyi befutójával, melyet öt szintén kategorizált emelkedő előz meg. Zárásként természetesen ezúttal is Madridban köröz a mezőny. Összességében elmondható, hogy a 2018-as Vuelta is remek versenyt ígér, kérdés, hogy a Girót és a Tourt követően vajon hányan vállalják be a Spanyol Kört illetve, hogy a közelgő világbajnokság kapcsán kik lesznek azok, akik végig is mennek. A 2018-as Vuelta a Espana útvonala: Augusztus 25.: 1. szakasz, Malaga – Malaga, 8 km (egyenkénti időfutam) Augusztus 26.: 2. szakasz, Marbella – Caminito del Rey, 163.9 km Augusztus 27.: 3. szakasz, Mijas – Alhaurin de la Torre, 182.5 km Augusztus 28.: 4. szakasz, Velez-Malaga – Alfacar, 162 km Augusztus 29.: 5. szakasz, Granada – Roquetas de Mar, 188 km Augusztus 30.: 6. szakasz, Huercal-Overa – San Javier, 153 km Augusztus 31.: 7. szakasz, Puerto Lumbreras – Pozo Alcon, 182 km Szeptember 1.: 8. szakasz, Linares – Almaden, 195.5 km Szeptember 2.: 9. szakasz, Talavera de la Reina – La Covatilla, 195 km Szeptember 3.: pihenőnap Szeptember 4.: 10. szakasz, Salamanca – Fermoselle, Bermillo de Sayago, 172.5 km Szeptember 5.: 11. szakasz, Mombuey – Luintra, 208.8 km Szeptember 6.: 12. szakasz, Mondonedo – Faro de Estaca de Bares, Manon, 177.5 km Szeptember 7.: 13. szakasz, Candas – La Camperona, 175.5 km Szeptember 8.: 14. szakasz, Cistierna – Nava, 167 km Szeptember 9.: 15. szakasz, Ribera de Arriba – Lagos de Covadonga, 185.5 km Szeptember 10.: pihenőnap Szeptember 11.: 16. szakasz, Santillana del Mar – Torrelavega, 32.7 km (egyenkénti időfutam) Szeptember 12.: 17. szakasz, Getxo – Balcon de Bizkaia, 166.4 km Szeptember 13.: 18. szakasz, Ejea de los Caballeros – Lleida, 180.5 km Szeptember 14.: 19. szakasz, Lleida – Andorra (Naturlandia), 157 km Szeptember 15.: 20. szakasz, Escaldes-Engordany (Andorra) – Col de la Gallina, 105.8 km Szeptember 16.: 21. szakasz, Alcorcon – Madrid, 112 km
« 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 »




Francia Alpok 2017. Francia Alpok 2017.
Távolság: 980 km
Szintkülönbség: 11000 m
Nehézségi fok: 8
Albán-Anzix 2017.
Távolság: 999 km
Szintkülönbség: 12000 m
Nehézségi fok: 8
Alpok kommandó 2016.
Távolság: 590 km
Szintkülönbség: 7200 m
Nehézségi fok: 8






Velo.hu bringamagazin.
Biciklis hírek, tesztek, felszerelések, túrák és apróhirdetések