2020.10.18. - Édesapja Adrie van der Poel 1986-os sikerét követően immáron Mathieu van der Poel is Flandria-győztesnek mondhatja magát, miután egy remek sprintet nyert meg legnagyobb riválisa, Wout van Aert ellenében. 
2020.06.26. - Nem sokkal azután, hogy bejárta a Flandriai Körverseny útvonalát, hazatért Franciaországba a Deceuninck-Quick-Step csapatának kiválósága Julian Alaphilippe, aki nem sokáig vesztegette az idejét és a Tour de France tizenhetedik szakaszát is feltérképezte. 
2020.04.09. - A 1. Pro Primus Classic helyére kerülhet a belgák legnagyobb klasszikusa, a szervezők az UCI jóváhagyására várnak. 
2020.04.09. - Miközben Európa a koronavírussal küzd március 18-án az AG2R La Mondiale kerekese Oliver Naesen és a 2019-es GranFondo világbajnok Maxim Pirard egy brutális, 365 kilométeres edzésnapot abszolvált Kelet-Flandriában. Erre válaszként az Astana belga kerekese Laurens De Vreese 368 kilométert tekert le görgőn, elmondása szerint már csak azért is, hogy túltegyen Naesen és Pirard teljesítményén. Ezzel párhuzamosan a Lotto-Soudal két kiválósága Thomas De Gendt és Jasper De Buyst 300 kilométert abszolvált. Az orosz Victor Manakov március 24-én egy tizenkét órás, 400 kilométeres tréninggel vágott oda nekik, amit március 28-án Filutás Viktor 402 kilométerrel múlt felül. Maxim Pirard második próbálkozására azonban már nincsenek szavak.
2020.04.06. - A BKool virtuális platformját használva a Flandriai Körverseny szervezői életre hívták a verseny idei kiírását a viadal utolsó harminckét kilométerét abszolválva a Kruisberg, az Oude Kwaremont és a Paterberg emelkedőivel. 
2019.04.07. - Kisebb meglepetésre az első profi győzelmét szerző Alberto Bettiol (EF Education First) nyerte a Flandriai Körversenyt, a szintén remekül versenyző Kasper Asgreen (Deceuninck-Quick-Step) lett a második, míg Alexander Kristoff (UAE Team Emirates) a harmadik. 
2019.04.07. - A Ronde pokoli útvonala a Kwaremonttól a Paterbergig
A Rondét, a versenyt tarkító, rövid, de annál meredekebb, kockaköves emelkedők tették kiemelkedővé, emiatt is tölt be a versenynaptárban szimbolikus szerepet. Még a nagy „Kannibál” Eddy Merckx is tolta fel ezeken a köznyelv által is falaknak (a Muur jelentése fal) nevezett dombocskákon a bringát. A szűk, kockaköves, szó szerint tüdőrázó, rendkívül keskeny, már-már versenyzésre alkalmatlan utak a flandriai táj és a Flandriai Kör jellegzetes elemei. Ezeken a falakon elég, ha egy versenyző leteszi a lábát - mert nem bírja a megpróbáltatások sorát a nyeregben abszolválni - és mögötte az egész mezőny megtorpan. Az elől lévő vagy közvetlen mögötte érkező erősebb versenyzők, még hátukat meggörbítve ki tudják kerülni, de akik sorokkal hátrébb vannak azok kénytelenek maguk is leszállni a kerékpárról. A Muurok tíz, néhol húsz százalékos emelkedőin pedig nem tudnak újra elindulni, marad a cyclo-crossból ismert bringatolás, és a rohanás felfelé. Ha ezekhez a körülményekhez hozzávesszük a bolond kora tavaszi időjárást, megkapjuk a tökéletes verseny receptjét; persze nézői szemmel. Esőben ugyanis ezek a kövek lényegesen csúszósabbak, mint a sima aszfaltút, ami összeköti őket, kerékpáros cipőben elindulni rajtuk gyalog meg talán olyasmi, mint jégen korcsolyázni, korcsolya nélkül.
A rövid és meredek emelkedők ellenére ez nem a hegyimenők terepe. Ide kicsi, könnyen forgatható áttétel nem elégséges, vagy csak a korai leszakadásra elég. A pehelysúly pedig inkább hátrány, mint előny. A karizmok egy-egy ilyen falmászás után égnek, fájnak, míg egy-egy Alpok-, Pireneusok-, Dolomitok-beli királyetap sima aszfaltútjai sem hasonlíthatóak ehhez a felsőtestet is érő terheléshez. Erre a terepre születni kell és ez önmagában még nem elég, speciális és más jellegű edzések kellenek ide. Nem véletlen, hogy míg a többi klasszikus nyíltabb, több az esélyes, itt az ember egy kezén meg tudja számolni, hogy, kik azok, akik elsőként odaérhetnek a célba. Persze előfordulhat ritkán kivétel és születhet meglepetés eredmény, de ehhez speciális körülmények kellenek. Például az, hogy az esélyesek egymást figyelik, és úgymond semlegesítik a riválisuk, a ’dögöljön meg a másik lova(s) is’ alapon és egy nevető harmadik közben elorozza a trófeát előlük. Utóbbi forgatókönyv akár ezen a vasárnapon is elképzelhető. De nézzük a konkrét útvonalat.
A verseny tíz óra harminc perckor indul el Antwerpen városából és közel 270 lélekőrlő és lélekrázó kilométer után érkezik majd a győztes Oudenaarde-be. Útközben több rázató és tizenhét kisebb- nagyobb meredek fal fogja a versenyzők életet nehezíteni és sokak napját, versenyét tönkretenni. A dombok között lesz, amelyik aszfaltozatott, lesz, amelyik csak részben aszfaltozott és lesz, amelyik elejétől a végéig macskaköves. A hullámvasút „csak” az első száz kilométer után kezdődik, addig azok a csapatok, akik nem akarják magukat kifárasztani az egész napos üldözésben előreküldik versenyzőiket. De ez csak taktika. Még a legelszántabbak sem hisznek benne, hogy ezt a versenyt egy korai, délelőtti szökéssel meg lehet nyerni. Az első domb a 2,2 kilométer hosszú és 4,2% átlagmeredekségű Oude Kwaremont lesz, tizenegy százalékos legmeredekebb résszel. Itt még nem dől el semmi, de jelzés értékű lesz a mezőnynek, hogy kezdődik az igazi verseny, a fokozott koncentrálás, a helyezkedés és egymás figyelése, fárasztása. A műszaki hibák, kisebb bukások itt még beleférnek, hiszen körülbelül százötven kilométer még hátravan. Ahogy halad a mezőny és nő a sebesség úgy rogynak majd meg a tempómenő segítők, és kezdenek leszakadozni a gyengébb versenyzők, akiknek nem a győzelem, hanem a célba érés a fontos. 170 kilométer megtétele után érkezik el a verseny a Muur Kapelmuur emelkedőhöz, ami után megkapják a második és egyben utolsó frissítő zsákjaikat a versenyben maradtak. Itt még egy kicsit visszaesik a tempó, a megmaradt élboly egy utolsót szusszan, mielőtt elkezdődik az esélyesek harca. Amikor a verseny és a versenyzők átlépik a vízválasztó 200 kilométert, újra szembeköszön nekik az Oude Kwaremont és innen már nem lehet hibázni. Akik győzelmi szándékkal érkeztek azoknak elől kell helyezkedniük, kontrollálniuk kell a versenyt, hogy egy esetleges támadásra reagálni tudjanak a szűk utakon. A Kwaremont után jön a pálya legnehezebb 400 métere, egy mindössze, tengerszint feletti 80 méteres dombocska a Paterberg. Az átlag tizenkét százalékos kockaköves út legmeredekebb része húsz százalék, itt akármennyire próbálják majd tartani a tempót a mezőnyben, darabokra fog esni a peloton még meglévő része. Itt már egy erős versenyző, a mezőny méretőtől, önbizalmától és a versenyen általa látottak, tapasztaltak alapján, akár a végső mindent eldöntő támadással is próbálkozhat. Ahogy közeledik a célvonal úgy lesznek egyre kíméletlenebbek, és fájdalmasabbak a falak amik a versenyzők és a győzelem között helyezkednek el. A test és a végtagok fájnak, és amit a bringások a legkevésbé kívánnak, azokkal kell szembenézniük az utolsó húsz kilométeren. Harmadszor is fel kell kapaszkodni az Oude Kwaremontra és utána ismét meg kell hódítani a 80 méter magas Paterberget, ami 245 versenykilométerrel a lábaikban fájni, méghozzá nagyon fájni fog; a mentális erőnlét itt már felülírja a fizikai felkészültséget. Egy kisebb csoport esetén, a Paterbergen lehet a végső győzelmet kiharcolni, ha nem sprintbefutóra fognak játszani a csoport tagjai. A második Paterberg lejtmenet után szűk húsz „sima” kilométer vezet a célvonalhoz és a halhatatlanságot jelentő győzelemhez.
Ami az esélyeket illeti, talán az elmúlt évek egyik legnyíltabb versenye következhet. A legtöbb helyen Wout van Aert (Jumbo-Visma), Zdenek Stybar (Deceuninck-Quick-Step), Greg van Avermaet (CCC Team) és Mathieu van der Poel (Corendon-Circus) neveit emlegetik, de nem leírandó Peter Sagan (Bora-hansgrohe), Tiesj Benoot (Lotto-Soudal), Oliver Naesen (AG2R La Mondiale) és a regnáló világbajnok, a Flandriai Körön először rajthoz álló Alejandro Valverde (Movistar) sem.
2019.04.05. - A Flandriai Körverseny történelme
A Flandriai Körversenyt a kor szokásához híven egy újság hívta életre, hogy magát népszerűsítse, és ezzel példányszámot növeljen. A korai években azonban egyáltalán nem volt népszerű a viadal, alig akadtak indulok és nézők sem nagyon voltak. A fordulatot a II. Világháború után bevezetett Challenge Desgrange-Colombo versenysorozatba való bekerülés hozta. Innentől kezdve rohamosan nőtt a presztízse, mára már az öt legjelentősebb monumentum egyike. Ez a versenysorozat magában foglalta a Tour de France, a Giro d’Italia, a La Flèche Wallonne, a Milano-San Remo, a Párizs-Roubaix, a Giro di Lombardia, a Párizs-Brüsszel és a Párizs-Tours viadalait.
A versenyeken elért helyezésekből év végén kihirdették a Challenge Desgrange-Colombo győztesét, mintegy a mai WordTourhoz hasonlóan. A Flandriai Körverseny szempontjából a legfontosabb, hogy időben ekkor vált el a Milánó-San Remótól, és innentől kezdve nem volt konkurenciája a naptárban elfoglalt helyét tekintve. Az embert és kerékpárt próbáló verseny azóta méltán az egyik legrangosabb az egynapos viadalok között. 2004-től kezdve megrendezik a női változatát is.
Ami a győzteseket illeti Cyrille Van Hauwaert volt az első flandriai oroszlán. Ő volt az, akit először így neveztek, és akit korszakonként követtek az útódai. Az első utódja a sorozatban háromszor győzni tudó olasz legenda Fiorenzo Magni lett. A modern kor flandriai oroszlánja pedig Johan Museeuw, aki szintén háromszoros győztes és a verseny legkultikusabb alakja, hisz nyolcszor állhatott fel a dobogóra.
2019.02.07. - Geraint Thomas mégsem lesz ott a Girón, a Tour de France címvédésre készül
Sokáig úgy tűnt, hogy Chris Froome egyedüli kapitányként vághat neki a 2019-es Tour de France-nak, abban a reményben, hogy megszerezze pályafutása ötödik Tour-elsőségét, miközben a verseny címvédője Geraint Thomas, Egan Bernal társaságában a Giro d’Italia vezetői szerepkörét tölti be. Nos, Thomas nem várt módon közölte, hogy mégsem megy az Olasz Körre, számár a Tour címvédés a legfontosabb. A Sky harminckét esztendős kiválósága a BBC-nek nyilatkozott.
„Befejezetlen történetem van a Giróval, így egy napon biztos, hogy visszatérek – mondta Thomas. – Talán jövőre, mivel ebben az évben a Tour címvédés lesz a legfontosabb.”
Geraint Thomas a Valenciai Körversenyen kezdi a 2019-es idényt, majd az angliai világbajnokság egyenkéntijén szeretne nagyot alkotni, jövőre pedig a tokiói olimpiát tűzte ki célul.
2018.04.01. - Niki Terpstra sikerét hozta a 2018-as Flandriai Körverseny, ezzel a Quick-Step Floors csapata megvédte tavalyi elsőségét, idén pedig már a huszonegyedik győzelmüket aratták. 
2018.04.01. - A Ronde pokoli útvonala a Kwaremonttól a Paterbergig
A Rondét, a versenyt tarkító, rövid, de annál meredekebb, kockaköves emelkedők tették kiemelkedővé, emiatt is tölt be a versenynaptárban szimbolikus szerepet. Még a nagy Kannibál Eddy Merckx is tolta fel ezeken a köznyelv által is falaknak (a Muur jelentése fal) nevezett dombocskákon a bringát. A szűk, kockaköves, szó szerint tüdőrázó, rendkívül keskeny, már-már versenyzésre alkalmatlan utak a flandriai táj és a Flandriai Kör jellegzetes elemei. Ezeken a falakon elég, ha egy versenyző leteszi a lábát - mert nem bírja a megpróbáltatások sorát a nyeregben abszolválni - és mögötte az egész mezőny megtorpan. Az elől lévő vagy közvetlen mögötte érkező erősebb versenyzők, még hátukat meggörbítve ki tudják kerülni, de akik sorokkal hátrébb vannak azok kénytelenek maguk is leszállni a kerékpárról. A Muurok tíz, néhol húsz százalékos emelkedőin pedig nem tudnak újra elindulni, marad a cyclo-crossból ismert bringatolás, és a rohanás felfelé. Ha ezekhez a körülményekhez hozzávesszük a bolond kora tavaszi időjárást, megkapjuk a tökéletes verseny receptjét; persze nézői szemmel. Esőben ugyanis ezek a kövek lényegesen csúszósabbak, mint a sima aszfaltút, ami összeköti őket, kerékpáros cipőben elindulni rajtuk gyalog meg talán olyasmi, mint jégen korcsolyázni, korcsolya nélkül.
A rövid és meredek emelkedők ellenére ez nem a hegyimenők terepe. Ide kicsi, könnyen forgatható áttétel nem elégséges, vagy csak a korai leszakadásra elég. A pehelysúly pedig inkább hátrány, mint előny. A karizmok egy-egy ilyen falmászás után égnek, fájnak, míg egy-egy Alpok-, Pireneusok-, Dolomitok-beli királyetap sima aszfaltútjai sem hasonlíthatóak ehhez a felsőtestet is érő terheléshez. Erre a terepre születni kell és ez önmagában még nem elég, speciális és más jellegű edzések kellenek ide. Nem véletlen, hogy míg a többi klasszikus nyíltabb, több az esélyes, itt az ember egy kezén meg tudja számolni, hogy, kik azok, akik elsőként odaérhetnek a célba. Persze előfordulhat ritkán kivétel és születhet meglepetés eredmény, de ehhez speciális körülmények kellenek. Például az, hogy az esélyesek egymást figyelik, és úgymond semlegesítik a riválisuk, a ’dögöljön meg a másik lova(s) is’ alapon és egy nevető harmadik közben elorozza a trófeát előlük. Utóbbi forgatókönyv akár ezen a vasárnapon is elképzelhető. De nézzük a konkrét útvonalat.
A verseny tíz óra harminc perckor indul el Antwerpen városából és közel 265 lélekőrlő és lélekrázó kilométer után érkezik majd a győztes Oudenaarde-be. Útközben öt rázató és tizennyolc kisebb- nagyobb meredek fal fogja a versenyzők életet nehezíteni és sokak napját, versenyét tönkretenni. A dombok között lesz, amelyik aszfaltozatott, lesz, amelyik csak részben aszfaltozott és lesz, amelyik elejétől a végéig macskaköves. A hullámvasút „csak” az első száz kilométer után kezdődik, addig azok a csapatok, akik nem akarják magukat kifárasztani az egész napos üldözésben előreküldik versenyzőiket. De ez csak taktika. Még a legelszántabbak sem hisznek benne, hogy ezt a versenyt egy korai, délelőtti szökéssel meg lehet nyerni. Az első domb a 2,2 kilométer hosszú és 4,2 % átlagmeredekségű Oude Kwaremont lesz, tizenegy százalékos legmeredekebb résszel. Itt még nem dől el semmi, de jelzés értékű lesz a mezőnynek, hogy kezdődik az igazi verseny, a fokozott koncentrálás, a helyezkedés és egymás figyelése, fárasztása. A műszaki hibák, kisebb bukások itt még beleférnek, hiszen körülbelül százötven kilométer még hátravan. Ahogy halad a mezőny és nő a sebesség úgy rogynak majd meg a tempómenő segítők, és kezdenek leszakadozni a gyengébb versenyzők, akiknek nem a győzelem, hanem a célba érés a fontos. 170 kilométer megtétele után érkezik el a verseny a Muur Kapelmuur emelkedőhöz, ami után megkapják a második és egyben utolsó frissítő zsákjaikat a versenyben maradtak. Itt még egy kicsit visszaesik a tempó, a megmaradt élboly egy utolsót szusszan, mielőtt elkezdődik az esélyesek harca. Amikor a verseny és a versenyzők átlépik a vízválasztó 200 kilométert, újra szembeköszön nekik az Oude Kwaremont és innen már nem lehet hibázni. Akik győzelmi szándékkal érkeztek azoknak elől kell helyezkedniük, kontrollálniuk kell a versenyt, hogy egy esetleges támadásra reagálni tudjanak a szűk utakon. A Kwaremont után jön a pálya legnehezebb 400 métere, egy mindössze, tengerszint feletti 80 méteres dombocska a Paterberg. Az átlag tizenkét százalékos kockaköves út legmeredekebb része húsz százalék, itt akármennyire próbálják majd tartani a tempót a mezőnyben, darabokra fog esni a peloton még meglévő része. Itt már egy erős versenyző, a mezőny méretőtől, önbizalmától és a versenyen általa látottak, tapasztaltak alapján, akár a végső mindent eldöntő támadással is próbálkozhat. Ahogy közeledik a célvonal úgy lesznek egyre kíméletlenebbek, és fájdalmasabbak a falak amik a versenyzők és a győzelem között helyezkednek el. A test és a végtagok fájnak, és amit a bringások a legkevésbé kívánnak, azokkal kell szembenézniük az utolsó húsz kilométeren. Harmadszor is fel kell kapaszkodni az Oude Kwaremontra és utána ismét meg kell hódítani a 80 méter magas Paterberget, ami 245 versenykilométerrel a lábaikban fájni, méghozzá nagyon fájni fog; a mentális erőnlét itt már felülírja a fizikai felkészültséget. Egy kisebb csoport esetén, a Paterbergen lehet a végső győzelmet kiharcolni, ha nem sprintbefutóra fognak játszani a csoport tagjai. A második Paterberg lejtmenet után szűk húsz „sima” kilométer vezet a célvonalhoz és a halhatatlanságot jelentő győzelemhez.
2018.03.31. - A Flandriai Körverseny történelme
A Flandriai Körversenyt a kor szokásához híven egy újság hívta életre, hogy magát népszerűsítse, és ezzel példányszámot növeljen. A korai években azonban egyáltalán nem volt népszerű a viadal, alig akadtak indulok és nézők sem nagyon voltak. A fordulatot a II. Világháború után bevezetett Challenge Desgrange-Colombo versenysorozatba való bekerülés hozta. Innentől kezdve rohamosan nőtt a presztízse, mára már az öt legjelentősebb monumentum egyike. Ez a versenysorozat magában foglalta a Tour de France, a Giro d’Italia, a La Flèche Wallonne, a Milano-Sanremo, a Párizs-Roubaix, a Giro di Lombardia, a Párizs-Brüsszel és a Párizs-Tours viadalait.
A versenyeken elért helyezésekből év végén kihirdették a Challenge Desgrange-Colombo győztesét, mintegy a mai WordTourhoz hasonlóan. A Flandriai Körverseny szempontjából a legfontosabb, hogy ekkor vált el a Milánó-Sanremótól, és innentől kezdve nem volt konkurenciája a naptárban elfoglalt helyét tekintve. Az embert és kerékpárt próbáló verseny azóta méltán az egyik legrangosabb az egynapos viadalok között. 2004-től kezdve megrendezik a női változatát is.
Ami a győzteseket illeti Cyrille Van Hauwaert volt az első flandriai oroszlán. Ő volt az, akit először így neveztek, és akit korszakonként követtek az útódai. Az első utódja a sorozatban háromszor győzni tudó olasz legenda Fiorenzo Magni lett. A modern kor flandriai oroszlánja pedig Johan Museeuw, aki szintén háromszoros győztes és a verseny legkultikusabb alakja, hisz nyolcszor állhatott fel a dobogóra.
2017.04.02. - Philippe Gilbert (Quick-Step Floors) nyerte a 2017-es Flandriai Körversenyt, miután több mint ötven kilométerrel a vége előtt merészet húzott, s egyedül indult meg. 
2017.04.02. - A 101. Flandriai Körverseny elé
A Flandriai Körversenyt a kor szokásához híven egy újság hívta életre, hogy magát népszerűsítse, és ezzel példányszámot növeljen. A korai években azonban egyáltalán nem volt népszerű a viadal, alig akadtak indulok és nézők sem nagyon voltak. A fordulatot a II. világháború után bevezetett Challenge Desgrange-Colombo versenysorozatba való bekerülés hozta. Innentől kezdve rohamosan nőtt a presztízse, mára már az öt legjelentősebb monumentum egyike. Ez a versenysorozat magában foglalta a Tour de France, a Giro d’Italia, a La Flèche Wallonne, a Milano-SanRemo, a Párizs-Roubaix, a Giro di Lombardia, a Párizs-Brüsszel, és a Párizs-Tours viadalait.
A versenyeken elért helyezésekből év végén kihirdették a Challenge Desgrange Columbo győztesét, mintegy a mai Word Tourhoz hasonlóan. A Flandriai Körverseny szempontjából a legfontosabb, hogy ekkor vált el a Milánó-SanRemótól, és innentől kezdve nem volt konkurenciája a naptárban elfoglalt helyét tekintve. Az embert és kerékpárt próbáló verseny azóta méltán az egyik legrangosabb az egynapos viadalok között. 2004-től kezdve megrendezik a női változatát is.
Ami a győzteseket illeti Cyrille Van Hauwaert volt az első flandriai oroszlán. Ő volt az, akit először így neveztek, és akit korszakonként követtek az útódai. Az első utódja a sorozatban háromszor győzni tudó olasz legenda Fiorenzo Magni lett. A modern kor flandriai oroszlánja pedig Johan Museeuw, aki szintén háromszoros győztes és a verseny legkultikusabb alakja, hisz nyolcszor állhatott fel a verseny dobogójára.
2017.04.01. - Tom Boonen: nem akarok a mezőnyben ülni az utolsó Flandriámon
Egy nappal a Flandriai Körverseny rajtja előtt a kerékpársportban szinte már minden a legfontosabb belga klasszikusról szól. A hírek középpontjába ezúttal Tom Boonen került, aki utolsó alkalommal áll rajthoz a viadalon.
„Különleges lesz számomra azzal a tudattal indulni, hogy utolsó alkalommal állok rajthoz a Flandrián – mondta a Quick-Step Floors csapatának versenyzője. – A rajt nincs messze az otthonomtól, így biztos vagyok benne, hogy rengetegen bíztatnak majd. A kerékpáros karrierem véget ér a Párizs-Roubaix-t követően, de egy új fejezet megnyílik az életemben. Emocionálisan nagyon nehéz lesz a Flandria, próbálok majd nyugodt maradni és várni a lehetőségre, nem akarok a mezőnyben ücsörögni. Erős csapattal állunk rajthoz, így esélyünk lesz a győzelemre.”
2017.03.01. - Továbbra sem csitulnak a kedélyek tárcsafék ügyben
Owain Doull esetét követően, akinek az Abu Dhabi Körversenyen egyszerűen levágta a lábáról a cipőt Marcel Kittel tárcsaféke, újra fellángoltak a viták a fékrendszer alkalmazása vagy éppen tiltása kapcsán. A versenyzők szakszervezete úgy döntött, hogy beveti jogászait, akik megpróbálják elérni a tárcsafékek tiltását, mindamellett, hogy felvetődött annak a kivizsgálása is, hogy vajon a kerékpárgyártók nyomást gyakorolnak-e a versenyzőkre és a csapatokra a fékek használatát illetően? A gyártók érdekképviselete közben azzal védekezik, hogy nincsenek konkrét bizonyítékok a tárcsafékek veszélyének igazolására.
„Sajnos a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség nem veszi figyelembe a javaslatainkat, így kénytelenek vagyunk jogi útra terelni a dolgot – szól a versenyzők szakszervezetének sajtóközleménye. – Az UCI engedélyezte a tárcsafékek használatát, de sajnos közben érdemi változás nem történt a versenyzők biztonságának megőrzése érdekében. A szakszervezet felhívja az illetékeseket, hogy soron kívül vizsgálják felül a rendszer használatának engedélyezését.”
2016.12.01. - Bemutatták a 101. Flandriai Körverseny útvonalát
Hivatalosan is lehullt a lepel a 101. Flandriai Körverseny útvonaláról, mely ezúttal Antwerpenből indul, és néhány év kihagyást követően újfent helyet kap benne a legendás Muur-Kapelmuur emelkedője. A végjáték ellenben megegyezik az elmúlt években megszokottal, azaz az Ode Kwaremnont és a Paterberg falai hivatottak a győztes személyéről dönteni, a befutó továbbra is Oudenaarde városában lesz. A 259,5 kilométeres penzum 2017-ben is tizennyolc falat tartalmaz, de a Molenberg, Valkenberg, Kaperij hármasa az elmúlt évvel ellentétben kikerült az útvonalból, míg a Ten Bosse, Pottelberg és a már említett Muur néhány év kihagyást követően került vissza.
„Az utolsó hat fal változatlan maradt, így ugyanazok az emelkedők dönthetnek majd a verseny végkimeneteléről, mint 2016-ban – mondta Wim Van Herreweghe versenyigazgató. – Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy ez a befejezés évről-évre egy intenzív, és egyben látványos versenyt kreál. A jubileumi századik kiírást a regnáló világbajnok Peter Sagan nyerte, mely ismételten csak nagy lökést adhat a versenyünknek.”
2016.11.23. - Peter Sagan, Erik Zabel rekordjára hajt, de hegyikerékpározni is fog a 2017-es szezonban
A minap rendezték meg Kaliforniában a Peter Sagan Gran Fondót, ahol a szlovák csillag nyíltan mesélt jövő évi terveiről.
„A legfőbb célom, hogy újra megnyerjem a Tour de France zöld trikóját, meg akarom dönteni Erik Zabel rekordját – így Sagan a nagyon sikeres eseményt követő sajtótájékoztatón. – Három részre fogom osztani az idényt. A klasszikusokon a Párizs-Roubaix és a Milánó-Sanremo kettőse élvez majd előnyt. A Sanremo nagyon nagy lutri, egy rossz kormánymozdulat és elveszíted a versenyt, kicsit hasonló a koreográfiai, mint például egy világbajnokságon. A Roubaix-t megnyerni mindig nagy álom, így természetesen erről én is sokat álmodozom. A második szakasz a Tourra összpontosít, míg az idény harmadik része a világbajnokság időszakát öleli körül. Örülök, hogy a Bora-Hansgrohe csapatában folytathatom és annak is, hogy számos segítőm velem tarthatott. Nagyon fontos, hogy kik vesznek körül. Hiába igazoltam volna valamelyik nagyobb nevű sorba a segítőim nélkül nem biztos, hogy ugyanazokra az eredményekre lennék képes. Nem csak a csapattársaimra gondolok, hanem az is fontos számomra, hogy ugyanaz legyen minden alkalommal a masszőröm. Nagy valószínűséggel néhány hegyikerékpáros versenyen is rajthoz állok, ennek a lehetősége benne van a csapattal kötött megállapodásomban. Nem könnyű az országútról hirtelen terepre váltani, ez az olimpián is bebizonyosodott, de szórakozásból biztos, hogy jó móka lesz egy-két viadal.”
2016.10.29. - Mint arra emlékezhetünk a 2015-ös Flandriai Körverseny során a Shimano neutrál autója éppen a szökevénycsoportot próbálta megelőzni, amikor a figyelmetlen sofőr elsodorta az új-zélandi Jesse Sergentet. A bringás kulcscsonttörést szenvedett és a verseny feladására kényszerült. 
