2019.03.23. - Milánó-San Remo avagy háromszáz kilométernyi kín
Március 23-án, szombaton immáron a 110. Milánó-San Remo kerül megrendezésre. Akárhogy is alakul a táv,– ami a leghosszabb a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség WorldTour naptárában- a maga 291 kilométerével szedni fogja az áldozatait. A mezőny, ahogy kiér Milánóból különösebb emelkedők nélkül kanyaroghat 118 kilométeren keresztül, egészen Ovada településéig. A legbátrabbak és az igazán elszántak természetesen már itt is szökésben lesznek, de egy ilyen hosszú és rangos versenyen a korai elmenés rendkívül kiszolgáltatja magát az időjárási tényezőknek, és a mezőny kollektív erejének. Ovadat követően aztán lágyan, alig észrevehetően emelkedni kezd az út egészen a Turchino hágó tetejéig. A Milánó-San Remo legmagasabb pontja után még mindig több mint 100 kilométer van hátra a versenyből. Olyannak is tűnhet ez a táv, mint két egymás utáni rövidebb szakasz egy nagy körversenyen.
Az első „capik” (dombocskák) a verseny vége előtt körülbelül ötven kilométerrel kezdődnek, ekkora a mezőny már szeretné látótávolságban tudni a szökevényeket. Az esélyesek küzdelme, a papírforma szerint az utolsó negyven kilométeren ölt majd formát. Rengeteget fog számítani, hogy kinek a csapata tudta megőrizni létszámát és erejét. Ahogy nő a tempó a rajtvonaltól 265 kilométerre fekvő Cipressa felé úgy fognak lemaradozni a segítők és azok, akik elmérték a formaidőzítést. Itt már egy-egy műszaki hiba, kisebb bukás is végzetes lehet a győzelem szempontjából, hiszen a felzárkózás sok erőt vesz ki a versenyzőből, ami hiányozni fog, legkorábban már a Poggio emelkedőjén, legkésőbb pedig a célban. A Poggio lábát elérve, 287 kilométernél, már a verseny állása szerint is lépnie kell az esélyeseknek. Amennyiben egy erős sprinter is ott van a mezőnyben ez az utolsó lehetőség leszakítani, amellett, hogy innentől akár már egyedül is befejezhető a viadal egy sikeres támadással. A sprintereknek és megmaradt csapattársaiknak pedig létkérdés, hogy a megfogyatkozott mezőny elején kezdjék meg az utolsó emelkedőt, hogy egy esetleges kisebb hátrányt még le tudjanak dolgozni az utolsó kilométereken. A lejtmenet után még három, és akárhogy is alakul a verseny a legkeményebb három kilométer várja a túlélőket. Hiába sík már a Poggio lejmenetétől a pálya, az állóképesség, az erő és a taktikai érzék szinte triplán számít a megtett táv ismeretében. Megpróbálni elmenni a csoporttól, vagy várni a sprintre, esetleg olyan tempót diktálni, amivel már nem érnek utol? A jó választás itt az örökkévalóságba és a történelemkönyvek lapjaira vezet a kerékpársport nagyjai és a Milánó-San Remo halhatatlanjai között.
Ami az esélyeket illeti a szakértők egybehangzó véleménye szerint ezúttal szinte biztos, hogy nem fognak hagyni egy Vincenzo Nibali féle támadást, így Elia Viviani (Deceuninck-Quick-Step), Sam Bennett (Bora-hansgrohe) és Fernando Gaviria (UAE Team Emirates) hármasát emlegetik.
A viadalon a tizennyolc WorldTour csapat mellett az Androni Giocattoli-Sidermec, a Bardiani-CSF, a Cofidis, a Direct Energie, az Israel Cycling Academy, a Neri Sottoli-Selle Italia KTM és a Novo Nordisk – soraiban Kusztor Péterrel – csapatai lehetnek ott.
2019.03.23. - Milánó-San Remo avagy háromszáz kilométernyi kín
Március 23-án, szombaton immáron a 110. Milánó-San Remo kerül megrendezésre. Akárhogy is alakul a táv,– ami a leghosszabb a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség WorldTour naptárában- a maga 291 kilométerével szedni fogja az áldozatait. A mezőny, ahogy kiér Milánóból különösebb emelkedők nélkül kanyaroghat 118 kilométeren keresztül, egészen Ovada településéig. A legbátrabbak és az igazán elszántak természetesen már itt is szökésben lesznek, de egy ilyen hosszú és rangos versenyen a korai elmenés rendkívül kiszolgáltatja magát az időjárási tényezőknek, és a mezőny kollektív erejének. Ovadat követően aztán lágyan, alig észrevehetően emelkedni kezd az út egészen a Turchino hágó tetejéig. A Milánó-San Remo legmagasabb pontja után még mindig több mint 100 kilométer van hátra a versenyből. Olyannak is tűnhet ez a táv, mint két egymás utáni rövidebb szakasz egy nagy körversenyen.
Az első „capik” (dombocskák) a verseny vége előtt körülbelül ötven kilométerrel kezdődnek, ekkora a mezőny már szeretné látótávolságban tudni a szökevényeket. Az esélyesek küzdelme, a papírforma szerint az utolsó negyven kilométeren ölt majd formát. Rengeteget fog számítani, hogy kinek a csapata tudta megőrizni létszámát és erejét. Ahogy nő a tempó a rajtvonaltól 265 kilométerre fekvő Cipressa felé úgy fognak lemaradozni a segítők és azok, akik elmérték a formaidőzítést. Itt már egy-egy műszaki hiba, kisebb bukás is végzetes lehet a győzelem szempontjából, hiszen a felzárkózás sok erőt vesz ki a versenyzőből, ami hiányozni fog, legkorábban már a Poggio emelkedőjén, legkésőbb pedig a célban. A Poggio lábát elérve, 287 kilométernél, már a verseny állása szerint is lépnie kell az esélyeseknek. Amennyiben egy erős sprinter is ott van a mezőnyben ez az utolsó lehetőség leszakítani, amellett, hogy innentől akár már egyedül is befejezhető a viadal egy sikeres támadással. A sprintereknek és megmaradt csapattársaiknak pedig létkérdés, hogy a megfogyatkozott mezőny elején kezdjék meg az utolsó emelkedőt, hogy egy esetleges kisebb hátrányt még le tudjanak dolgozni az utolsó kilométereken. A lejtmenet után még három, és akárhogy is alakul a verseny a legkeményebb három kilométer várja a túlélőket. Hiába sík már a Poggio lejmenetétől a pálya, az állóképesség, az erő és a taktikai érzék szinte triplán számít a megtett táv ismeretében. Megpróbálni elmenni a csoporttól, vagy várni a sprintre, esetleg olyan tempót diktálni, amivel már nem érnek utol? A jó választás itt az örökkévalóságba és a történelemkönyvek lapjaira vezet a kerékpársport nagyjai és a Milánó-San Remo halhatatlanjai között.
Ami az esélyeket illeti a szakértők egybehangzó véleménye szerint ezúttal szinte biztos, hogy nem fognak hagyni egy Vincenzo Nibali féle támadást, így Elia Viviani (Deceuninck-Quick-Step), Sam Bennett (Bora-hansgrohe) és Fernando Gaviria (UAE Team Emirates) hármasát emlegetik.
A viadalon a tizennyolc WorldTour csapat mellett az Androni Giocattoli-Sidermec, a Bardiani-CSF, a Cofidis, a Direct Energie, az Israel Cycling Academy, a Neri Sottoli-Selle Italia KTM és a Novo Nordisk – soraiban Kusztor Péterrel – csapatai lehetnek ott.
2019.01.09. - A Bahrain-Merida máris egy két éves szerződéshosszabbítást kínálna Vincenzo Nibalinak
Mint arról a minap beszámoltunk Vincenzo Nibali szerződése a 2019-es év végén lejár jelenlegi csapatánál a Bahrain-Meridánál. Eredetileg csak egy 2020 végéig szóló hosszabbítást szeretett volna a vezetőség, ám a Trek-Segafredo olyannyira komolyan érdeklődik a kerekes iránt, ami elgondolkoztatta a befektetőket. A befektetőket, hisz nemrég a McLaren 50%-os részesedést szerzett a csapatban, ráadásul Nasser Bin Hamad Al Khalifa társtulajdonos is megerősített a szicíliai bringás iránti igényét. Maga a Segafredo vállalat ellenben szeretné reklámarcának Nibalit, egyes pletykák szerint még akkor is, ha marad jelenlegi csapatánál. Csakhogy a Trek-Segafredo soránál sem lenne mindegy, hogy az olasz cég mennyi pénzt pumpál a csapatba és milyen időtartamban. Massimo Zanetti a Segafredo tulajdonosa mát tárgyalt Nibalival, míg a Bahrain-Merida várhatóan január 13-ig szintén ajánlatot tesz. Döntés vélhetően a Tour de Francd rajtjáig, hisz Nibali korábban már lenyilatkozta, hogy addig szeretne pontot tenni a jövőjére.
Ajánló: K3 SE Kerékpáros Kupa országúti verseny (április 13.) + pálya VIDEÓ
A Kaposvári Kerékpáros Klub Sportegyesület (K3SE) hagyományteremtő szándékkal országúti mezőnyversenyt hirdet 2019...
weboldal tervezés: IRQ
