2018.04.16. - Michael Valgren a csapatmunkának köszönheti sikerét, Saganban ennyi volt, Gasparotto harminchat évesen sem lassít
Bjarne Riis 1997-es sikerét követően első dánként nyerte meg az Amstel Gold Race klasszikusát Michael Valgren. Az Astana kerékpárosa Roman Kreuziger társaságában lépett el az utolsó kilométereken, majd sprintelte le ellenlábasát a hajrában. Valgren elsősorban csapata kiváló munkájának köszönheti sikerét, a végjátékban Jakob Fuglsanggal felváltva akcióztak.
„Éppen a csapatvezetőnkkel Alexandre Vinokourovval beszéltem, és ő is egyetért abban, hogy a kiváló csapatmunkának köszönhetjük a sikert – mondta a célba érkezést követően Valgren. – Az elején Laurens De Vreese dolgozott rengeteget, majd Omar Fraile és Jakob is fantasztikusat ment. A lehető legjobb pillanatban indítottam, ennek pedig learattuk a gyümölcsét.”
[[https://www.youtube.com/v/_CljQpfkIwM?fs=1&hl=hu_HU 560 315]]
A regnáló világbajnok Peter Sagan az Amstelen zárta tavaszi programját, ahol meg kellett elégednie a negyedik hellyel.
„Egy nagyon nehéz Amstelen vagyunk túl, ahol már a rajt pillanatától teljes sebességgel haladtunk – így a Bora-hansgrohe kapitánya. – A szökevények erős egységet alkottak, nagy előnyre tettek szert, nem volt könnyű utolérni őket. Amikor Valgren megindult már nem tudtam tenni rá a kereket. A múlt heti Párizs-Roubaix-t követően már az is kisebb csoda, hogy egyáltalán volt bennem ennyi erő. Összességében nem búslakodom, elégedett vagyok a tavaszi klasszikusokon mutatott produkciómmal.”
Talán Enrico Gasparotto mutatta be a legaktívabb versenyzést a végjátékban. A 2012-es és a 2016-os Amstel győztese kissé későn indult Valgren és Kreuziger kettőse után, így végül meg kellett elégednie a harmadik hellyel.
„Amikor megindultak azt vártam, hogy Sagan vagy Valverde teszik a kereket, de egyikőjük sem tudott már menni – ecsetelte a történteket a Bahrain-Merida kerékpárosa. – Tudtam, hogy szinte esélytelen utolérnem őket, de nem akartam a mezőnyhajrában elbukni. Olyan négyszáz méterre a céltól egy pillanatra megtorpantak, ekkor azt hittem, hogy csak felérek, de sajnos nem sikerült. Boldog vagyok, hogy harminchat évesen még mindig tényező tudok lenni egy ilyen komoly klasszikuson, mint az Amstel.”